Mielőtt leültünk volna beszélgetni, a körülöttünk lévő emberek úgy fogadták önöket, mint a sztárokat. Előkerültek a mobilok, és készült vagy fél tucat fotó. Máshogy néznek a vb után Kassai Viktorra és két segítőjére?
Kassai Viktor: A világbajnokság során a középpontba kerültünk, hiszen a magyar válogatott nem jutott ki a tornára, s mi voltunk az egyetlen magyarok, akiknek szurkolni lehetett. Nagy volt az elvárás velünk szemben, és az, hogy jól sikerültek a mérkőzéseink, sokat lendített a népszerűségünkön. Bár úgy gondolom, ez gyorsan visszaáll majd a normális kerékvágásba.
A magyarok munkáját a szakkommentátorok többsége dicsérte, a kollégái közül azonban sokan nagyon kemény kritikákat kaptak a tévedések miatt. El lehet kerülni ezeket a hibákat?
Kassai Viktor: Azt mindenki tudta, hogy lesznek hibák, hiszen az egy hónap alatt lejátszott 64 mérkőzés nagyon tömény volt. Sajnos tény, hogy voltak olyan tévedések, amik érzékenyen érintettek egy-két csapatot. A szurkolóknak persze nem esik jól, hogyha saját csapatuk egy rossz döntés miatt hátrányba kerül, de ez is része a futballnak.
Többször felvetődött, hogy például videobírót kellene alkalmazni. Kell ilyen segítség?
Kassai Viktor: Ezt majd eldöntik az illetékesek, de azért én óvatosan fogalmaznék a videobíróval kapcsolatban, mert az sem mindig egyértelmű. Volt olyan szituáció, ahol a több szögből mutatott képeken sem volt eldönthető, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon. A videó használata mellett hasznos lehet az a próbálkozás, ahol több játékvezető felügyeli a meccset, mint például az Európa Liga előző kiírásában.
Erős Gábor: A technika fejlődését nem lehet kizárni az életből, így a játékvezetésből sem. Ma már teljesen természetes, hogy nyomógombos partjelző zászlóval dolgozunk, de azon sem lepődik meg senki, hogy a mérkőzés alatt a játékvezető és segítői egy kommunikációs rendszer segítségével egymással beszélnek. Biztos lesznek újítások, de ezek nem fognak egyik napról a másikra megtörténni. A labdarúgás nagyon konzervatív játék, és sokszor attól szép és attól emlékezetes, hogy vannak olyan esetek, amelyek azért válnak történelmivé, mert még évek múltán is vitatkoznak rajta a szurkolók.
Ha már ezt a kommunikációs eszközt említette. Mit és hogyan közölnek egymással?
Vámos Tibor: A játékvezető és az asszisztensek eddigi kommunikációja a testbeszéd volt, amellyel azért nehéz volt pontos információkat cserélni. Ezzel a technikai segítséggel könnyebb lett a helyzetünk, hiszen szavakkal egyszerűbben tudunk egymásnak segíteni. A mérkőzések alatt gyorsan, röviden és hatékonyan kell beszélnünk.
Erős Gábor: Az asszisztensnek az elsődleges feladata a lesek elbírálása, másodlagosan minden olyan szabálytalanság jelzése, amit a játékvezető nem láthatott. Ha a sípmester háta mögött látja az asszisztens, hogy két játékos kicsit kakaskodik, húzzák-vonják egymást, akkor a mi feladatunk, hogy felhívjuk a játékvezető figyelmét a szabálysértésre.
Vámos Tibor, Erős Gábor és Kassai Viktor
Nyilván egy-egy meccsen hatalmas a nyomás önökön is. Jönnek a bekiabálások a lelátóról, ráadásul most folyamatos volt a zümmögés is. Aki a pályán van, ki tudja iktatni ezeket?
Vámos Tibor: Aki meghall egy-két bekiabálást, és ez megzavarja, vagy ideges lesz a vuvuzelától, az nem tud a mérkőzésen koncentrálni, azaz nem tudja végezni a munkáját. Ezért a 90 perc során nekünk minden zavaró körülményt ki kell iktatnunk.
Mennyit futnak egy meccsen, egy vb-elődöntőn?
Erős Gábor: A játékvezetők kb. 12-14 kilométer között futnak jobb iramú mérkőzéseken, míg egy asszisztens ennek körülbelül a 60-70%-át. A futásmennyiség mellett teljesen más a két feladatkör futásstílusa is, mert amíg a játékvezetőnek a pályán végig követnie kell a játékot, addig az asszisztenseknek a vonal mellett állandóan a leshatáron kell lenniük, s sokkal több sprintet kell futniuk.
