Élet-Stílus

Ciki magyarnak lenni?

admin
admin

2010. 01. 17. 15:00

Magyarországon politikai pártállást látunk a trikolórban, a Turul és az árpádsáv létét pedig egyenesen megkérdőjelezzük. A politikai hidegháború mára életveszélyessé vált, a Biblia alapvetően nem „támogatja” a nemzeteket, és megérett az idő a Magyar Büszkeség Házának megalapítására – gondolatok egy konferenciáról.

Skót szoknya, versus bocskai – menő, nem menő. Identitás a XXI. században címmel rendezett konferenciát a XXI. Század Intézet a Terror Háza Múzeumban.

Ma már egyre többen ráébrednek, a GDP nem a boldogság mértékegysége, a jólét sem egyenlő a boldogsággal, de még a megelégedettséggel sem – fogalmazott Scmidt Mária, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Manager-szemlélet és identitás

Az elmúlt évtizedek törekvései arra a téves felfogásra vezethetőek vissza, hogy a társadalom leírható a GDP, az infláció, és a költségvetési hiány „szentháromságával”. Az elmúlt évtizedekben eluralkodó manager-szemlélet kikezdte a modern nemzetállamok alapjait.

A jóléti identitások erőltetése a hagyományos nemzeti, kulturális kötődések helyett a „nekem jár”, a „mert megérdemlem” felhasználói és fogyasztói kultúráját preferálja, a szexet és az erőszakot hangsúlyozza, és az alacsonyabb osztályokon belüli banda-kultúrát magasztalja fel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindez értékválsággal is párosult – hangzott el a főigazgató Skót szoknya: menő, Bocskai: ciki című nyitóelőadásában.

Európa a második világháború óta egy „poszt-nemzeti” európai identitás kialakításával próbálkozik. A közös európai identitást ugyanakkor a jóléti társadalmak mobil és kozmopolita felső, yuppie rétegén kívül mások nem tették magukévá, mert az európai projekt figyelmen kívül hagyja a szívet, az érzelmeket, helyette kizárólag gyakorlatias, technikai és egyéb racionális érvekre támaszkodik.

A tatabányai Turul (MTI)

A tatabányai Turul (MTI)

Ennek eredményeként a tagállamok nemzeti identitása nemcsak hogy megmaradt, de egyre erőteljesebben érvényesül. Minden országban a legfontosabb társadalmi kérdés a közösség történelméről, szimbólumairól, hőseiről, és történeteiről szól.

Harc a jelképek körül

A magyar nemzeti identitás, hasonlóan minden más kollektív sorshoz: támaszt, közös tapasztalatot, erőt ad a közösségének. Schmidt Mária szerint fontosak a nemzeti szimbólumok, amelyekért a rendszerváltás óta folyik a harc. Legszentebb nemzeti jelképeink váltak a hatalmi acsarkodás tárgyaivá: ma már ott tartunk, hogy jelentős politikai erők dolgoznak azon, hogy Árpád-házi királyaink történelmi zászlaját, a Turul madárral együtt nyilas jelképeknek láttassák.

Aki Magyarországon a nemzeti ünnepeken kívül kihelyezi házára a nemzeti lobogót, annak tudni vélik politikai hovatartozását. Nincs még egy ország, amely lobogóit ne tartaná szentnek és sérthetetlennek, csak azért, mert dicstelen, sőt gonosz tetteket is elkövettek árnyékukban – mondta, és a Turul „védelmében” Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök szavait idézte.

A Magyar Büszkeség Háza

Nemzeti szégyeneink intézményesülése – Terror Háza Múzeum, Holokauszt Múzeum – után itt az ideje, hogy intézményt alapítsunk a teljesítménnyel megszolgált magyar büszkeségnek is – vetette fel Gerő András történész, tanszékvezető egyetemi tanár. Az ELTE gazdaság- és társadalomtudományi tanszékének vezetője egy bizonyos Nemzeti Büszkeség Háza létrehozását javasolta, ahol 15+1 elemből álló állandó kiállítás mutatná be a „magyar arcot”.
Ezek lennének a magyar nyelv, a táj, az őshonos háziállatok és növények, a magyar táj, gasztronómia, italok, a ruha és a magyar tánc, magyar találmányok, Nobel-díjasok, világhírű magyarok, mesevilág és a magyar mitológia. A bizonyos plusz egy elem az egység a sokféleségben elvét követve időről időre európai nemzeteknek adna lehetőséget a bemutatkozásra.

