Élet-Stílus

„Riadt patkányoknak” szórtak kitüntetéseket

admin
admin

2011. 03. 26. 16:30

Húszezer zulu harcos verte szét a meghódításukra érkezett brit katonaság egy hadosztályát 1879-ben. Nem sokkal később egy helyőrség maroknyi katonája sikerrel verte vissza 4000 bennszülött támadását. Soha az angol történelemben annyi Viktória-keresztet nem osztottak ki, mint Rorke’s Drift védői között, akik – a későbbi dél-afrikai brit parancsnok szerint – nem tettek mást, mint riadt patkányként védték az életüket. A Zulu című film és történelmi háttere az fn.hu-n.

Nem születik film 1964-ben az 1879-ben zajlott angol-zulu háború egy apró kis epizódjáról, ha a hatvanas évek elején nem hullik szét Nagy-Britannia afrikai gyarmatbirodalma, és nem Cy Endfield rendezi meg, ha a hidegháború kiéleződésével nem jelenik meg egy Joseph McCarthy nevű wisconsini szenátor, hogy „szent szenvedéllyel” leplezzen le minden kommunistát az Egyesült Államokban.

anno filmklub

A Politikatörténeti Alapítvány Anno Filmklubja történelmi sorozatának tizenegyedik vetítésén Cy Endfield 1964-ban készült Zulu című filmdrámáját mutatta be. Az angol-zulu háborút brit szempontból bemutató némileg propagandisztikus alkotás hátterének megvilágításában és értelmezésében Búr Gábor történész volt a közönség segítségére.

A britek legnagyobb kapitulációja

Ám a második világháborút követően elnyerte a függetlenségét a brit korona ékszere, India, majd az ázsiai területek elvesztése után 1957-ben Ghana Afrikában is megnyitotta a sort, és 1964-ig önállósult Nigéria, Szomália, Sierra Leone, Tanganyika, Uganda, Kenya és Zanzibár. Sőt 1961-ben Dél-Afrika kilépett a Nemzetközösségből, miután a szingapúri csúcstalálkozón elfogadták, hogy a brit nemzetközösségi tagság feltétele a faji egyenlőség elismerése. Volt mit szépíteni a másodlagos hatalommá zsugorodó ország renoméján a világháború egy rendkívül kínos kudarca okán is: 1942 februárjában a brit, ausztrál és indiai erők feladták a bevehetetlennek hitt, és a két világháború közt jelentősen megerősített szingapúri erődöt.
Mindezt egy olyan 30 ezres, fogyatkozó tartalékokkal rendelkező japán hadsereggel szemben, amelynek vezetője, Tomoyuki Yamashita kényszerű blöffből szólította fel megadásra a háromszoros létszámfölényben lévő védőket. A „brit történelem legnagyobb kapitulációja” révén a japánok megszerezték az értékes támaszpontot és 80 ezer hadifoglyot ejtettek.

Cy Endfield pedig ott került a történetbe, hogy a Pennsylvániában született, Yale-en tanult rendező, aki mellesleg igen tehetséges bűvész is volt – akit e képessége miatt csábította az 1930-as években Orson Welles az akkori 5 filmnagyhatalom, a King-Kongot, az Aranypolgárt vagy a Fred Astaire–Ginger Rogers filmeket jegyző RKO (Radio-Keith-Orpheum) érdekeltségébe tartozó vállalkozáshoz – a hollywood-i baloldali értelmiség egyik, igaz nem központi, figurája lett. Az 1950-ben a rendezésében készült Alvilági történet a háború utáni évek bűnt, erőszakot, erkölcstelenséget középpontba állító film noir stílus tipikus képviselője volt.

Zulu harcosok a XIX. század végén. Forrás: wikipedia.org

Zulu harcosok a XIX. század végén. Forrás: wikipedia.org

Endfield a korabeli sajtóviszonyok és korrupció éles kritikáját vitte vászonra a munkáját a nagyvárosi lapnál elveszítő, alvilági pénzen kisvárosi lapot indító, egy gyilkossági üggyel magát a rivaldafénybe visszaküzdő újságíró sztorijával. A rendezőt a következő évben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt kommunistaként nevezték meg, így a Hollywood-i stúdiók feketelistára tették – ahhoz, hogy a szakmájában munkához jusson, kénytelen volt áttenni Európába a székhelyét.
A zuluk nem akartak háborút

