Mintegy hatvanezer évvel ezelőtt kezdődött az éghajlat lehűlése, amelynek következtében jég alá került a déli és az északi félteke jelentős része, beleértve a brit szigeteket, ahol a mostoha körülmények között csupán kis létszámú csoportok voltak képesek élelmet biztosítani maguknak. Huszonnégyezer évvel ezelőtt a helyzet még rosszabbra fordult – a brit szigetek utolsó lakói vagy éhen haltak, vagy a kontinens déli részére indultak, és a mai Spanyolország, vagy Franciaország területén lelhettek menedékre – olvasható a The Guardian online kiadásában.
A felmelegedés hirtelen kezdődött 14 700 évvel ezelőtt, a legújabb kutatások szerint alig három év leforgása alatt változott meg az éghajlat, amikor az átlaghőmérséklet 6-7 Celsius-fokkal megemelkedett. A kontinensen élő vadászó-gyűjtögető törzseknek a lovak szolgáltak legfőbb táplálékául, s amikor a ménesek az idő hirtelen melegebbre fordultával észak felé vették az irányt, az emberek is követték őket. Így érkeztek meg Kelet-Angliába, majd néhány év múlva elérték a Cheddar-szurdokban az úgynevezett Gough-barlangot. Korábban úgy vélték, hogy a barlangot legalább kétezer éven át lakták, a legújabb kutatások szerint azonban csupán néhány nemzedéknek nyújtott menedéket.
A londoni Természettudományi Múzeum kutatói a barlanglakók által hátrahagyott csontokat vizsgálták. Az Oxfordi Egyetem által kifejlesztett új módszernek, az úgynevezett ultrafiltrációs radiokarbon kormeghatározásnak köszönhetően sikerült a „modernkori” szennyeződések okozta torzításokat kizárni és pontosan meghatározni a csontleletek korát. Egy modernt háromdimenziós mikroszkóp segítségével viszont a kutatók tanulmányozhatták az emberi és állati csontokon ejtett vágásnyomokat.
A tudósok már korábban is tisztában voltak azzal, hogy a barlanglakóktól nem volt idegen a kannibalizmus. Öt olyan emberi csontvázat – egy három-négyéves gyermekét, két kamaszét, egy fiatal felnőttét, valamint egy idős embert – találták, amelyeken a vágásnyomok egyértelműen tanúsítják, hogy kannibalizmus áldozatai voltak. A kutatók azonban nem tudták eldönteni, hogy a kannibalizmust valamilyen áldozati szertartás során gyakorolták, vagy a barlanglakók élelemforrásként tekintettek embertársaikra.
„A barlanglakók igen hatékony módszereket dolgoztak ki, hogy utolsó izomrostig lefejtsék a húst férfiak, nők és gyermekek csontvázáról. Ugyanolyan szakavatottan csontozták ki embertársaikat, mint tették ezt a leölt állatokkal, nem hagyva veszni egyetlen falatnyi élelmet” – hangsúlyozta Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum professzora. Silvia Bello, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint, aki a vágásnyomokat vizsgálta, az élelemforrásként szolgáló emberhús magyarázata mellett szól, hogy a csontokat széttörték, hogy kiszívják a csontvelőt.
„Lefejtették az összes izmot, kiemelték az áldozatok agyát, kitépték a nyelvüket, s előfordulhat, hogy a szemüket is elfogyasztották. Nagyon módszeresen dolgoztak” – magyarázta Silvia Bello, hozzátéve, hogy az emberi maradványokat ugyanabba a gödörbe szórták, ahová az állati csontokat. „Nagyon nehéz idők jártak, s lehet, hogy egyszerűen nem volt mit enniük. Az a tény viszont, hogy mindössze öt olyan egyed csontvázára leltek, akik a kannibalizmus áldozatául estek, azt jelenti, hogy az emberevés szokása mégsem volt olyan elterjedt” – hangsúlyozta a kutató.
