Hongkong tömegközlekedési hálózata hajókból, kompokból, emeletes villamosokból és buszokból, tökélyre vitt metróhálózatból és elegánsan nyitható taxikból áll. Megpróbáltam mindenről szót ejteni.
Nézzük, mivel is utazhatunk, ha leszálltunk a repülőről. Egyértelműen taxival indulunk el, mert olcsón hazafuvaroz. (A szakirodalom szerint a taxiszolgáltatás először 1947-ben indult el mindössze 329 autóval) A taxik – mint minden autó – jobb oldali kormánnyal rendelkeznek, és 2008 óta minden esetben Toyota Comfort típusúak. Egyéb érdekességük, hogy a taxis a kormány mellett található karral tudja kinyitni vagy becsukni a taxi hátsó ajtóit. (Ez a gyakorlatban egyébként elegánsan hat: kínyilik az ajtó anélkül hogy hozzáérnél, majd egy spiccel kilépsz.)
Háromféle taxi létezik. A pirosat a városban használják, a zöldet a new territories, azaz az új „meghódított” területeken, a kéket pedig Lantaun. Ezek az autók a hongkongi emberek életének szerves részét képzik, de tényleg! Leinted, odajön, lehajtja a kis free tábláját, és már száguldoztok is oda, ahova kell. Mindezt könnyen megfizethető áron. Azt észrevettem, hogy a sofőrök angolul egyáltalán nem beszélnek, és az újabb felhőkarcolók neveit sem tudják (ez maradjon az én bajom). Aki sokkal többet szeretne megtudni a taxikról, érdemes itt tájékozódnia.
Ha villamossal folytatjuk az utat, akkor jön a legérdekesebb és kifejezetten szívet gyönyörködtető dolog: az emeletes villamos. Elképesztően jópofa. Fa belsővel rendelkeznek, ‘igazán’ autentikusan, semmi modern nincs bennük, ám ennek ellenére tökéletes marketingeszközként suhannak Hongkong szigetén.
Fontos tudni róluk, hogy a világon egyedüliként üzemelteti őket Hongkong város, tehát máshol nem találkozhat velük az ember. Ellentétben a legtöbb tömegközlekedési eszközzel, itt egységes tarifa van, függetlenül attól, hogy meddig utazik a delikvens. A jegy felnőtteknek 2,30 HKD, azaz 55 forint.
És persze mindenki használja, és persze senki sem bliccel. És persze működik a rendszer így is. Aki többet szeretne tudni, itt nézheti meg.
Az emeletes buszok száma szerintem meghaladja a sima “lapos” buszok számát. Ezekkel kapcsolatban annyi észrevételt tennék, hogy tíz utazásból hétszer volt hely a felső első sorban. Nem lehet tudni, hogy az itteniek miért nem szeretnek elől ülni, de higgyünk abban, hogy a turistákkal szemben ilyen előzékenyek. A buszmonstrumok érdekessége az, hogy a többi hongkongi buszhoz hasonlóan ezeket is le kell inteni a megállóban, különben elsuhannak mellettünk, mi meg csak kamillázhatunk, hogy miért nem vett fel (megtörtént eset alapján).
A város tele van 17 személyes buszokkal is, ezek különlegessége, hogy a sofőrön kívül csak 16 fő szállítására alkalmasak, tehát több utast nem vesznek fel. Soha. Ez akkor lehet igen kellemetlen, amikor hat busznyi ember áll előtted. A kínaiak egyébként szeretnek sorban állni, szerintem azért, mert valamilyen furcsa módon sosem kell sokat várni. Nagyon jó a tömegközlekedés, egy tízméteres sor maximum tíz perc alatt el is fogy.
Tizenhatos karika
A Star Ferry hivatalosan Hongkong személyszállítókomp-szolgáltatása, amelyet naponta több mint 70 000 utas vesz igénybe (évente pedig 26 millió), és szerintem Hongkong legautentikusabb jelképe. (Mint az Ampelmann Berinben.) A legjobb benne, hogy tökéletes körpanorámát nyújt Hongkong szigetre és Kowloon Cityre.
Bár az elmúlt tíz évben több alagút és híd épült, a Star Ferry továbbra is működik, mert az emberek ragaszkodnak a közlekedés ezen olcsó változatához. Felnőtteknek 2HKD-ba kerül az út vele, ez ugye konkrétan 48 forintnak felel meg. Aki többet szeretne tudni a Star Ferryről érdemes megnéznie a Wikipédián. Állítólag tüntettek is azért, hogy fennmaradjon. (Könyörgök, hogy nézzék meg a Wikipedián. ) Ferrykből egyébként több is van, a nagy tesók a szigetekre szállítják az utasokat. Ezeken a szigeteken egyébként szinte elhanyagolható az autós forgalom. (Képeket a szigetekről és a végeláthatatlan bringatárolókról a Facebookon találhat.)
Kompról fotózva
És ha már megemlítettem a riksát..
Ha már a fantomot (értsd: riksa) említettem, el kell mondanom, hogy tényleg csak néhánnyal találkoztam parkokban kiállítva és a történelmi múzeumban. Kicsit utánanéztem, hogy mi történt a nyugati ember számára Kínát jelképező szállítási módszerrel, és kiderült, hogy szomorú véget ért a dolog.
A riksát 1870-ben importálta egy amerikai üzletember Hongkongba Japánból. Ugyan gyors volt, de nem volt képes megmászni a meredek terepet, amit ugye Hongkong hegyei jelentettek. A második világháború után népszerűsége megcsappant, ráadásul nem adtak ki új engedélyeket a használatára 1975 óta. Mivel az engedélyek nem átruházhatóak, így mára csak néhány öregapó viszi „kézben” azt a pár turistát, aki véletlenül beléjük botlik… Rip Riksa.