Rorke’s Drift, a misszionárius állomáshely melletti helyőrség persze nem volt Szingapúrhoz mérhető, ahogy a másfélszáz védővel szemben álló 4000, többnyire dárdával és pajzzsal felfegyverzett, de bizonyos számú puskával is rendelkező zulu sem jelentett a japán légierővel összevethető minőséget. A számbeli különbség mégis alkalmassá tette az 1879. január 22-i ütközetet arra, hogy Endfield hőseposzt faragjon belőle, elég szabadon bánva a fő- és mellékszereplők jellemrajzával. Különösen úgy, hogy az ostromot közvetlenül megelőzte az isandlwana-i csata, ahol a zuluk földjére betörő brit csapatok csúfos vereséget szenvedtek az afrikai harcosoktól.

A jelentős számbeli fölényben lévő – legalább 20 ezer fős – zulu sereg támadása felkészületlenül érte az Isandlwanánál kialakított brit tábort, és több taktikai, hadvezetési hiba is közrejátszott abban, hogy 1300 brit katona életét vesztette. Egy ebben a csatában be nem vetett 4000 fős zulu csapat ütött rajta még ugyanazon a napon a Rorke’s Drift-i állomáson. Igaz, ez a nagy győzelem utáni felindulásból elkövetett magánakciónak tekinthető: a támadást vezénylő Dabulamanzi kaMpande herceg féltestvére, Catewayo király utasítása ellenére kelt át a folyón az 1843 óta brit gyarmatként kormányzott Natal területére.

Catewayo ugyanis nem akarta ezt a háborút, amelyet a helyi brit gyarmati vezetés provokált ki London egyetértése nélkül. A háború közvetlen kiváltó oka egy határvita volt, amely még a búr állam Transvaal és a zuluk között alakult ki az 1860-as években, és 1869-ben a Sir Theophilus Shepstone, natali brit kormányzó közbenjárásával rendeztek a zuluknak kedvezően. Időközben a brit kormány újfajta terveket szőtt Dél-Afrikával kapcsolatban: a gyarmatügyi miniszter, Henry Herbert Carnarvon gróf az itt fekvő brit területeket és államokat egy Kanadához hasonló, önkormányzattal rendelkező államszövetséggé kívánta alakítani.

Az 1867-es sikeres brit észak-amerikai törvény után egy évtizeddel Sir Bartle Frere kapta a megbízást, hogy mihamarabb hozza tető alá a dél-afrikai államot. E tervnek azonban útjában álltak mind a független búr köztársaságok (Transvaal, Orange), mind a zuluk királysága. Így amikor 1877-ben – a zulu veszélyre hivatkozva – Shepstone sikeresen „rávette” a transvaali-i búrokat, hogy adják fel függetlenségüket, a brit adminisztráció már egészen más szemmel tekintett a vitatott területre.

A zuluk számára elfogadhatatlan 1878-as határrendezés után Frere olyan ultimátumot – közte a zulu hadsereg feloszlatása és a zulu királyság alávetése egy brit helytartónak – adott, amely felért a zulu függetlenség feladásával. Az ultimátum lejártával kezdődtek meg a harcok, amelyet a Benjamin Disraeli az afganisztáni gyarmati háborúval és a kelet-európai ügyekkel terhelt kormánya el akart kerülni.

A nemes vademberek

Dabulamanzi kaMpande herceg. Forrás: wikipedia.org

Dabulamanzi kaMpande herceg. Forrás: wikipedia.org

Endfield a ma 10–11 milliós, a nemzetté váláshoz a dél-afrikai népek között legközelebb járó zulukat nemes vadembereknek ábrázolta, rettenthetetlen harcosoknak, akik méltóak a közönség elismerésére bátorságuk, szervezettségük, kitartásuk miatt. Láthatunk zulu násztáncot többszáz harcos és szűz között, illetve harci dalt, mintha edutainment csatornának készült dokumentumfilm-betéteket szúrt volna közbe a rendező, ám beszédjüket nem szinkronizálta, motivációjukat nem mutatta be. Persze a kezdő képsorokon a zulu menyasszonyok félmeztelen keblekkel lejtett násztánca egyben a kasszasiker garanciája is volt a hatvanas években.

