Élet-Stílus

Mourinho Van Gaal ellen – videó

admin
admin

2010. 05. 21. 16:30

A BL szombati döntője a hagyományos észak-dél, német-olasz ellentéteken túl két, szinte teljesen más tőről metszett edzői felfogás ütközete is egyben.

Madridban a magyar-brazil elképzeléseken alapuló holland-, illetve a szintén egy dél-amerikaira visszavezethető hagyományos „olasz” iskola csap össze a Bayern és az Inter mentéjében – két egykori barcelonai ismét összefut: Van Gaal Mourinho ellen. Két nagy egójú, sokszor meg nem értett, még többször félreértett, de rendkívül sikeres szakvezető foglal majd helyet a madridi Santiago Bernabéu kispadján.

Mindketten szoros szálakkal fűződtek a madridiak ősellenségének számító Barcelonához, ám egyikük nemrég első számú közellenség lett a Camp Nouban (a barcelonai ultrák még a kocsiját is megrongálták, a stadionban pedig szolid fütty kísérte minden mozdulatát), míg a másik egy sikeresebb majd egy rémálomszerű barcelonai regnálás után gyakorlatilag a „kertek alatt osonva” távozott a katalán tengermellékről. Egyikük – amennyiben a hírek igazak – ha már a BL-trófeáért megérkezett, hosszabb távra is berendezkedne Madridban.

Tábornokok éjszakája
A Van Gaal-Mourinho, Bayern-Inter összecsapás esélyese az Inter, ám ez aligha a holland edző vagy a bajor alakulat kritikája. Az olaszok egész egyszerűen előrébb tartanak a csapatépítésben, amíg a portugál szakvezetőnek két idény állt a rendelkezésére, a holland tavaly nyáron érkezett, s egy őszi vesszőfutás után kezdte építeni itt-ott még toldott-foldott, ám az átmeneti jellege ellenére is olykor remek futballal előrukkoló csapatát. Az olasz bajnok a nehezebb ágon – kérdés persze, hogy a spanyol bajnok/angol ezüstérmes, vagy az angol bajnok/spanyol ezüstérmes duettje tűnik erősebbnek vagy nehezebbnek – jutott a döntőbe, s a bukmékerek, valamint a szakma képviselői is inkább a milánóiak sikere mellett tették le voksukat.

A 2010-es olasz bajnok (MTI/EPA)

A 2010-es olasz bajnok (MTI/EPA)

fiatalok kontra zsoldosok

A két edző nem csupán két külön generáció képviselője – a 47 éves Mourinho tizenegy évvel fiatalabb riválisánál – szinte mindenben különböznek. A hasonlóságok: karakán, arroganciától sem mentes szókimondó természet, remek meglátások, tág taktikai repertoár, munkamánia. Ám amíg a holland a támadó futball egyik apostola, a portugál a védekezés nagymestere. Minden csapatának a védekezés az alfája és omegája, együtteseit ugyanakkor “csak bekkelő” jelzővel aligha lehet felcímkézni. Bár egykori mesteréhez hasonlóan Mourinho is irtózik a sztárallűrökkel rendelkező játékosoktól – mindketten hajlamosak a vezéráldozatokra: egyikük Rivaldót és Tonit jegelte, a másik Mutut, Crespót, Sevcsenkót vagy épp Quaresmát és Balotellit -, az Inter mestere inkább ért a játékosok nyelvén. Olyat tőle nem látni, amit a holland Münchenben is bemutatott: egy nyári barátságos mérkőzésen magából kikelve ordibált a szerinte lazító Ribéryvel. Mourinho egy alkalommal ki is fejtette, hogy a szakma minden fortélyát Barcelonában leste el. A felkészítés és az erőnlét problémakörét Van Gaaltól, az emberekkel való bánásmódot viszont Bobby Robsontól. Nem véletlen, hogy Mourinho inkább kijön a karrierjük csúcsához közelebb lévő játékosokkal, Van Gaalnak viszont ez a gyenge pontja: sokak szerint azért bukott meg holland szövetségi kapitányként is. Nem tudta felfogni, hogy egykori tanítványai hozzáállása, mentalitása megváltozott az évek során.
A több nyelven is társalgási szinten kommunikáló Mourinhótól eltérően „mestere” nem a szavak embere. Barcelonában az újságírók rendre élcelődtek csapnivaló spanyol nyelven előadott elszólásain. A múlt hibáiból tanuló Van Gaal azok után, hogy Münchenben rá esett a választás, nem is tétovázott sokat. Szabadsága alatt bevonult egy kolostorba (!), s ott a szerzetesek segítségével igencsak továbbfejlesztette némettudását. Mourinho és Van Gaal is a „rendszerek megszállottja”, ám abban mindketten simulékonyak, hogy a kerethez igazítják a taktikát. Van Gaal a klasszikus 4-3-3-at játszatta Amszterdamban, ebből Barcelonában gyakorlatilag 2-3-2-3 lett, míg az AZ-vel a hagyományos 4-4-2-vel érte el sikereit. Mourinho csak a Chelsea csapatánál legalább három szisztémát kipróbált, a keze alól Madridba igazoló Robben például egy interjúban elárulta, azért távozott, mert a portugál a szélsőket erőltető felfogástól idény közben váltott a „gyémánt-felállású” középpályára, s abban neki már nem igazán jutott hely.

