Élet-Stílus

Az Oscar és a magyarok

admin
admin

2010. 03. 06. 17:00

A magyar mozirajongó úgy hiszi, legutoljára 1982-ben volt miért drukkolni, amikor Szabó István Mephistója indult a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában – amit meg is nyert (megelőzve – többek között – a lengyel Andrzej Wajda Vasemberét). Pedig nincs így. A magyarok és a magyar vonatkozású alkotások rendre ott szerepelnek az első számú filmdíjosztón.

Igaz, az a „magyar szempontú” hollywoodi fénykor, amit inkább az urbánus legendák körébe sorolható mondással szokás leírni, miszerint „nem elég magyarnak lenned, tehetséges is kell, hogy legyél” már valóban a múlté. A magyar szempontból zászlóshajónak számító Twentieth Century Fox – aminek (a jogelődjének) az alapítója a Tolcsván született Fried Vilmos (kilenc hónapos korában a család az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és a gyerek nevét Fuchs családnevű édesanyja után William Foxra változtatták, innen a cégbirodalom máig élő elnevezése) – az idők szavának engedelmeskedve inkább a nemzetek olvasztótégelyének tekinthető. Mint amiképpen a többi nagy stúdió – említhetnénk a Zukor Adolf (1873-1976) alapította Paramount filmvállalatot is.

Érkezik a díszlet (Fotó_ MTI/EPA)

Érkezik a díszlet (Fotó_ MTI/EPA)

Az 1929-től átadásra kerülő Oscar-díj története bővelkedik a magyar (származású) szereplőkben. A sor King Vidorral kezdődik. Az amerikai filmes neve magyar eredetű, nagyapja, Vidor Károly az 1848-as szabadságharc után menekült a tengerentúlra, és az 1850-es évek elején Galvestonban telepedett le. King Vidort egy 1928-as filmjével jelölték először Oscar-díjra, majd ezt követően még négyszer került a nevezettek közzé (Tömeg, 1929; Halleluja, 1930; A bajnok, 1932; A citadella, 1939; Háború és béke, 1957), de egyetlen alkalommal sem kapta meg a díjat. Munkásságát 1979 kapott életműdíjjal ismerték el. Az Óz a csodák csodája című film rendezésében rész vett, mikor Victor Fleming átadta a munkát az Elfújta a szél című film miatt (amit George Cukor fejezett be), azonban Vidor nevét nem tüntették fel a stáblistán. Vidor rendezői tevékenysége, mint a leghosszabb filmrendezői karrier bekerült a Guinness rekordok könyvébe: 1913-ban rendezte első filmjét a Hurrikán Galvestonbant és 1980-ban az utolsót, egy dokumentumfilmet, A metaforát.

A folytatásban ott szerepel William S. Darling. Darling a legjobb látványtervező díjat háromszor is elnyerte: 1934-ben a Kavalkádért, 1944-ben a Bernadette dala, 1947-ben pedig az Anna és a sziámi király című, hazánkban ismeretlennek nevezhető filmekért (további négy jelölése: Lloyd’s of London, 1937; Wee Willie Winkie, 1938; The Rains Came, 1940 és The Keys of the Kingdom, 1946). Geza Herczeg, vagyis Herczeg Géza 1938-ban a legjobb forgatókönyvíró kategóriában aratott diadalt az Emile Zola élete című biografikus drámával.

A Casablanca is magyar?

Magyarországon tőle jóval ismertebb filmes személyiségnek számít Michael Curtiz (azaz Kertész Mihály), aki – miután három évben négy filmjével is jelölt volt: 1936: Blood kapitány, 1939: Négy nővér és A villamosszék felé, illetve 1943: Yankee Doodle Dandy – 1944-ben lett végül rendezői aranyszobros a filmtörténeti jelentőségű Casablancával. John S. Toldy (alias: Hans Székely) az Arise, szerelmem című film forgatókönyvéért kapta meg az Oscar-díjat 1941-ben. A túrkevei születésű, brit állampolgárrá lett Vincent Korda (Kellner Vince) – testvérei: Sándor (VIII. Henrik magánélete) és Zoltán (Négy nővér) – A bagdadi tolvajért a legjobb művészeti rendezőként/díszlettervezőként vehette át 1941-ben a kitüntetést (jelölték még 1942-ben a Lady Hamilton, 1943-ban A dzsungel könyve és 1963-ban A leghosszabb nap című filmekért). A miskolci születésű, világhírűvé lett újságírónak, Emeric Pressburgernek (Pressburger Imrének) 1943-ban A negyvenkilences szélességi fok című film forgatókönyvéért járt az aranyszobor (1949-ben a Piros cipellőkért is nevezték). Paul Lukas (az egykor budapesti illetőségű Lukács Pál) pedig 1944-ben lett a legjobb férfiszínész az Őrség a Rajnán című filmben nyújtott alakításáért.