A kiállítás legjobb helye Gerő szerint a Budai Várban lenne, létrehozása és fenntartása pedig a mindenkori kormány feladata. Ha a politika a jövőn akar dolgozni, fel kell karolnia a politikát – fogalmazott Gerő András, és álláspontját egy történelmi példával szemléltette. Gróf Andrássy Gyulát, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterét arisztokrata társai azzal „piszkálták”, miért áll tegező viszonyban a póri származású Munkácsy Mihállyal. Andrássy így válaszolt: Uraim, tudja önök közül valaki, hogy ki volt Hollandia külügymnisztere Rembradt idején?

(MTI)

(MTI)

Negatív nemzetérzés

Balog Zoltán református lelkész, fideszes parlamenti képviselő kiemelte: teológusként és nem politikusként nyilvánul meg a konferencián. Mint mondta, olyan korban élünk, ahol a történelmi és nemzeti identitásokkal szemben – gazdasági megfontolásokból – tálcán hozzák elénk a legkülönfélébb identitásokat.

Mit mond erről a keresztény tanítás? A Biblia szerint vallás és nemzeti hovatartozás kapcsolata negatív. Gondoljunk a bábeli toronyra: a nemzetek léte büntetés az emberek nagyravágyásáért. Egyúttal azonban a kegyelem motívuma is: a különbözőség a kommunikáció kényszerét hozta, ideiglenes állapot, az egység egyszer Sion hegyén helyreáll majd.

Magyarországon a reformáció volt az, ahol a vallás és a nemzet találkozott. A három részre szakadt országban az „új vallás” mentette át a nyelvet és a magyarságot az idegen uralom évtizedein. Felmérések igazolják, hogy a kisebbségi létben élő Erdélyi magyarságon belül a magyarsághoz való pozitív hozzáállás együtt nő a vallásosság arányával.

2001-ben a népszámláláskor rákérdeztek az emberek vallására is, és 7,3 millió ember vallotta magát katolikusnak, reformátusnak vagy evangélikusnak. Balog Zoltán szerint ezeknek az embereknek a többsége nem jár templomba, sokuk meg sincs keresztelve. Mégis, az akkori kormánynak köszönhetően érték volt a történelmi identitás, amit sokan vállaltak.

Életveszélyes ellentét

A népi-urbánus vita a rendszerváltáskor újjáéledt, és azóta is meghatározó mértékben formálja a magyar politikát – mondta Fricz Tamás politológus, a XXI. Század Intézet Tudományos igazgatója, aki szerint óriási szükség van nemzeti minimumok megtalálására.

Már az 1990-ben alakult parlament két legerősebb pártja, az MDF és az SZDSZ között is komoly ideológiai, kulturális ellentét feszült. 1994-ben az urbánus, kozmopolita, internacionalista MSZP-SZDSZ koalíció került szembe az akkor már nemzeti-konzervatív Fidesszel, ezzel a régi népi-urbánus vita kommunista-antikommunista elemmel bővült.

(MTI)

(MTI)

Mivel az ellentét ideológiai, Fricz Tamás szerint nem lehet kompromisszumot kötni, mint lehetne például gazdasági kérdésekben. Hatása pedig brutális, a vezetés szintjén ma már hideg polgárháborúról beszélhetünk. Még károsabb, hogy mindez behatolt a társadalomba is. Hazánkban a civil társadalom nem intézményesedett, nem erősödött meg, így képtelen hatni a politikára, ellentétben Nyugat-Európával, ahol a civilszféra a „negyedik hatalmi ág”.

Félre a radikálisokkal

A politológus szerint a népi-urbánus vita ma már nem valós problémákról szól, hanem a nemzethez való viszonyról. Ez pedig életveszélyes: egy demokrácia akkor stabil, ha a nemzet kérdése kikerül a politikából. Igaz, hogy a kialakult helyzetért a politika a felelős, de az már nem, hogy minden szereplő egyenlő mértékben: az igazság ugyanis nagyon ritkán van középen – véli Fricz Tamás. A mai vitában ugyanakkor sajnos megjelent az etnikai-vallási tartalom is.

Míg a századelőn az volt a kérdés, ki teremti meg hazánkban a modernizációt, most inkább arról van szó, ki határozza meg Magyarország karakterét. A zsidó-magyar kérdésben új elemként megjelenik a vallás is, de Fricz Tamás úgy véli, ezt a tényt nem szabad elfogadni. A radikálisokat mindkét oldalon háttérbe kell szorítani, egységes nemzetté nem válhatunk addig, amíg a népi-urbánus vitát végre le nem zárjuk.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.