A fenti, 1964-es szemlélet ugyanakkor még sokban a klasszikus gyarmati gondolkodást idézi, és nemigen tér el a Pesti Hírlap 1879-es leírásától: „testileg s szellemileg messze fölötte állanak a szomszéd néptörzseknek. Nagyfokú értelmi tehetségük van, mely tekintetben hasonlítanak az észak-amerikai vadakhoz. Bölcsek a tanácsban és vitézek a harcban, éleseszűek, ravaszok, nemeslelkűek, a legcsekélyebb jótettért hálásak s jó hazafiak.…Természeti tehetségeik dacára a zulukafferek ma ép oly műveletlenek, mint századokkal ezelőtt. Civilizációjuknak egyetlen vívmánya a lőfegyver, melyet legújabb időben az assagai (hajítódárda) helyett használnak harcaikban.” Igaz, az európai olvasónak szánt ábrázolásban a nagyívű sémák helyét itt-ott átvették a pikáns részletek: így az európai ember el lehet bűvölve „a zulu Venusok szépsége által, kik egy kicsit veszekedők, nagyon csalfák, de az égi zulu birodalomban szappanfélékben uralkodó szükség miatt felettébb „illatosak”.

A „zulu Venusok” szépségével a forgatás idején is ajánlatos volt vigyázni, mert a filmet – ha nem is az eredeti helyszínen – de Dél-Afrikában forgatták, az ereje teljében lévő apartheid rezsimben viszont a feketékkel folytatott nemi viszonyt a törvény tiltotta, börtönbüntetéssel sújtotta. Ilyen incidensről nem tudunk, de a forgatócsoportot enélkül is sok kritika érte, amiért a fajüldöző rendszerrel egyáltalán szóba állt.

Mint ahogy hevesen támadták a film zulu „főhősét” alakító Mangosuthu Buthelezit, aki egyben a 20. század második felének legjelentősebb zulu politikusa, és nem mellékesen Catewayo király dédunokája. Buthelezi 1970-ben elfogadta a dél-afrikai KwaZulu tartomány vezetését, amiért a Fekete Öntudat Mozgalom kollaborációval vádolta. A tartományi autonómiát létrehozó törvény ugyanis a zulukat KwaZulu polgáraivá nyilvánította, egyben a Dél-Afrika más területein élő több százezernyi zulut is megfosztotta dél-afrikai állampolgárságától. 1975-ben Buthelezi formálisan is eltávolodott az Afrikai Nemzeti Kongresszus pártjától, amikor létrehozta saját szervezetét, az Inkatha Szabadság Párt elődjét.

A búrok is ellenségek

A zulu vezető alapvető kérdésekben nem értett egyet az AFN-nel, sem a fegyveres gerillaharc politikájával, sem a Dél-Afrika elleni szankciók követelésével. A szembenállás a nyolcvanas években és a kilencvenes évek első felében mintegy 5 ezer áldozatot követelt, és a feszültség csak Nelson Mandela és Buthelezi 1994-es találkozója után enyhült, amikor utóbbi a belügyminiszterséget is elvállalta a fehér uralom utáni első kormányban. Szintén a gyarmati idők határozták meg a búrok filmbéli ábrázolását. Az egyik főhős, az isandlawai csatát túlélő, Gert Adendorff ugyan végigharcolta az ostromot, de a natali búr lovasszázad – Endfield rendezésében – a zulu fegyveresektől félve cserbenhagyta a helyőrség védőit. Valójában a búr lovasok őrt álltak a közeli hegyen, és össze is csaptak az érkező zulu sereg előőrsével, és csak ezután távoztak – fáradtan, és muníció híján.

A csata Rorke’s Driftben. Forrás: wikipedia.org

A csata Rorke’s Driftben. Forrás: wikipedia.org

A búrok a Holland Kelet-Indiai Társaság által birtokolt Fokföldre a 17. századtól érkező holland és kisebb részben német telepesek leszármazottai, akik a 19. században – különösen miután a britek Fokföld után elfoglalták Natalt is – fokozatosan terjeszkedve létrehozták a búr szabad államaikat, többek közt Transvaalt és Orange-ot. Ez a vándorlás alapvető volt a búr (a szó jelentése farmer) identitás kialakulása szempontjából, és bár az 1850-es években a britek elismerték függetlenségüket, két évtizeddel később már nem tartották magukat a korábbi egyezményekhez.

