Élet-Stílus

Nincs ember, nincs probléma!

admin
admin

2011. 02. 05. 07:00

Sztálin nyers megfogalmazásában: Van ember, van probléma! Nincs ember, nincs probléma. Hogy mennyire igaza volt, arra bizonyíték a szinte önálló életet élő tömeg, amely az elmúlt forradalmakat robbantott ki, diktátorokat emelt fel, embereket tiport halálra, vagy éppen múltját és műkincseit semmisítette meg. Mindezt úgy, hogy a tömeget alkotó legtöbb egyén értékrendje ezzel homlokegyenest ellenkezett.

Az embertömeg gyakran áldozata, gyakran elkövetője az erőszakos cselekményeknek. Az elmúlt hetek eseményei közül az előbbire példa a West-Balkánban történt tragédia, míg utóbbira a kairói múzeum kifosztása és az ott őrzött műtárgyak megrongálása. A fosztogatók saját múltjuk felbecsülhetetlen értékű darabjait rabolták el vagy zúzták össze. Képzeljük el ennek mintájára azt a döbbenetes jelentet, hogy egy mintegy ezer fős tömeg beront például egy budapesti múzeumba és megrongálja az ott őrzött képeket.

Elképzelhetetlen gondolat, hiszen az emberbe belenevelik a „civilizált viselkedést”, a múlt és a műemlékek tiszteletét; mivel a modern társadalmakat értékelvűnek, civilizáltnak tekintjük. Mégis, akkor hogyan történhetett a rombolás Kairóban? Rossz, neveletlen, amorális emberek alkották a tömeget? Mindezt úgy, hogy ezek szerint van egy „jó” tömeg is, amely élő láncot alkotva védte a múzeumot?

A tömeg nem egyének halmaza

A tömegjelenségek megértéséhez mindenképpen fontos figyelembe venni néhány alapigazságot. A tömeg több mint a részek összessége. Azaz olyan dolgokra is képes, amelyeket az azt alkotó egyén egyedül soha nem tenne meg. Másodsorban a tömeg nem homogén, azaz sokféle emberből áll, mégis át tudja hatni egy közös gondolat, cél, a tömegpszichózis. Harmadsorban a tömeg tagjai nem feltétlenül szeretik a tömeget, illetve annak részét képezni.
Klasszikus példa, amikor a túlzsúfolt buszon valaki azt mondja fanyalogva: „Úgy utálom a tömeget!” Mégis fenn marad a buszon, és a tömeg többi tagjával együtt szidja a buszvezetőt. Végül pedig a tömeg véleményét és célját valakinek mindig meg kell fogalmaznia, azaz artikulálnia kell. Erre a lehetőségre építettek a huszadik század diktatúráinak vezetői is, akik képesek voltak manipulálni és fanatizálni emberek százezreit egy cél érdekében mozgósítva a tömeg indulatait.

a modern kor irányelvei

„Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika.” (Sztálin)
„A történelem az oktatás küzdelme a katasztrófával.” (H. G. Wells)
„A felkelések megtörténnek; a forradalmakat csinálják.”(Richard Pipes)
„Van ember, van probléma! Nincs ember, nincs probléma” (Sztálin)

A tömeg a hatalom eszköze és áldozata

Az embertömegek létrejöttének vannak objektív feltételei: Európa és a világ népessége szinte exponenciális ütemben nő a 19. század óta. Ráadásul a tömegek az urbanizáció következtében rohamosan terjeszkedő városokban tömörülnek össze, azaz egyre inkább nő a tömeg koncentrációja, a népsűrűség. Ezt tetézi, hogy kialakultak a tömegmanipulálás eszközei és technikai feltételei is: a modern nyomdatechnika, rádió, televízió, számítógépek, internet. Azonban a tömeg és az úgynevezett politikai vagy átpolitizált tömeg között komoly különbség van: már Augustus (Octavianus) is manipulálta az ókori Róma tömegeit az azóta híressé vált „Panem et circenses!” (Kenyeret és cirkuszt!) alapelvével.

Josef Vachal: Tömegek sikolya

Josef Vachal: Tömegek sikolya

De ennek a tömegnek a fejébe még nem voltak „beültetve” politikai elvek. Lényegében az 1789-es Nagy Francia Forradalomig számtalan parasztlázadás, felkelés, vagy éhséglázadás ismert, de ezekben a tömegek célja valamilyen elsődleges szükséglet – például jobb életkörülmények, több étel – megszerzése volt. Azonban a Francia Forradalomban a tömeget vezetni kívánó középpolgárok és értelmiségiek új politikai ideákat kezdtek „beprogramozni” a fejekbe: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”.

Nem véletlen, hogy a híres brit filozófus Edmund Burke (1729-1797) Töprengések a francia forradalomról című munkájában már ekkor felismerte: forradalmak csak nagyvárosokban törnek ki, mivel itt van akkora összezsúfolódott tömeg, amelyet meg lehet mozdítani. Ezzel valami új jelenség született meg: a politikai célokért erőszakkal küzdő embertömeg, amely már a 19. században komoly aggályokat váltott ki a nyugati társadalmak polgári rétegeiben. Így lett a politikusok és a politikai ideológiák számára a tömeg eszköz, tettes és áldozat egyben. (Kép: Munkácsy: Ecce Homo)

A látnok: José Ortega y Gasset

Mi magyarázza a tömeg erőszakos cselekedeteit? Milyen is valójában a tömegember és a politikai tömeg mentalitása? Erre José Ortega Y Gasset A tömegek lázadása című kötetében igyekszik megadni a választ a „Miért és miért mindig erőszakkal avatkozik bele a tömeg mindenbe?” alfejezetben.