Magyar véreink közül rekordernek mondható a Ceglédről elszármazott, az 1953-as Világok harca és az 1960-ban készült Az időgép rendezője, George Pal: rajz-rövidfilmjeivel hétszer jelölték a filmdíjra – Rhythm in the Ranks (1942), Tulips Shall Grow (1943), 500 Hats of Bartholemew Cubbins (1944), And to Think I Saw It on Mulberry Street (1945), Jasper and the Beanstalk (1946), John Henry and the Inky-Poo (1947) és Tubby the Tuba (1948) –, 1943-ban „különleges” Oscar-elismerést („Dicsőség-díjat”) kapott, majd 1951-ben Irving Pichel Destination Moon és 1952-ben – a szintén honfitárs, operatőrből lett rendező – Rudolph Máté When Worlds Collide filmjei kapcsán még két szobrot vihetett haza a legjobb speciális effektusok megalkotásért. „Egyedi” teljesítményért hasonló kitüntetést kapott 1949-ben a ricsei születésű Adolph Zukor (azaz Cukor Adolf). George Cukor pedig a My Fair Lady című musicalért kapott rendezői Oscart, rá tizenhat évre. Előtte 1934-ben a Fiatal asszonyok, 1941-ben a Philadelphiai történet, 1948-ban a Kettős élet – Othello (A Double Life) és 1951-ben a Tegnap született (Born Yesterday) című filmek rendezéséért nominálták. George Cukornak köszönhetjük – többek között – az Elfújta a szelet (ő fejezte be a filmet, miután az eredeti direktor, Victor Fleming összeveszett a producerrel, David O. Selznickkel), a Greta Garbóval készült A kaméliás hölgyet, az Ingrid Bergmannal forgatott Gázlángot és a szovjet-amerikai enyhülés jegyében született A kék madár című mesefilmet is.

Rózsa Miklóst 1941-ben A bagdadi tolvaj zenéjéért nevezték első ízben Oscar-díjra, rá egy évre két filmért is, a Lydia és a Sundown címűkért, 1943-ban A dzsungel könyve zenei betéteiért kapott jelölést, 1945-ben újra kettőt A város asszonyáért (The Woman of the Town) és a Gyilkos vagyokért, egy évvel később három film kapcsán jelölték: Férfiszenvedély, A Song to Remember és Elbűvölve, utóbbi jelölését szoborra is váltotta, 1947-ben A gyilkosok zenéje miatt indult a díjért, amit 1948-ban a Kettős élet – Othello (A Double Life) okán át is vehetett, ezt követte 1952-ben a Quo Vadis?-, 1953-ban az Ivanhoe- és 1954-ben a Julius Caesar-jelölés, végül 1960-ban az első ízben tizenegyszeres Oscar-díjas Ben Hurral (rendező: William Wyler) újra bearanyozódott. Két évvel utána pedig az El Cidért jelölték.

A rendezés és filmzeneszerzés mellett egyéb kategóriákban is jók vagyunk, Robert Pirosh például 1950-ben a legjobb forgatókönyvíró lett (Csatatér), két évvel később is jelölték, de akkor üres kézzel ment haza (Go for Broke!), a francia-magyar Marcel Vertès (vagyis: Vértes Marcell) a Moulin Rouge művészeti rendezéséért és jelmezeiért kapott 1953-ban Oscar-díjat, a nála idehaza ismertebbnek számító Alexander Traunert (Trauner Sándort) pedig a Legénylakás című Jack Lemmon-film látványtervezőjeként díjazták 1961-ben (az Aki király akart lenni című, Sean Connery és Michael Caine főszereplésével készült kalandfilmért is jelölték 1976-ban, de akkor nem kapta meg a szobrot). A vajdasági magyar származású Joseph Kish művészeti rendezőként első alkalommal 1945-ben lett jelölve (A cím ismeretlen), azután 1949-ben (Joan of Arc, Ingrid Bergmannal) és 1959-ben (Utazás a Föld középpontja felé), végül amikor 1966-ban két filmmel is nevezték (A gyenge cérna és A bolondok hajója), utóbbiért haza vihette a szakmai Oscart.

Nem csak a régmúlt szép

A kortársak közül Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozások című Steven Spielberg-sci-fivel 1978-ben nyert operatőri Oscar-díjat, később még háromszor jelölték: A szarvasvadász (1979), A folyó (1985), Fekete Dália (2007) című filmekért; Rófusz Ferenc A légy című rövidfilmjéért 1981-ben a legjobb animátor kitüntetésért fáradhatott a színpadra; s, ugyebár, huszonnyolc éve, hogy Szabó István átvehette a Mephistóért a legjobb idegen nyelvű filmnek dukáló aranyszobrot. 1986-ban pedig a legjobb sminkesnek tartották a Maszk című filmben dolgozó Elek Zoltánt.

A közelmúltat illetően felidézhetjük, hogy hét éve a magyar származású Adrien Brody lett a legjobb férfiszínész díjasa Roman Polanski A zongorista című drámájával, négy esztendeje pedig a szintén magyarországi gyökerekkel rendelkező Rachel Weisz érdemesült ki a legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára (Az elszánt diplomata).

