Még pontosan emlékszem arra, milyen érzés volt először belépni a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Állategészségügyi Szolgálat, rövidebb nevén FÖRI Állategészségügyi Szolgálat nehéz fémajtóján. Alig egy éve történt, egy cikk miatt mentem, pedig addig messzire kerültem a menhelyeket, pláne a sintértelepeket, mert eszement állatbolondként attól rettegtem, hogy az első reménykedő szempárba nézve elgyengülök és egy hirtelen ötlettől vezérelve mindenkit hazaviszek.
Az első találkozás ennek megfelelően zajlott: nem volt valami vidám dolog. Még akkor sem, ha amúgy összeségében pozitívan csalódtam a sokak által még mindig szapult Illatos útban. “Hideg beton vasrácsokkal” ezt írtam közvetlenül a látogatás után, és most szombat délelőtt, amikor a nyirkos hidegben a telep felé igyekeztem, megrohantak az emlékek.
“Tele volt a levegő reménnyel”
Szombat délelőtt 10 órától délután háromig örökbefogadó nap volt a telepen a Vigyél Haza Alapítvány szervezésében. Ahogy arról néhány nappal korábban a Hir24 is beszámolt, vészhelyzet volt, január közepére ugyanis ismét megteltek a kennelek: a 140 befogott, vagy épp sorsára hagyott állat közül 70 elvihető várta a rácsok mögött, hogy második esélyt kapjon.
Fotó: Vigyél Haza Alapítvány
A gazdijelöltek pedig jöttek. Sorjában, egyik család a másik után. Ki reménykedve, ki izgatottan, mások bizonytalanul. Voltak, akiket csak a kiváncsiság hajtott ki ezen az esős délelőttön, míg mások konkrét elképzeléssel érkeztek: “Házőrzőt keresek.” “Tessék mondani, szobakutya van még?” Talán épp nekik köszönhetően tegnap a telep is egészen más arcát mutatta, mint legutóbb: megtelt reménnyel.
A kicsiket vitték, mint a cukrot
Még épp csak megérkezem, kísérőm, az Alapítvány egyik önkéntese máris az örökbefogadó szobába terel azzal, hogy ezt látnom kell: ma itt is teltház van. A sarokban egy család ücsörög, a félszeg édesanya lábánál hosszú kék pórázon németjuhász kölyök. A papírokra várnak, és arra, hogy végre útnak indulhassanak újdonsült kedvencükkel. Egy másik sarokban kisfiú mosolyog szélesen, karjában alig pár hónapos fekete kölyökkutya. “Még kap egy féreghajtót és már mehettek is” – hallom az állatorvos szájából, aki miután aprócska nyakörvet ad a kölyökre, elárulja, nyitás óta nincs megállás.
Fotó: Vigyél Haza Alapítvány
Ahogy mindig, most is a kölykök iránt érdeklődnek a legtöbben. A két kiskutya, aki velem egyidőben érkezik egy papírdobozban, mindössze negyed órát tölt a telepen. Vannak azonban, akik nem ilyen szerencsések. Az örökbefogadó szobából kifelé, a belső kennelsoron megakad a szemem egy dalmatán, aki a kennel sarkába húzódik a kíváncsi szemek elől. Reszket. Lopva a táblájára nézek: 9 éves. “Öreg” – mondja ki hangosan a gondolatom a mellettem elhaladó férfi.
Az öreg kutyák a sor végén…
És sajnos nem ő az egyetlen. A nagytestű, idősödő, sötét kutyáknak sajnos még ilyenkor is kevesebb esélyük van. A 10 éves Micike, és a 11 éves Buksi is hiába várt. Pedig neki nagyon sokan szorítottak, köztük Póth Diána, műkorcsolyázó bajnok is, aki családjával már több mint húsz éve ment sorsukra hagyott állatokat:
“Az egész a szomszéd bernáthegyijével kezdődött” – emlékszik vissza, majd gyorsan hozzáteszi, hónapokon át tehetetlenül nézték, hogyan bánik a férfi a kölyökkutyával. “Alig-alig adott neki enni, és gyakorlatilag szinte semmit nem foglalkozott a láncra várt állattal. Megsajnáltuk, és végül magukhoz vettük őt” – meséli, aztán azt is elmondja, azóta nincs megállás. Legutóbb édesanyja fogadott örökbe: egyszerre három kutyát fogadott be az Illatos útról. “Azokat választotta ki, akiknek a legkevesebb esélyük volt.”
Buksinak sokan szorítottak
Fotó: Vigyél Haza Alapítvány
Az esélytelen is gazdisodik
Újra nekiindulunk, hogy tegyünk egy kört búcsúzóul a külső kennelek között, és még épp láthatjuk, ahogy az épület ajtajában megjelenik az idősödő dalmata. “Úgy örülök, hogy végül mégiscsak sikerült neki” – szakad ki kísérőmből, majd hosszú percekig nézzük, ahogy megteszi első, bizonytalan,de már szabad lépéseit újdonsült gazdijával a nyomában.
A nap végére az elvihető 70 állatnak végül több mint fele, 38 gazdátlan kutya, és 7 cica talált új gazdára, és kapott ezzel egy második esélyt.