Gasset 1883-ban született Madridban. Iskolai tanulmányait jezsuitáknál kezdte, azután a madridi, majd számos német egyetemen tanult tovább. Később logikát, etikát és metafizikát oktatott a madridi egyetemen. 1917-től az El Sol-nál dolgozott, ahol elkezdte cikkenként kiadni a Tömegek lázadását. Ezzel a háttérrel, továbbá a világháborús történelmi tablóval a háta mögött talán nem is meglepő művének koncepciója. 90 évvel későbbi aktualitása viszont sokkal inkább az.

Ortega y Gasset válasza: a tömeg és az erőszak

Úgy véli, hogy a tömeget alkotó középszerű ember nem nyitott a világra, önmagába zárkózva él, mivel a középszerű ember előtt épp csak kitárult a világ és az élet kapuja, s az máris bezárta a lelkét. Ebből adódik, hogy a tömegember tökéletesnek tartja magát és hiú. Azért van szüksége másokra, mert velük akarja megerősíttetni az önmagáról megálmodott képet. Ugyanakkor a mai tömegember okosabb, szellemi képessége nagyobb, mint bármelyik elődjéé. Csakhogy ennek a képességnek semmi haszna; képességének ködös tudata tulajdonképpen csak arra készteti, hogy ne használja az eszét és hogy még jobban befelé forduljon. Egyszer s mindenkorra szentnek tekinti azt a sok közhelyet, előítéletet, gondolatfoszlányt, vagy épp csak üres szót, ami véletlenszerűen felhalmozódott a lelkében, s amit – csak naivitással magyarázható vakmerőséggel – mindenütt érvényre juttat.

Mégis az átlagembernek nagyon is pontos „ideái” vannak arról, hogy mi történik és mi történjék az egész világon. Ezért nem tud már másokat meghallgatni. Minek is hallgatná őket, ha benne már minden megvan? Már nem divat a másik meghallgatása, ellenkezőleg, ma ítélkezni kell, elítélni és határozni. A közéletnek nincs olyan kérdése, amelybe – süketen, vakon – ne szólna bele, és ne érvényesítené a „véleményét”. De hát nem előny ez? Nem óriási haladás, hogy a tömegnek „ideái” vannak, tehát művelt? Egyáltalán nem. Ennek az átlagembernek az „ideái” nem igazi „ideák”, meglétük pedig még nem kultúra.

Munkácsy Mihály: Ecce homo

Munkácsy Mihály: Ecce homo

Tehát ezek az elképzelések inkább átgondolatlan, gyakran tényekkel nem alátámasztott vélemények. Sőt, míg a civilizáció tulajdonképpen arra irányuló kísérlet, hogy az erőszakot ultima ratióvá [utolsó érv] szorítsuk vissza, addig a tömegember ezzel szemben erőszakkal is hajlandó érvényt szerezni „álideáinak”. Tanácsos itt felidéznünk, hogy amikor a tömeg ilyen vagy olyan okból beavatkozott a közéletbe, minden korszakban az actio direktával [erőszakkal] élt. Tehát mindig is ez volt a tömeg természetes tevékenységi formája. …ma, amikor a tömeg már nem véletlenszerűen, nem is ritkán, hanem rendszeresen játszik vezető szerepet a közéletben, hivatalosan elismert norma lett az actio directa – mondja Ortega y Gasset.

Ennek szerves velejárója, hogy a hétköznapi élet kiüresedik, a társadalmi életből eltűnik a „jólneveltség” fogalma. Az irodalom, mint actio directa, a sértegetésben ölt testet. Közben pedig a tömeg a rajta kívül állókkal nem kíván együtt élni. Halálosan gyűlöl mindent, ami rajta kívül áll.

forrásunk

Fenti rész José Ortega Y Gasset: A tömegek lázadása című kötete (Bp., Nagyvilág, 2003.) „Miért és miért mindig erőszakkal avatkozik bele a tömeg mindenbe?” című alfejezetének felhasználásával készült.

Az eszmék és a tömeg

Ortega y Gasset, aki a diktatúrák korában élt, sőt bizonyos szempontból megjósolta Hitler és Sztálin tevékenységét, a liberalizmust tartotta a legcivilizáltabb politikai berendezkedésnek, hiszen az megtűri a kisebbségségben lévő véleményeket is a többségivel szemben, illetve az erőszakot csak végső érvnek, azaz ultima rationak tekinti.

Napjainkban azonban egy amerikai szerző, Jonah Goldberg vetette fel botrányt kavart könyvében, hogy valójában az amerikai liberalizmus politikai eszméjének eredete a felvilágosodásban keresendő, illetve eszközként használja az átpolitizált tömegeket, akár például a fasizmus, ezáltal filozófiai rokonságot mutatva vele. A politikai ideológiák, elméletek változnak, de az átpolitizált tömeg léte és jelenségei maradnak világszerte napjainkban is.

cikkünk szerzője

Illik Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara (PPKE BTK) Történettudományi Intézetének megbízott előadója. Szakterülete a 16-17. századi magyar életmódtörténet. Ezen belül fő kutatási területe a Magyar Királyságban okozott török károk – faluhódoltatás, végváriak és falusiak megölése, elrablása, adóztatás, faluégetés – számszerű felmérése korabeli kártételi listák alapján.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.