A lista azonban még bővíthető lenne a közismerten magyar származású hollywoodi sztárok terjedelmes sorával, olyanokkal, mint például Debra Winger (jelölései: Garni-zóna, 1983; Becéző szavak, 1984 és Árnyékország, 1994), Goldie Hawn (1970-ben női mellékszereplői díjat kapott A kaktusz virágáért, 1981-ben női főszereplői díjra jelölték a Benjamin közlegényért), Tony Curtis (1959-ben férfi főszereplődíj-jelöléssel ismerték el teljesítményét A megbilincseltekért) vagy Paul Newman (jelölései: Macska a forró bádogtetőn, 1959; A svindler, 1962; Hud, 1964; Bilincs és mosoly, 1968; Rachel, Rachel, 1969; A szenzáció áldozatai, 1982; Az ítélet, 1983; Senki bolondja, 1995; A kárhozat útja, 2003; aztán 1987-ben meg is kapta a férfi főszereplőnek járó szobrot A pénz színe című filmjéért, illetve 1986-ban Honory Awardot és 1994-ben Jean Hersholt Humanitarian Awardot is adományoztak neki).

A magyar vonatkozáshoz hozzátartozhat az szintúgy, amikor hazánkfia (vagy lánya) jeleskedik egy Oscar-díjra érdemesített filmben, mint ahogyan az történt Az én kis falum című csehszlovák Jirí Menzel-szatíra esetében, aminek a főszerepét Bán János játszotta, és a legjobb idegen nyelvű film díjára jelölték 1987-ben (a holland Merénylet című alkotás nyert, aminek rendezője: Fons Rademakers). De olyan magyar vonatkozások is akadhatnak, mint például hogy az 1991-es átadón a legjobb férfialakításra jelölt Gérard Depardieu filmjét (amit a legjobb idegen nyelvű alkotások között szintén neveztek), a Cyrano de Bergeracot (rendező: Jean-Paul Rappeneau) részben Magyarországon, Szilvásvárad környékén forgatták. Az pedig eléggé tudott tény, hogy az 1996-os Oscar-fődíjas Az angol beteg (rendező: Anthony Minghella) című film, amiért – többek között – Juliette Binoche a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést átvehette, magyar vonatkozással bír – a főhős Almásy László gróf, és közismert, hogy a filmben Sebestyén Márta énekel (a Deep Forrest együttes feldolgozásában).

A közelmúlt magyarországi magyar Oscar-versenyzői között vitathatatlanul a legtermékenyebb Szabó István, a Mephisto 1982-es szobra mellett még háromszor került a legjobb idegen nyelvű filmek jelöltjeinek a listájára: első ízben 1981-ben, amikor a Bizalom, című filmjével indulhatott (a szovjet-orosz Moszkva nem hisz a könnyeknek nyert, rendező: Vlagyimir Menysov), későbben a Redl ezredes című filmjével (1986-ban az argentin A hivatalos változat című film került ki győztesen, amit Luis Puenzo rendezett), majd 1989-ben a Hanussen című filmje mérettetett meg, de a dán Bille August Hódító Pelléje jobban tetszett a díjosztóknak. Szabó mellett ebben a kategóriában kétszeri jelöléssel büszkélkedhet Fábri Zoltán, A Pál utcai fiúk című filmjét 1969-ben jelölték, a Magyarok címűt tíz évvel később, ám 1969-ben a szovjet-orosz Háború és béke nyert (rendező: Szergej Bondarcsuk), 1979-ben pedig a francia Elő a zsebkendőkkel! című alkotás (rendező: Bertrand Blier). Egy-egy jelöléssel öregbítette a magyar film és filmesek jó hírnevét Makk Károly (Macskajáték, 1975-ben nevezték a legjobb idegen nyelvű film díjára, ami között végül az olasz mester, Federico Fellini Amarcordja diadalmaskodott) és a Gyöngyössy Imre-Kabay Barna rendezőpáros, akiknek a Jób lázadása című drámáját 1984-ben (de a svéd filmlegenda, Ingmar Bergman Fanny és Alexander című alkotása nyert).

A szemfényvesztésért magyarok is feleltek - James Cameron 3D-szemüveggel (Fotó: MTI/EPA)

A szemfényvesztésért magyarok is feleltek – James Cameron 3D-szemüveggel (Fotó: MTI/EPA)

Tavaly és idén a magyar filmesek az animáció területén mutatkoznak erősnek. 2009-ben M. Tóth Géza Maestro című kisfilmje versenyzett, idén pedig egy írországi rendező filmjének szoríthatunk: Tomm Moore Kells titka című, egész estés animációs filmje ugyanis háromnegyed részben Kecskeméten készült 2007 áprilisától egy éven keresztül. S ha mindez nem elég ok az izgalomra: James Cameron főesélyesnek tartott Avatarjának különleges vizuális effektusain sokat (több, mint egy évet) szorgoskodott az Új-Zélandon élő Kiss Balázs mint úgynevezett lighting technical director (amit úgy fordíthatunk le, hogy olyan vezető grafikusként tette a dolgát, aki a digitális trükkök megvilágításáért felelős).

Szóval csak hajrá, magyarok, arccal az Oscar-díj felé!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.