Volt olyan helyzet, amelyet csalódással éltek meg az elmúlt hetekben?
Vámos Tibor: Igazából sikeresen működtünk, ez mindenféleképpen szép emlék marad. Ami egy picikét, nekünk Gáborral piszkálhatja az önérzetünket, hogy sokan azt gondolják, egy játékvezetői trióban a játékvezető szerepe a meghatározó. Tehát övé a legnagyobb felelősség, őneki az egész pályát be kell futni, nekünk csak a felezővonaltól az alapvonalig. De igazából a világbajnokság megmutatta, hogy a játékvezetők segédei, az asszisztensek munkája mennyire fontos. Én azt hiszem, hogy az asszisztencia igen felértékelődött az utóbbi időben.
Egy meccs jó esetben 90 percig tart. Van más is, ami kitölti az életüket?
Vámos Tibor: Nem ebből élünk, mindannyiunknak megvan a saját civil állása. Én iskolaigazgatóként dolgozom Mátyásföldön, a Táncsics Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban, egyébként orosz-történelem-angol szakos tanár vagyok.
Akkor szeptemberben az órákon lesz miről mesélni.
Vámos Tibor: Elég nagy intézmény vagyunk, 80 dolgozó tartozik hozzám és 700 diák. A heti kötelező óraszámom az kettő, azaz az én életem nem a tanításról szól, hanem az iskolának a menedzseléséről.
Erős Gábor: Én civilben vállalkozó vagyok, három büfét üzemeltetek, kettőt általános iskolában, egyet pedig a Richter dorogi gyárában. Rengeteg futballt kedvelő ember dolgozik a gyárban, úgyhogy ők a legnagyobb kritikusaink, akiknek mindig van véleményük a játékvezetésről.
Kassai Viktor: Sokáig az idegenforgalomban dolgoztam és éppen a játékvezetés volt az, ami miatt kompromisszumra kényszerültem és változtattam. Jelenleg egy nyomdaipari cégnél dolgozom. Ami nagyon fontos a játékvezetők életében, hogy meg kell próbálni a munka, család, játékvezetés egyensúlyt megtartani, amely sok esetben nem könnyű feladat.
Megéri hétvégenként a futballsípot fújni, 12-14 kilométert futni?
Kassai Viktor: Játékvezetésből megélni nem lehet, azért is dolgozik mindenki a magyar sípmesterek között, mert a profizmus még nem alakult ki. Nem titok, hogy jelenleg egy hazai NB I-es mérkőzésen a játékvezetők díja bruttó 66 ezer forint, míg az asszisztensek díjazása bruttó 43 ezer forint.
Ebből tényleg nem lehet megélni…
Kassai Viktor: Valóban nem. Természetesen nem minden héten vezethetünk mérkőzést, illetve a téli hónapokban semmilyen mérkőzést sem vezetünk. Erre pedig nem lehet felépíteni egy család egzisztenciáját.
Erős Gábor: Sportemberként nekünk is lehetnek kisebb sérüléseink, amiket saját költségünkön kell kezeltetnünk. A játékvezetéssel kapcsolatban még számos olyan dolog van, amit saját magunknak kell megoldani.
Nehéz lesz egy német-brazil meccs után újra magyar gyepen dirigálni. Van esély arra, hogy Magyarországon is legyen profi játékvezetés?
Vámos Tibor: A hétköznapi ember azt gondolja, hogy a fenti összegek nagyon magasak 90 percnyi munkáért. De a játékvezetés nem csak erről szól! A játékvezetés egy életforma, ami nagy lemondásokkal jár. A hét folyamán három-négy edzéssel készülünk, s évi szintén négyszer kell fizikai tesztet teljesítenünk. A mérkőzéseket a hét minden napján megrendezhetik, azaz a hétközi meccsekre szabadnapot kell kivennünk, illetve a hétvégi napokon a családtól kell távol lennünk.
Kassai Viktor: Hazánkban nem lehet cél, hogy az NB I-ben működő kollégák profi státuszt kapjanak, hiszen tudjuk, hogy ennek nincs realitása. A legfontosabb az lenne, hogy a helyén kezeljék a játékvezetést Magyarországon is. Az NB I 16 csapatában szereplő több mint 300 játékosnak csak a focira kell koncentrálnia, akkor az élvonalbeli 20 játékvezetőnek és 40 asszisztensnek is megfelelő körülményeket kellene biztosítani. Mi nem elsősorban profizmusra vágyunk, csupán arra, hogy normálisan megbecsüljék a munkánkat.
