Élet-Stílus

Bond a színpadon, Budapesten

admin
admin

2009. 12. 12. 17:05

Egy hetvenöt éves öregúr telepedett sötétkék spicces nyakú pulóverében a színpadra, közönsége elé. Arról kezdett beszélni, hogyan tör be az agresszió a társadalomba, így az iskolába is, s ki a felelős mindezért.

Az öregúr amúgy Edward Bond, a kortárs dráma nagy egyénisége, akit ismerői és tisztelői korunk egyik legizgalmasabb és legösszetettebb drámaírójaként, színházi gondolkodójaként emlegetnek.

Edward Bond Budapesten, a legisgalmasabb színházi gondolkodó

Edward Bond Budapesten: a legizgalmasabb színházi gondolkodó

Személye, munkássága azonban kevéssé ismert még Magyarországon. Az általa „épített” színházról is keveset tudunk: azt vizsgálja, hogy a mai világban mit jelent embernek lenni, és mi a szerepe, felelőssége a színháznak a társadalomban zajló folyamatok megváltoztatásában. A társadalmi, s benne az iskolai agresszióval most ismerkedő hazai világunkban a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ most egy olyan rendhagyó, színháztörténeti jelentőségű rendezvényt szervezett a Marczibányi Téri Művelődési Központban a december 11-12-i hétvégén, amelyen a kiváló drámaíró személyesen is részt vett. A STOP ACTING című program keretében Bond színházának elméleti hátterével és gyakorlati alkalmazásával ismerkedhettek meg a résztvevők.

Bond a színpadról groteszk kérdés elé állította hallgatóit: „Észre vennénk-e, ha zombik vennék át a társadalom centruma feletti hatalmat, feltéve hogy közben minden változatlanul működik, minden szükségletünket biztosítják, még a rendőrség is őrzi a rendet?” Nem vennénk észre a változást, vágta a képünkbe kis hallgatás után.

A vele szemben, a nézőtéren ülők némán összenéztek. „Csak akkor, – folytatta – ha az egzisztenciális énünkben lenne valami, ami jelzi, hogy baj van.” Márpedig van baj, magyarázta tovább, csakhogy nem az űrből érkeztek meg a zombik, a hatalmat a pénz vette át, megváltoztatva a társadalom működését.

„Amikor megérkeztem Budapestre, éppen azt hallottam a hírekben a kulturális miniszterüktől, hogy valamit tenni kell az iskolai agresszió ellen” – mondta Bond provokatívan mindjárt a beköszöntője elején. „De hát mi a gond, ha egyébként minden működik? – fűzte hozzá később. – Ez a korunk drámája.” Majd a pénz hatalmának drámáját így folytatta: „Egy parazita van a társadalomban, amitől egyre zavarodottabbá válunk. A rendőrök pedig nem képesek igazságszeretetre nevelni az embereket.”

Például azért, tesszük hozzá szavai nyomán, mert nem tudjuk, hogyan kellene mérni az emberségünk fokát. Edward Bond példájában ezért van kulcsszerepe a színháznak, a drámának. Például hogy megtörjük a pénz hatalmát, aminek megtestesítője a szórakoztatás. „Miért nézel horrort? – tette fel Bond az újabb provokatív kérdést, ezúttal nem hagyva időt töprengésre: – Azért, mert abban végig izgalomban tartanak, de a végén megoldják helyetted a problémát. A szórakozás a menekülés a valóságból, a dráma viszont kutatás a valóságban.”

Bond profán, mégis kézenfekvő példája erről az ellentétről így szól: „Ha ég a házad, süss a tűznél pirítóst! Ez a szórakoztatás!”

Jelenet a Tizenegy trikóból

Jelenet a Tizenegy trikóból

A mintegy egyórás Bond-előadást azután rögtön érzékletes példa követte: a Tizenegy trikó, Edward Bond darabja a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ előadásában. A dráma egy olyan fiatal fiú életútját követi az iskolapadtól a hadszíntérig, akire a társadalom szerepeket és ideológiákat kényszerít rá.

„A fiú képtelen kommunikálni a körülötte lévő világgal, egy olyan társadalommal, amely akadályozza a változást, a fennálló rend megkérdőjelezés nélküli elfogadására késztet. A gyerek végül agresszióval válaszol az agresszióra, és csak a történet végére sikerül megtalálnia ember mivoltát” – mondta az előadás rendezője, Bethlenfalvy Ádám a hétvégi program ajánlójában.

A történetnek egyébként valós a háttere. A kilencvenes években halálra késeltek egy 48 éves tanárt egy nyugat-londoni iskola előtt. Az elkövető, egy 15 éves fiú életfogytiglani börtönbüntetést kapott. De aligha oldottak meg ezzel valamit, legfeljebb a rendőrség, az igazságszolgáltatás tette a dolgát. A fiatalkorú bűnözés, az iskolai erőszak növekedése napjaink kérdése Magyarországon is. 1991 és 1998 között csaknem megduplázódott az elítélt fiatalkorú bűnelkövetők száma, és azóta is a növekedés a tendencia. De ki a felelős? A gyermek vagy a környezete? Milyen összefüggés van a társadalmi átalakulások és a fiatalok világszemlélete között?

Bond színházának a szerepe, hogy megszólítsa a fiatalokat. Ezért működik együtt immár 12 éve a színházi nevelés egyik legjelentősebb képviselőjével, a birminghami Big Brum TIE Companyval Nagy-Britanniában. Eredetileg számukra írta a Tizenegy trikó című darabot is 1997-ben, amelyet most elsőként mutattak be Magyarországon. A szerző azért került szoros kapcsolatba a színházi neveléssel, mert annak fő célkitűzése, hogy a gyerekek szabadon gondolkodhassanak önmagukról és a világról.

A színházának és gondolkodásának pedig fontos eleme, hogy csak úgy lehet változást előidézni a társadalomban, ha az ember rákérdez az őt körülvevő világra. „A jövőnk megváltoztatásának egyetlen lehetősége gyermekeinkben rejlik” – írta Edward Bond. Erről a hitről szólt a kék pulóveres, 75 esztendős öregúr budapesti hétvégéje.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2016. február 26.
A Microsoft informatikai világcég magyarországi székháza az egykori óbudai Gázgyár területén létesült Graphisoft parkban, a főváros III. kerületében.
MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.