A magyar válogatott derekasan helytállt a félelmetes Luz Stadionban Portugália vendégeként. A mieink a 74. percig tartották magukat, akkor aztán két sajnálatos egyéni hiba megpecsételte a sorsukat.
Pedig alakulhatott volna másként is! A 2. percben például Gera Zoltánnak sikerült majdnem becseleznie magát a tizenhatosra – de szerelték. Kezdtünk reménykedni, hátha meglesz az a fránya továbbjutás. Sokáig mezőnyjáték folyt a pályán, Husztiék (Erwin Koeman tanácsát megfogadva) próbálták járatni a labdát, Torghelle foggal-körömmel küzdött a világklasszis védők szorításában. Babosnak az égvilágon semmi dolga nem akadt – talán még arra is volt ideje, hogy a kapuja mögött ülő MLSZ-fotóst zrikálja.
Elúszott az esély
Aztán sajnos bekövetkezett az, amitől tartottunk. Elég volt egy hiba, kétszer egy másodpercnyi kihagyás (Gyepes Gábortól), és a luzitánok büntettek. Cristiano Ronaldo beadását Babos csak kiütni tudta, Simao Sabrosa pedig bevágta a kipattanót.
De a java csak ezután jött, a félidő végén – olybá tűnt – Bern szelleme kísért Lisszabonban. Utoljára talán az 1954-es vb-döntőben volt akkora pechje a magyar válogatottnak, mint a szünet előtti percekben. Előbb Dzsudzsák pattogós lövése, majd Gera fejese okozott riadalmat hazai oldalon – Magyarország idegenben két kapufát lőtt Portugália ellen!
Ami aztán a második félidőben történt, arra jobb fátylat borítani, és helyette inkább a jövőbe tekinteni. Ha ugyanis szerdán Magyarország egy ötöst hint a már vb-résztvevő Dániának Koppenhágában, s eközben Málta két góllal megveri idegenben a portugálokat, valamint Svédország is vereséget szenved odahaza Albániától, akkor – s bár a labda gömbölyű, ezt csak félve merjük leírni – Magyarország még elérheti a pótselejtezőt érő második helyet.
Egy szó, mint száz, a Jókai-regény parafrázisával élve: “Valami mégis megmozdult a magyar labdarúgásban”. Erwin Koeman csapata az utolsó fordulóig versenyben van a vb-továbbjutást illetően. Reméljük, hogy az Eb-selejtezőkön a munka végleg beérik, és az álom megvalósul!
A csalás éve
Valahogy így kellett volna értékelni a tegnapi portugál-magyar mérkőzést, ahol Erwin Koeman válogatottja sima vereséget szenvedett egy nagyképűen futballozó, és alaposan túlértékelt portugál csapattól. Legalábbis akkor, ha a futballhangulatot mesterségesen felkorbácsoló médiumok (tisztelet a kivételnek!) tartották volna magukat a 2009-es hurráoptimista trendhez.
2009 az öncsalás éveként vonul majd be a magyar futballtörténelembe. A futballszövetség terve bejött – a selejtezők első felében kétszer-kétszer lebirkóztuk az albán és a máltai válogatottat, ezzel a hajrára pótselejtezős helyen fordulhattunk. Az érdeklődést sikerült mesterségesen az egekig korbácsolni. A sztori folytatását ismerjük, azóta három meccsből hármat elveszítettünk, és csak a fenti science-fiction verzió szerint szerezhetjük meg a pótselejtezős helyet a csoportban.
Pedig 2009 őszén egyszerűen csak annyi történt, hogy a magyar futball ismét találkozott a realitással. A realitás pedig kijózanító, a csoport erős ellenfeleivel szembeni öt meccsünkön szereztük 1 pontot (Dánia ellen) és 1 gólt (Svédország ellen, tizenegyesből).
Félrevezetett szurkolók
Eközben azok a szövetségi alkalmazottak, szenzációhajhász újságírók, mamelukok és lebzselők, akik áprilisban már a johannesburgi gépen érezték magukat, most hallgatnak. Vagy az U20-as válogatott sikereibe menekülve beszélnek a közelgő megváltásról. Vagy a legegyszerűbb megoldást választva elverik a port a “béna” Gyepesen és a “lassú” Torghellén – azokon, akiket Málta ellen még a mennybe emeltek.
Ez a magyar futball igazi szégyene, nem a lisszaboni 0:3. A mindent átjáró hamisság és elvtelenség.
Az érintettek jobban tennék, ha végre megtanulnának egyszerűen és őszintén beszélni. Propaganda és ámítás helyett nevén nevezni azt, ami a magyar futballban zajlik. Ez esetben talán nem kéne kétévente ugyanazokat nyilatkozni az aktuális selejtező-sorozat előtt (“a második hely a cél”) és után (“a negyedik-ötödik-hatodik hely volt a realitás”).
De legfőképpen elnézést kell kérniük a szurkolóktól. Legalábbis azoktól, akiket sikerült a “továbbjutási álmok” és “verhető sztárcsapatok” patetikus frázisaival beetetniük. Mert kamu volt az egész.
(A cikket partneroldalunk, a Focitipp.hu-tól vettük át)
