A vallások képviselőit ezúttal a robotok elterjedésről, azok emberekre, emberiségre gyakorolt hatásairól, erkölcsi következményeiről kérdeztük.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy az élet egyre több területén jelennek meg a robotok?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
Buddhista tanító
A buddhista filozófiai rendszerek alapvető célja az, hogy felmutassa az úgy nevezett Két Igazságot, tehát a kiindulási pontot, amit viszonylagos igazságnak nevezünk és a végső pontot, amit végső igazságnak. Azért fontos ez, mert a Buddha tanítása nem a hitre, hanem a belátásra, a józan megfontolásra és a pártatlan megfigyelésre épül. Ha ismerjük azt, hogy mi jellemzi a jelen helyzetünket, ha ismerjük továbbá azt is, hogy mi jellemzi a végső állapotot, akkor megértjük azt is, ami a kettő között húzódik. Ezt nevezzük Ösvénynek. A Buddha tanítása szerint az Ösvény legfontosabb jellemzője az, hogy mindig a végletek között fut (álom-ébrenlét, fent-lent, aszkézis-hedonizmus, nihilizmus-eternalizmus stb.) ezért is nevezik Középútnak, továbbá jellemzője még az is, hogy az ösvény a nem-ártáson alapuló megismerés útja. A buddhista filozófia úgy mutatja be a viszonylagost, hogy felmutatja a korlátait, például azt tanítja, hogy minden összetett, keletkezett jelenség múlandó. Ez azt jelenti, hogy minden dolog, amit létrehoztak, amit részekből állítottak össze, törvényszerűen múlandó, azaz nem tartozhat a végső állapothoz. Egy másik filozófiai rendszer azt mutatja be, hogy minden sztereotip működés, mindenfajta programozottság törvényszerűen beszűkít, ezért szenvedést eredményez. A harmadik rendszer azt mondja, hogy csak az önmagára pillantani tudó tudat világosodhat meg, a negyedik nagy filozófiai rendszer pedig azt láttatja be, hogy a végsőt sem logikával, tehát logikai műveletekkel sem pedig fogalmakkal nem ragadhatjuk meg. A fentieken, ha elgondolkodunk, akkor rögtön megértjük a buddhizmus válaszát egy robot működésére, egy robot korlátaira. Lehet, hogy erősebb nálunk, lehet, hogy gyorsabb és okosabb, de mi gondoltuk ki a létét, a valódi boldogság és mindentudás azonban túl van a gondolatokon. Az ember érdekes lény, hiszen a kezében oly hatalom van, melynek révén képes kigondolni és létrehozni olyan formákat, ideákat, amelyek elpusztíthatják saját viszonylagos létét. A buddhizmus a gondolatok uralását tanítja, mely a meditáció gyakorlatával érhető el. Vagy mi uraljuk a gondolatainkat, vagy a gondolataink minket. Nagy a tét.
Madhupati dasa (Mérő Mátyás)
Vaisnava (Krisna hívő) lelkész
A nagy világvallások nagyjából egyetértenek abban, hogy az ember boldogságra vágyik, és ezt csak Istennel való kapcsolatában érheti el. Ugyanakkor a lelki életre a ciklikusan egymást követő korszakok nem egyformán kedvezőek.
A mostani, ún. Kali-yuga, avagy a civódások, félreértések, háborúk kora, amely 5000 éve kezdődött, az anyagiasságot helyezi előtérbe. Ennek megfelelően Európában az ún. felvilágosodás elérte, hogy Isten helyett az ember került a központba, a boldogság forrásául pedig az anyagi gyarapodást, a földi vágyak kielégítését jelölték meg.
Ez volt a megfelelő ideológia a kibontakozó kapitalizmusnak, amelynek dolgozókra és fogyasztókra van szüksége. A gazdaságba befektetett tőke hozamának maximalizálása megkívánta a mezőgazdaság gépesítését és kemizálását, az iparcikkek gyári, gépesített termelését. Ennek a folyamatnak az extrém stádiuma a robotok mindinkább terjedő használata.
