“Tizennyolc éves korom óta dohányzom, nem szívok sokat, de imádok cigizni, nálam ez egy szertartás” – kezdi történetét a 31 éves Juli, aki novemberben adott életet második gyermekének. “Tíz éve, amikor az első gyerekemmel terhes lettem, nagyon megijedtem, hiszen nem volt tervezett baba, nem számítottam rá. Azonnal letettem a cigarettát. Talán az is közrejátszott, hogy a koraszülöttosztályon voltam gyakorlaton, és sok szomorú esetet láttam.
Gyermekápoló a szakmám, tudtam, hogy milyen következményekkel járhat, ha egy várandós cigarettázik. Aztán ahogy abbahagytam a szoptatást, remegve mentem a trafikba cigiért, annyira hiányzott. Azóta is dohányzom, csak néhány hét maradt ki, amikor a második babával a kilencedik hónapban a kórházban feküdtem magas vérnyomás miatt. Le akartam szokni, de nem voltam rá képes. Az orvosom persze húzta a száját, de én még a füstmentesség gondolatától is ideges lettem, ezért nem erőltette a leszokást. Mondjuk, sosem dohányoztam orrba-szájba. Most, hogy szoptatok, négy-öt szálat szívok egy nap” – vallja be az anyuka.
Elárulja, hogy a kisfia nyugtalan újszülött volt, rengeteget sírt, ahogy Juli mondja, tipikus passzív dohányos babaként viselkedett. “Kristóf egy kis idegzsák volt, egyértelmű tünetekkel. Az első néhány hét nagyon nehézen telt. Mostanra nyugodtabb lett, kicsit hasfájós ugyan, de ez már nem ugyanaz a görcsös sírás. Én sem vagyok ideges, engedélyeztem magamnak azt a pár szálat, ami ahhoz kell, hogy kiegyensúlyozott legyek”. A kismama közvetlenül szoptatás után szív el egy szál cigarettát, azt mondja, azért, hogy a lehető legkevesebb nikotin kerüljön az anyatejbe. “Tudom, hogy ez nem mentség, de legalább ennyit megteszek.
Kép forrása: Thinkstock
A védőnőm nem pedzegeti a dolgot, még a terhesség elején mondtam neki, hogy próbálok leszokni, azóta szerencsére nem is kérdezősködik. Édesapám tudomásul veszi, bár nem örül neki, anyukámnak nem merem elmondani, hogy dohányzom. Sajnos a párom is dohányos, egyszer megpróbáltuk együtt letenni, de nem sikerült. Szégyellem magam, pocakosan egyáltalán nem cigiztem közterületen, nehogy megszóljanak. Mégsem tudok megválni a nikotintól, és azt hiszem, már nem is akarok.”
Minél később, annál nehezebb
Azok az édesanyák, akik végigdohányozzák a terhességüket, majd a szülés utáni néhány napban nem gyújtanak rá a kórházban, nemcsak magukat, de a kisbabájukat is kellemetlen elvonási tüneteknek teszik ki. “Amikor az egyik kismamámat először látogattam meg szülés után, azt láttam, hogy az anyuka türelmetlen, ideges, a baba pedig vérvörös a sírástól. Jobbnak láttam azt tanácsolni a kismamának, hogy mégis szívjon el egy-két szál cigarettát, és utána szoptassa meg a babát” – meséli Kuruczné J. Linda védőnő, és hozzáteszi, hogy az anyuka erős dohányos volt, de a tanácsok ellenére nem tudott felhagyni káros szokásával a terhessége alatt.
“A leszokás kiegyensúlyozott lelkiállapotban is nehéz, nemhogy egy kisbabával. A nikotinos anyatejtől a baba megnyugodott, és ez rövidtávon megoldást jelentett. Néha jobb a kisebbik rosszat választani. Később a hormonok rendeződésével, egymás megismerésével újra meg kell próbálni a fokozatos leszokást mindkettőjüknek. Persze nem mindegy, mit és mennyit szív a kismama, de mindenképp nagy kitartás, segítség és adott esetben akár orvosi felügyelet is javasolt, ha kismamaként szánjuk el magunkat arra, hogy letegyük a cigarettát” – teszi hozzá a szakember, akinek a körzetében általában a várandósok 5-10 százaléka dohányzik.
Szeretne még többet tudni? Olvassa el a folytatást a Babaszoba oldalán.