Miért is? Az idei, Van Gaal-féle Bayern hozzávetőlegesen olyan „fejlettségi szintű”, mint az Inter volt tavaly. A hollandnak a staféta átvételekor ráadásul nagyobb kihívásokkal kellett szembesülnie, mint a portugálnak egy évvel korábban. Mourinho 2008-ban egy háromszoros bajnok együttest vehetett át Mancinitől, s az olasz futballt kisajátító fekete-kékeknek egy hangsúlyos céljuk volt: maradandót alkotni a nemzetközi porondon. Van Gaalnak viszont egy nem kevés pusztítást okozó, és minden szempontból zsákutcának bizonyuló Klinsmann-regnálás után kellett rendeznie a sorokat Bajorországban.

Amikor Van Gaal uralta Európát – Ajax 1994/1995


A tavalyi Interen még nem látszott Mourinho keze munkája. A csoportkörben a Werder Bremen által is megtréfált lombardok a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntőben masszív, de színtelen-szagtalan, rendkívül keveset kockáztató társaság benyomását keltették, és kiesésükkel aligha okoztak hiányérzetet (a kicsik között nagy, de a nagyok között kicsi, Barcelonában 4-0-ra elkalapált Bayern sem). Idén viszont – talán az „egyemberes támadóegység” Ibrahimovic távoztával – egy teljesen megújult Inter lépett a színpadra. Az igazolások jobban nem is sikerülhettek volna: Eto’o, Milito, Sneijder, és nem utolsó sorban a müncheni sörfesztiválokat megunó Lúcio szempillantás alatt felvették a csapat ritmusát, főszereplőkké váltak.

A Bayern, Arjen Robben érkezésétől eltekintve, jóval több bakot lőtt az átigazolási piacon. A klubvezetőség által már korábban lekötött tranzakciók – Gomez, Timoscsuk -, illetve Van Gaal tétova kísérletei – Braafheid, Pranjic – közül talán csak a horvát hálálta meg azt a pénzt, amelynek egy részét ő fizette (700 ezer euróval szállt be saját kivásárlásába). A kőkemény nyári alapozás után kiderült, hogy a keret egy része egész egyszerűen nem Bayern-minőség. Van Gaal nem tétovázott sokat, már a nyári barátságos mérkőzések során hozzányúlt az ifikhez: a debütáláson még Klinsmann alatt áteső Müller valamint Badstuber ekkor került a nagycsapatba. A keretnek ettől függetlenül nem volt „mélysége”, a messze nem kirívó minőséget képviselő középhátvédeknek – Van Buytennek és Demichelisnek – például egy sérülés esetén nem volt alternatívája. Az, hogy a gyengus rajtot nem követte katasztrófa, az érkezését követően az akklimatizálódással nem törődő Robbenen, illetve a markánsabb egyéniségek – Schweinsteiger, Lahm, Van Bommel – mellé felnövő két fiatalon múlt.