Ez a folyamat tömegeket szorított ki a tényleges szükségletekre (étel, lakás, ruházat) való termelésből. A tömegessé váló munka- és célnélküliség egy sor negatív társadalmi jelenséget von maga után: a bűnözés növekedése, drogozás, nemi szabadosság. Minthogy a kapitalizmusnak szüksége van ezekre az emberekre, mint fogyasztókra, nekik egy sor kreált „szükségletekre” termelő illetve szolgáltató ágazatban jut munkahely: a szórakoztatóipar, olyan személyi szolgáltatások, amelyeket korábban családon belül biztosítottak, illetve az állami bürokrácia.
A látványos gazdasági fejlődés, a technika forradalma során azonban valahogyan elsikkadt az igazi boldogság keresése, ehelyett az általános ideológiát a reklámok képviselik, amelyek azt sugallják, hogy akkor lehetsz boldog, ha megveszed a legújabb kütyüt vagy fullextrás autót.
A Krisna-tudat receptje a fogyasztói társadalomnak erre a betegségére a varnásram dharma, a négy osztályból (papok, államhatalom, földművesek és kereskedők, valamint a munkások osztályából) álló védikus társadalmi berendezkedés, amelyben mindenkinek megvan a helye és szerepe és mindenkinek megvan a lehetősége a lelki fejlődésre, Istennel való kapcsolatának helyreállítására és ápolására, ami a valódi boldogság egyetlen útja.
Nagypál Szabolcs
Római katolikus teológus
A gépek megjelenésétől legalább egyszer már nagyon komolyan rettegett az emberiség: az ipari forradalom kezdetén. Minden ilyen korszerűsítési, elgépiesítő forradalom, iparosodás nagy társadalmi átrendeződéssel jár együtt: sokan elveszítik az állásukat, sok munkahely pedig – amelyekről jelenleg még csak nem is álmodunk – éppen ezáltal teremtődik.
A társadalmi, gazdasági, valamint a lélektani hatásokon kívül (elgépiesedés, a világ varázstalanodása) az embertani vagy létrendi kérdéssel is számolnunk kell a teológiában: vagyis azzal, hogy pontosan hol is helyezkednek el a robotok a létezők alá-fölérendeltségi piramisában. Könnyű volna a legalsó, tárgyi, élettelen, ásványi világba besorolni a robotokat – jelenleg föltétlenül oda is tartoznak (még).
A tudományos-fantasztikus irodalom bölcseleti rétegében azonban, és így a rendszeres keresztény gondolkodásban is már régóta foglalkoznak a keverékek, hibridek, kiborgok kérdéskörével; valamint az agykutatás révén is egyre emberszerűbbé váló robotok „jogaival”, a velük kapcsolatos erkölcsi, lelkiségi, teológiai kérdésekkel.
E szempontból nem is a robotok mennyisége, hanem sokkal inkább a minősége a lényeges: milyen jogi és erkölcsi szabályok, miféle érzelmek és viszonyulások szerint kell majd együtt élnie a földön a szerves és a műanyag (szintetikus) létezőknek – vagyis az Isten által az emberi nemiség, illetve az emberi alkotóerő közreműködésével teremtett lényeknek?
A robotika három törvényét Isaac Asimov alkotta meg: a robotnak nem szabad kárt okoznia emberben, vagy tétlenül tűrnie a kárt; engedelmeskednie kell az emberek utasításainak (kivéve az első szabály esetét); és meg kell védenie magát (kivéve az első két szabály esetét). A mesterséges értelem kutatóit élénken foglalkoztatja, hogy e három „erkölcsi” szabályt hogyan kell majd beleültetnie a robotokba – és milyen párhuzamos emberi erkölcsöket követel majd meg az együttélés.
Radnóti Zoltán
Rabbi
Ha azt a szót hallom: robot – kettős érzés kerít hatalmába.
Egyrészt ha egy gép dolgozik helyettünk, akkor nagy valószínűséggel, az sokkal pontosabb. A keze nem remeg meg, érzelmek nem befolyásolják, nem fárad el, nem megy szabadságra. Precízen megcsinálja, amire programozzák. Ez eddig teljesen jó hír, hiszen a termék tökéletesebb lesz, sőt amíg egy robot dolgozik helyettünk, addig mi tudunk tanulni, vagy éppen a családunkkal lenni.
Ám másik oldalról, tegyük fel a kérdést: valóban egyre több tevékenység végezhető érzelem nélkül? Hová tűnik a „kezünk munkája” és az emberi (!) öröm és sikerélmény, ami a jól végzett munka után eltölti lelkünket, ami energiát ad nekünk.