A brit vélemények változását a Transvaal, Natal és Orange államok határán fekvő Kimberley térségében talált gyémántkristály idézte elő. Az 1871-es gyémántleletet már igazi roham követte, ezrek érkeztek a gyors meggazdagodás reményében, egyben területi vitát generálva az érintett államok között. A gyémánt ígérete azonban a Brit Birodalom irányítói is úgy látták, érdemes vállalni a dél-afrikai területek szisztematikus gyarmatosítását, hiszen addig ottlétük értelmét Fokföld és az indiai tengeri kereskedelem útvonalának biztosítása jelentette. Ez utóbbi azonban a szuezi csatorna megépülésével elvesztette jelentőségét.

Ez volt a háttere annak, hogy a zulu háború után közvetlenül, 1880-ban az angolok és a függetlenségét visszakövetelő transvaali búrok között is háború tört ki, amelyből a lóháton rendkívül mozgékony és remekül célzó búr farmerek milíciái kerültek ki győztesen. Az 1881. februári majuba hill-i ütközetbeli vereség felért az isandlawai csatában kapott pofonnal. Az 1899-ben kezdődő második angol-búr háború már a világ legkiterjedtebb – 1886-ban felfedezett – aranylelőhelyei feletti uralomért folyt.

Riadt patkányok?

Isandlwana után, midőn a hírek mintegy három hét múltán eljutottak a kontinens lapjaiig, fél Európa a lándzsás vademberek által legyőzött briteken élcelődött. Talán ennek is tudható be, hogy a brit hadvezetés igyekezett felturbózni a Rorke’s Drift-i csata jelentőségét, így a védők közt 11 Viktória-keresztet osztott ki. Az 1856-ban, a krími háború idején alapított katonai kitüntetés a legmagasabb elismerés, amely az ellenséggel szemben tanúsított bátorságért adható.

Magát a bronz keresztet két, a Krímben, a balaklavai csata során zsákmányolt orosz ágyúból öntik, ami a forgatás során kisebb bonyodalmat is okozott: Endfieldet ugyanis addig ugratták azzal, hogy az általa szenvedélyesen gyűjtött Viktória-keresztek hamisítványok, hogy bevizsgáltatta a fémet. Ott viszont az derült ki, hogy azok kínai bronzból készültek. Később tisztázódott, hogy anno az oroszok a kínaiaktól zsákmányolták az ágyúkat.

A kitüntetés értékét mutatja, hogy 11-nél több Viktória-keresztet mindössze két ütközetet követően osztottak ki, és 1945 óta összesen csupán 13 alkalommal jutalmazták vele a brit katonák hősiességét. A dél-afrikai brit haderőt 1879-ben átvevő Sir Garnet Wolseley meg is kérdőjelezte a Rorke’s Drift után két kézzel szórt érdemrendeket, mondván a helyőrség tagjai nem tettek mást, mint menekülési lehetőség híján riadt patkányként védték az életüket.

A „kármentés” elméletet erősíti a Pesti Hírlap tárcája is, egy olyan kormány képét felrajzolván, amely hatalmát az ellenzék tehetetlenségének köszönheti. Vagyis a cikkíró szerint az isandlawai csatában elszenvedett brit vereség normális esetben Disraeli bukását hozta volna: „Az angol közvélemény rendkívül fel van háborodva a tugelai csatavesztés következtében a kormány ellen, amely okvetlenül megbukik most, hacsak ellenfeleik nem volnának oly minden bírálat alattiak, mint aminő a mai angol ellenzék.”

Következő alkalommal az Anno Filmklub 2011. március 30-án, szerdán jelentkezik, amelynek keretében Oliver Hirschbiegel A bukás – Hitler utolsó napjai 2004-ben bemutatott filmdrámáját tekinthetik meg az érdeklődők Ormos Mária történész professzorasszony társaságában. A filmklubon a részvétel ingyenes.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2014. március 27.
Vancsura István, a NAV megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatósága RAPID ellenőrzési főosztályának volt vezetője (j) és Horváth András, volt adóhivatali dolgozó a Levegő Munkacsoport Áfabotrány: kitálal egy volt NAV-vezető címmel tartott sajtótájékoztatóján Budapesten a MagNet Házban 2014. március 27-én.
MTI Fotó: Soós Lajos

Az ember, aki legyűrte a NAV-ot és a NER-t

Migrants make their way through the countryside after they crossed the Hungarian-Croatian border near the village of Zakany in Hungary to continue their trip to north on October 16, 2015. Hungary said it will shut its border with Croatia at midnight, closing a major entry point for migrants bound for northern Europe, weeks after a similar move on its Serbian frontier triggered clashes with refugees.    AFP PHOTO / HANNA SONIA / AFP PHOTO / HANNA SONIA
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.