Mourinho a kontinens tetején – Porto 2003/2004


Az ősz Milánóban sem volt fenékig tejfel. Az Inter őszi formája nem tért el az egy évvel korábbitól – de akárcsak Münchenben, a San Siróban is egy délszláv labdarúgó kivirágzása adta meg a végső lökést. A Lazióval már hónapok óta harcot vívó Pandev januárban kikötött a Giuseppe Meazzában, s ekkortól már Mourinho rendelkezésére állt a teljes arzenál. A védelem ugyanolyan erős maradt, viszont az egy évvel korábbitól eltérően az Inter támadásban lényegesen kiismerhetetlenebbé vált, két, három, sőt olykor négy támadó szellemű futballistával állhatott föl (ennek például a Chelsea látta a kárát), ráadásul a korábban kreativitással aligha vádolható középpályán Sneijder váratlan húzásai (is) diktálták a tempót.

A változásban viszont elévülhetetlen érdemei voltak a montenegróinak – bár a hozsanna elsősorban a pazar gól/meccs átlaggal előrukkoló Militónak, vagy a szintén végig remeklő holland játékmesteren kívül a harcosságban még a régi játékostársakat is túllépő Lúciónak szól, Pandev és a szintén kisebb átalakuláson átmenő Eto’o azzal vitt újat az olaszok rendszerébe, hogy szempillantás alatt tud a területén a védekezést is kifogástalanul megoldó szélsőből echte támadóvá vedleni. Vele ellentétben a müncheni Ivica Olic távolról sem olyan sokoldalú, de egy valamit biztosan tud: ő a müncheni Inzaghi, s ebben valószínűleg minden benne van. Talán a fentieknél kevésbé technikás, de kirobbanóan lelkes, haszonlesőbb egy piaci kofánál, és kíméletlen ítéletvégrehajtó. Münchenben a nagy gólok szerzőjeként Robben learatta a babérokat, de a sűrű vállveregetés a kezdeti nehézségek – hosszabb sérülést követő formakeresgélés – után talán élete futballjával előrukkoló horvátnak is kijár.

Ha az Inter télen kiforrott csillagokat vett, a Bayern az ideiglenesen (?) kölcsönbe távozó „feleslegeseket” – Braafheid, Breno, Ottl, Sosa, Toni – az utánpótlásához nyúlva igyekezett pótolni: Alaba, Contento és Ekici léphetett egy lépcsővel feljebb. Hármuk közül Contento és Alaba a BL-ben is bemutatkozott, sőt, az sem kizárt, hogy a nápolyi szülőkkel büszkélkedő, a Lyon elleni elődöntő mindkét mérkőzését végigjátszó hátvéd lesz az egyetlen olasz származású futballista a német-olasz BL-döntőben. A karrierje során fiatal tehetségek – pár példa: Overmars, Davids, Seedorf, Kluivert, Xavi, Iniesta – tucatját útjára indító Van Gaal ismét bizonyította rátermettségét. Csapata ugyan még nincs kész, de így, „torzóként” is elvergődött a döntőig. Ehhez kellett a bajorok – korábbi évektől, évtizedektől eltérő – utánpótlás-nevelő elkötelezettsége is.

Az Inter Primaverában ellenben kevesebb ok lehet az örömre. Ha a támadásokra összpontosító, s a gyorsaság mellett a fizikális kondícióban hívő Van Gaal a szavára jobban hallgató fiatalokban látja a siker zálogát, Jose Mourinho a kiforrott, taktikailag tökéleteset nyújtó futballistákra esküszik. Uralma alatt az üstökösként berobbanó – és Maxwellt egyenesen Barcelonáig kergető – Santon kikerült a csapatból, de a fudri Balotelli is többnyire a cserepadot koptatja. A portugál Interjébe nehéz csak úgy bekerülni, a csapatrészek és a játékosok közötti összhang olyannyira kiteljesedett, hogy – amennyiben a szakvezető nem hallgat a Real hívó szavára (valószínűbb, hogy igen) – a fiatal futballistáknak a jövőben is nehéz lesz a sorsuk: választhatnak a kispadozás, és a kevésbé renomés olasz középcsapatok között.