Lehet szabadverset írni egy véletlenszó generátorral, lehet 1×1 méteres festményt megfesteni 1 perc alatt, megfőzhet egy robot is egy levest vagy lehet egy kisgyereket berakni reggel a TV elé, mellé rakni 20 tábla csokoládét, 2 liter szörpöt és egy bilit.
Ám mindezzel elveszítjük az érzelmet és a kapcsolódást. Kapcsolatot a saját versünkkel, a saját festményünkkel, a saját ételeinkkel vagy akár a saját gyermekünkkel.
Mert az biztos, hogy a vers, a festmény és az ebéd is kész lesz, sőt még a gyermekünk is fel fog nőni, ám az a bizonyos „plusz” hiányozni fog, ami az egyéniséget és az érzelmet viszi bele az általunk előállított termékbe, vagy a szavainkba. A lelkünket.
Más szóval, az ember azért lett a világra teremtve, hogy még szebbé és jobbá tegye. Hiszem, hogy ebben a munkában az egyéniségnek, a sokmilliárd különböző léleknek fontos szerepe van. Az ihletet, mi vallásos emberek áldásnak nevezzük, és hisszük, hogy ez az isteni áldás elsősorban abban ad segítséget, hogy az ember képes legyen olyat alkotni, amivel a világnak jót ad. Szabad akarattal mérlegelni, hogy döntések és belső viaskodások után a helyzethez képest a lehető legjobbat adja.
A robotok segítsenek, védjék az ember egészségét, a pontosabb munkájukkal, de ne helyettesítsék. Nekünk, embereknek büszkéknek kell lenni arra, hogy az Örökkévaló olyan világot teremtett, amelyben nekünk teljesen szabad az akaratunk van, és nem, mint egy robot, hanem mint egy szabad lény válassza a jót: a szerelmet, a kapcsolódást, az érzelmet, az alázatot és a hitet. És mindezt bele kell szőnie minden tettébe, ezzel építi és teszi szebbé a világot.
Dr. Shubail Mohamed Eisa
Muszlim hitoktató
Az iszlám szerint a Földön található látható és rejtett javak, vagyis a már kiaknázott, kitermelt és hasznosított, valamint a kitermelésre és hasznosításra váró anyagi javak, gazdasági készletek, természeti kincsek, mind az ember számára lettek teremtve. A Koránban ez áll: „Ő az, Aki megteremtette számotokra mindazt, ami a Földön van.” (Korán, 2:29) Ugyanakkor mindez azért teremtetett az ember számára, hogy hasznára hajtsa az igazság, az igazságosság és a helyreállítás, a jobbá tétel érdekében. Ennek alapján a robotok megjelenése olyan, mint bármely más újdonságé: egy lehetőség Allahtól, amit az ember vagy a jó elmozdítására vagy a romlás terjesztésére használhat, s ennek függvényében jutalmat (Paradicsom) vagy büntetést (Pokol) kap az Ítélet Napján.
Ennek alapján, a Földön való pusztítás, mint például a gyengébb népek elleni agresszió, leigázásuk természeti kincseikért, javaikért vagy egyéb más tulajdonukért, valamint a környezet pusztítása, mind-mind elítélendő az iszlám szemszögéből, függetlenül az alkalmazott technológia színvonalától, illetve a pusztítók személyétől. Allah azt mondja, hogy: „És ha hátat fordít, arra törekszik a Földön, hogy romlást okozzon [pusztítást végezzen] rajta, és megsemmisítse a növényzetet és az utódokat [jószágokat]. Allah bizony nem szereti a pusztítókat!” (Korán, 2:205), illetve azt parancsolja, hogy: „és ne okozzatok romlást [pusztítást] a Földön, annak helyreállítása után!” (Korán, 7:56).
Így robotok alkalmazásának, fejlesztésének vallásjogi megítélése a következő: amennyiben könnyíti az emberek életét, elősegíti az igazság és a méltányosság érvényesülését, akkor törekedni kell rá. Amennyiben igazságtalanságot, nehézséget és romlást eredményez (az emberek vagy egyes népek stb. számára), akkor kerülni kell mindaddig, amíg az igazságos használat feltételei nem biztosíthatók.
