Szomorú, hogy harmincas ismerőseim körében manapság milyen ritka a tartós kapcsolat, hogy a házasságról ne is beszéljünk. Tizenkét évnyi frigy egyenesen megdöbbenést okoz, de ennek a generációnak a szülei körében is egyre ritkább a több évtizedes kapcsolat a válások növekedő száma miatt. Sabrina Jeffries bestselleríró romantikus könyveivel szerzett rajongótábort magának, de művei, amelyek a „boldogan éltek, míg…” befejezést éltetik, nem a képzelet szüleményei: 27 év házasságot mondhat eddig magáénak. Tapasztalatai megosztotta a Tips on Life and Love-val, és valóban sok igazsága van abban, ami egy hosszútávú kapcsolat működ(tet)ését illeti.
Az összefogás nagy gondokon is átsegít – Fotó: Shutterstock
A távolság jót tesz a kapcsolatnak?
Füst Milán szerint „a távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.” Ebben részben igaza van, de nem egészen, mert lehet, hogy valóban jobban értékeled a tőled távollevőt, de ez legalább annyira bomlasztja is a kapcsolatot, ha nem vigyáztok rá tudatosan. Hiszen arra, aki folyamatosan távol van egy kapcsolatból, nem lehet számítani, amikor szükség lenne a szerelmére és a baráti szavára. Nem nehéz megjósolni, mi következik: az ember keres valakit, aki meghallgatja, akitől megkapja azt, ami hiányzik… És az űr előbb kitöltődik, mint akár maga is észrevenné. Mivel manapság sokaknak nincs más választása, mint elviselni az egymástól való távolságot, ami akár több országnyi is lehet, megoldást kell találni. Nem kellenek hosszú telefonok, de legalább egy-két szóra fussa naponta, és az internetnek hála, webkamerán keresztül láthatjátok is egymást.
Szerelemben és háborúban mindent szabad?
Ez tökéletesen megállja a helyét, amennyiben harcmezőnek tekinted a párkapcsolatodat. Egyébként pedig érdemesebb megegyezésre törekedni, lehetőleg minél előbb lefektetve a közös(!) szabályokat. Normál esetben egy kapcsolat nem viseli el a hazugságot, a megcsalást és az öv alá bevitt ütéseket. Márpedig ha ez utóbbi hibát elkövetjük, gyorsabban jégre tudjuk tenni szerelmünket mint bármi mással. Ha két ember közel kerül egymáshoz, hamar rájön, mivel tudná úgy igazán megsérteni a másikat – viszont ha nem él vissza ezzel, megmutatja, hogy valóban felnőtt, elkötelezett, mert valóban fontos számára a kapcsolat.
Ne akarjuk minden áron legyőzni a másikat
A szerelem vak?
Ó dehogy! Mint ahogyan nem süket és néma sem. Természetesen létezik az a bizonyos rózsaszín köddel borított időszak, amikor valóban mintha gyengülne az ember látása, ilyenkor, ha azt kérdezi az egyik fél: „Nem vagyok túl kövér?” és a másik azt feleli: „Dehogy, gyönyörű vagy”, akkor úgy is gondolja vagy legalábbis érzi. Ám ezzel visszaélni nem szabad folyamatos dicsérgetést kicsikarva! Mint ahogyan ez vonatkozik például a higiénés szabályokra is: ha már egyszer elejtetted a vadat, akkor se feledkezz meg arról, hogy azért megérdemelné, hogy törődj magaddal.
Az nevet, aki utoljára nevet?
Egy veszekedést csak azért elvinni a végsőkig (lásd második pont), hogy tiéd legyen az utolsó szó? Nem félsz, hogy túl nagy árat fizetsz egy kis győzelemért? Fontold meg, hogy érdemes-e olyasmiért harcolni, ami tulajdonképpen semmiség. Hiszen egy üresen kongó lakás (élet) valószínűleg nem tesz boldoggá akkor sem, ha pontosan úgy van a fogkrémen a kupak, ahogyan azt elvárnád…
A tettek beszélnek, nem a szavak?
Természetesen ez gyakran igaz, de legalább olyan gyakran fontosan a szavak is. Kellenek a vallomások, a közös emlékek felidézése az éjszaka közepén, amikor például a baba sírása mindkettőtöket felébresztett. Mindegyikre szükség van: a lábhoz figyelmességből odakészített meleg vizes palackra, a reggel melletted illatozó kávéra, de a jó szóra is, amikor a másik fáradt vagy szomorú, esetleg épp nagy öröm érte.
Késő a vén kutyát megszelídíteni?
Meg az öreg fát is átültetni, védekeznek sokan, ha azt várják tőlük, hogy mondjanak le valamilyen rossz vagy káros szokásukról. Pedig tanulni sosem késő, ez gyakran a halál árnyékában derül ki, az öreg kaszásnak sok megrögzött dohányost vagy nagyevőt sikerült már észre térítenie. De például imádott (fogadott) nagymamám 91 évesen, (akkor még nem sejtett) halála előtt néhány héttel még eltette a 2010-ben újonnan alakult kormány tagjainak újságban közölt képét, hogy meg tudja jegyezni, ki irányítják az országot, és a híreket olvasva tudja, kikről van szó.
Végül egy jó tanács a Bibliából, egészen pontosan Lukács evangélistától, amit ha meg tudtok fogadni, garantált lesz az örökkön-örökké: „És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképen cselekedjetek azokkal.” (Lk. 6:31)