A 2010-es német bajnok (MTI/EPA)

A 2010-es német bajnok (MTI/EPA)

Az Inter tavaszra beérett. Olykor ugyan szerencse is kellett ahhoz, hogy a milánóiak 1972 után ismét ott legyenek a BEK(BL) döntőjében – a Bayern ebben a köztes 38 évben hétszer ért oda – viszont az egyenes kieséses szakaszban a továbbjutásért rendre többet tettek mint legyőzött ellenfeleik. Minden posztnak megvan a felelős gazdája, ennél sokkal több klasszis ebbe a rendszerbe nehezen tuszkolható bele. Mourinho két év alatt felépített egy olykor cinikusan futballozó, máskor viszont az ellenfelet valósággal megfojtó csapatot, amely ugyanakkor szemnek tetszetős támadásokra is képes. Így esélyese a „félig felépítetten” is már-már régi fényét idéző Bayern elleni finálénak.

Münchenben nincs garancia arra, hogy Van Gaal munkája beteljesedik úgy mint Amszterdamban. A Bayern előtt megnyílt az a lehetőség, hogy akár a fiatalítás levezénylése közben is megnyerje a legáhítottabb európai trófeát. Ha Mourinho becsvágyát „minden kihívások legnagyobbika”, a madridi kispad „birizgálja”, Van Gaal is elejtett egy mondatot, ami sokak fülét megütötte. Válogatottal még nem nyert semmit, s amennyiben a Bayern a papírformát felborítva győzne szombaton, ennél többet – a klasszikus bajnoki, kupa- és BL-triplát – a bajorokkal még akkor sem érhetne el, ha a csapata a jövőben jobb lesz. Viszont a világbajnokság után Joachim Löw távozik a német válogatott éléről, s a behívottak kora alapján a német válogatott máris inkább tűnik egy olimpiainak, mintsem egy felnőttnek: a lehető legjobb terep Van Gaalnak.

tábornokok

Louis van Gaal (holland)
Született: 1951. augusztus 8., Amszterdam
Játékosként: Ajax (1972-73), Royal Antwerp (belga, 1973-77), Telstar (1977-78), Sparta Rotterdam (1978-1986), AZ Alkmaar (1986-87)
Edzőként: Ajax (1991-97), Barcelona (1997-2000, 2002-2003), holland szövetségi kapitány (2000-2002), AZ Alkmaar (2005-2009), Bayern München (2009-)
Sikerei: BL-győztes (1995), BL-döntős (1996, 2010), Világkupa-győztes (1995), Európai szuperkupa-győztes (1995, 1997), UEFA-kupagyőztes (1992), holland bajnok (1994, 1995, 1996, 2009), spanyol bajnok (1998, 1999), német bajnok (2010), holland kupagyőztes (1993), spanyol kupagyőztes (1998), német kupagyőztes (2010), holland szuperkupa-győztes (1993, 1994, 1995)

Jose Mourinho (portugál)
Született: 1963. január 26., Setubal
Játékosként: Rio Ave (1980-82), Belenenses (1982-1983), Sesimbra (1983-85), Comércio (1985-87)
Edzőként: Amadora (1990-91, segédedző), Porto (1993-94, 2002-2004, előbb segédedző), Barcelona (1996-2000, segédedző), Benfica (2000), Uniao Leiria (2001-2002), Chelsea (2004-2007), Inter (2008-)
Sikerei: BL-győztes (2004), BL-döntős (2010), UEFA-kupagyőztes (2003), portugál bajnok (2003, 2004), angol bajnok (2005, 2006), olasz bajnok (2009, 2010), portugál kupagyőztes (2003), angol kupagyőztes (2007), olasz kupagyőztes (2010), portugál szuperkupa-győztes (2003), angol szuperkupa-győztes (2005), olasz szuperkupa-győztes (2008)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Hosszú Katinka megvédte az Eb-címét

Miniature figures near Bitcoin physical coin. Futures on Bitcoins increased by more than 20% after their American debut on the Chicago Cboe Futures Exchange.  (Photo by Manuel Romano/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.