A városligeti műjégpálya „szétbombázott” (felújítás alatt lévő) helyszínén cirkuszi sátor állt május utolsó napjaiban, ám ezúttal nem az egyik – ma szokásos – lepusztult, szomorú-szép cirkuszi társulat tartotta itt soros előadását. Az artisták, tűzzsonglőrök mellett ezúttal rockzenészek, színészek léptek a porondra. Ami mindezt összetartja: Földes László (Hobo), és az ő legutóbbi albuma, a Circus Hungaricus.
Bár volt némi előképe (például a Rolling Stones Rock and roll cirkusza még a 60-as évek végéről vagy az új Cabaret Medrano-lemez bemutatója néhány hete a Fővárosi Nagycirkuszban), mindenképp egyedi, semmihez sem hasonlító műsort láthattunk. A tavaly megjelent album alapján Hobo régi barátja, Vidnyánszky Attila rendezett egy kétórás előadást, amely sem rockkoncertnek, sem cirkusznak, sem színházi előadásnak nem mondható. A békéscsabai Jókai Színház színészei, a fővárosi Hippodrom Társulat artistái, Hobo zenészei, és Oleg Zsukovszkij mozgásművész által életre keltett produkcióban mindhárom elem egyszerre van jelen, amelyek kiegészítik és néhol lerontják egymást.
A Circus Europával nyit az album és az előadás is, amelyben a szerző elhelyezi helyünket a „klubban”: a brüsszeli karmester, római prímás, svájci pénztáros mellett a „vécés néni magyar”. A cirkusz hátsó részén, több kis színpadon áll fel a zenekar, bal oldalt a szintis és az egyik gitáros, jobb oldalt a basszusgitáros és a szólógitáros, fenn középen a dobos és a porondmester-főbohóc, Hobo. A klasszikus Muddy Waters-bluesra rögtön beindul a közönség, s közben felvonulnak a szereplők is. A porond közepén a történet főszereplői, a panelházban szürke, kiüresedett életet élő hétköznapi kis család. Az egyik oszlopról leereszkedik az ördögi Cipolla, oldalról bejönnek a segítői, egyenöltönyben, nyakkendőben. A háttérben nagy kivetítőkön Fellini, Chaplin filmjeiből részletek. És elkezdődik a kavalkád: „Kéne egy világszám”.
Állandóan vigyorog (fotó: hobo.hu)
A két óra alatt végig mozgásban, nyüzsgésben a porond. Artisták, tűzzsonglőrök tűnnek fel, miközben a kis család széthullását és újból egymásra találását követhetjük végig. Pontosabban nem teljesen követhető a sztori, inkább csak nyomokban érzi a néző, mi történik, ember legyen a talpán, aki el tudja mesélni a drámai történetet. De valahogy nem is hiányzik. Annyira erős a zene, hogy nem érdekes mindez. A cirkusz lényege amúgy is a harsányság, a látványcunami – erre alapoz a rendező is, nyilván. A függönyökön a légi balettet lejtő artisták, a kötéltáncosok, a zsonglőrök, a táncosok végig töményen kínálják mindezt. Ki tud itt figyelni a család történetére?
Két igazi főszereplője van a darabnak: Hobo és Cipolla. Előbbi végigkalauzol szokás szerint az ország és a saját karrierje történetén (többször feltűnnek kartondobozok, rajtuk felirat: Vadászat, Oly sokáig voltunk lenn, Tábortűz mellett, satöbbi – az életmű egy-egy fontos darabja), kiszól a közönséghez, bohóckodik, beavat a cirkusz iránti szeretetének okaiba, rockereskedik, a (nem világos) sztoriba is besegít – egyszóval viszi a showt. A másik pedig Cipolla, aki Mephistóra maszkírozva, hosszú köpenyben, bőröndnyi pénzzel kavarja a szálakat. Mindent megold a pénzkötegekkel, azaz mindent tönkretesz maga körül. S közben végig gonoszul vigyorog, dülleszti, forgatja a szemét. Az Oleg Zsukovszkij, világhírű orosz mozgásművész által életre keltett figuráról egyszerűen nem lehet levenni a szemünket.
„Bolond lett a bölcsből./ Most a hazug az igaz” (fotó: hobo.hu)
A cirkuszi kavalkád furán ellenpontozza az olyan súlyos szövegeket, hogy „Nem lett senki bűnös, mindenki áldozat/ Művirág a síron, szar a szőnyeg alatt.” (Késő van már), vagy „Csavargó az utcakövön,/Mindenkinek odaköszön,/ Siess haza, nagy vihar jön!” (Nagy vihar jön), vagy „Bolond lett a bölcsből./ Most a hazug az igaz” (Bolond lett a bölcsből). Az artisták, és maga a cirkuszi háttér alaposan idézőjelbe teszi mindezt, egyfajta iróniává, öniróniává fordítja át a „nagy mondanivalókat” is.
Háttérben a kivetítőkön (és a produkció végén egy a porondra betolt hatalmas LCD-falon) a klasszikus cirkuszi filmek részletei mellett a színpad egyik kelléke, egy kamera által élőben rögzített jelenetek is feltűnnek. Leginkább Cipolla őrjöngése sokkoló közeliben, főleg ha utána ránk, a közönségre irányítja a „lovag” a lencsét. Hatásos jelenet az ÁVH-s, KGB-s korra utaló számra koreografált lufifejűs-jelenet is, ahol egy kivégző lövi sorra fejbe, azaz pukkantja ki e lufikat. Gyönyörű a Bolondok hajója című szám, amelyben a lemezen éneklő Rúzsa Magdi szerepét Gubik Petra veszi át, kiválóan.
Miután nem ment a pénzével semmire Cipolla egy szerelem ellenében – kiűzetik a színről. Látszólag. A Madárijesztő című számnál hatalmas totemként hoz be egy csoport a porondra egy négyméteres szalmabábút, amit aztán felhúznak az égbe. Egy darabig megfeszítettként lebeg, majd megmozdul, leveti szalmabábúmaszkját, és előbújik újra a gonosz vigyorával. Végül mégiscsak elbukik – őszintén szólva, az nem világos már számomra, hogy hogyan.
A darab végén az egész cirkuszi tér átalakul egy hatalmas vitorlássá, a „Bolondok hajójává”, hogy azzal mindannyian megpróbálják túlélni ezt az egséz őrületet. A lemez utolsó, Kisember című dalát együtt énekli a fináléban a társaság, még Cipollát is felengedték a hajóra a megbocsátás jegyében, igaz hajósinasnak.
A Johnny B.Goodnál tombol a színpad (fotó: hobo.hu)
A Circus Hungaricus, mint színpadi történet alig érthető, mint cirkusz kevés, mint rockkoncert kevéssé beindulós. De együtt egy felejthetetlen, különleges este. A zene és az énekes-frontember-bölcs-bohóc kisugárzása olyan erős, hogy végig magával ragad. A ráadásszámnál, a Johnny B.Goodnál tombol a színpad, a porond, a közönség, ami a Viharban születtem lassabb témájánál sem hagy alább.
Felállva tapsolunk, majd ahogy a Kisemberben énekelte korábban Hobo, „elült a taps, menned kell/Kisember, kinn vár a november”. Ami az időjárást illeti nagyon eltalálta ezt a szöveget a mester. Ami az egész produkciót illeti: azt is.
A Circus Hungaricus porondszínházi előadásai idén itt láthatók még:
Kapolcs 2010. augusztus 1-2
Debrecen 2010. szeptember 14-19.
