A szerdai esti, isztambuli döntő lesz a labdarúgó UEFA-kupa „hattyúdala”, lévén jövőre már új rendszerben, új névvel (Európa Liga) kerül sor a második számú európai kupasorozatra. Elodázhatatlan volt a „frissítés”, miután az UEFA-kupa tekintélye az utóbbi években megkopott, a sorozat elveszítette a rangját.
Pélának okáért: az 2004/2005-ös kiírásban az elődöntőig jutott Parmának fontosabb volt a bennmaradás kiharcolása az olasz bajnokságban, mint az UEFA-kupa fináléja, az olasz csapat éppen ezért a tartalékjait szerepeltette a CSZKA Moszkva ellen. Az utolsókat csepegtetve ezzel abba a bizonyos pohárba.
Magyar siker a Vásárvárosok Kupájában
Az utolsókat rúgó sorozat 1958-ban, még Vásárvárosok Kupája néven indult, 1971 óta nevezik UEFA-kupának. A VVK-ban eredetileg nem klubok, hanem – a név árulkodó – vásárvárosok csapatai szerepeltek. Az első győztes a London válogatottját legyőző Barcelona volt, s hogy történet kerek legyen: az utolsó kiírást ezen a néven, 1971-ben szintén a Barca nyerte meg.
Magyar csapatok háromszor jutottak el a VVK döntőjéig. A Ferencváros 1965-ben – út közben a Spartak Brnót, a Wiener Sportclubot, az AS Romát, az Atlético Bilbaót és Manchester Unitedet búcsúztatva – a Juventus idegenbeli legyőzésével, Fenyvesi Máté fejes góljával a kupát is elhódította.
Az első és egyben az utolsó magyar kupasikert elérő zöld-fehérek 1968-ban viszont már alulmaradtak a Leeds Uniteddal szemben, mint ahogy egy évvel később az Újpesti Dózsa sem bírt a Newcastle Uniteddel – az egyaránt oda-visszavágós rendszerben lebonyolított döntőben.
Olasz fölény
A VVK-t 1971-ben váltotta fel UEFA-kupa. Egy évvel később elsőként a Tottenham nevét vésték fel a trófeára, amelyet legtöbbször olasz kezek emeltek magasba. Itália csapatai kilenc alkalommal hódították el a kupát, a vonatkozó örökrangsorban hat-hat elsőséggel a németek és az angolok állnak a második helyen – ez még változhat -, míg a spanyol klubok öt diadalt arattak (összesen tíz ország csapatai nyertek UEFA-kupát).
A derék spanyolok ugyanakkor elmondhatják magukról, hogy amíg ők kétszer is (a Real Madridnak és a Sevillának köszönhetően) megvédték a címüket, ez más náció képviselőinek egyszer sem jött össze.
Kilenc gól a 2001-es döntőben (Liverpool-Alaves 5-4)
A franciák négyszer is a siker küszöbén botlottak
A klubok közül Juventus, az Inter és a Liverpool ért fel legtöbbször, egyaránt háromszor a csúcsra az UEFA-kupában, míg a Dortmund, a Marseille, valamint az Espanyol az elveszített döntők számát illetően csúcstartó – kettőből semmi mérleggel.
A franciák valamennyi fináléjukat elveszítették: négyszer buktak el a győzelem kapujában; veretlenül pedig csak egy csapatnak sikerült megnyernie a sorozatot: 2000-ben a Galatasaraynak.
További érdekesség, hogy hét alkalommal is „házi döntőt” játszottak, azaz azonos országból érkező csapatok döntöttek a kupa sorsáról. Rögtön az elején, 1972-ben az angol Tottenham és a Wolverhampton, utoljára, 2007-ben pedig a Sevilla és az Espanyol. Az UEFA-kupa fináléja – amelyre egészen 1997-ig oda-visszavágós rendszerben került sor – háromszor dőlt el idegenben lőtt több góllal, ötször pedig büntetőpárbaj során.
Rekordok, gólkirályok
A legnagyobb arányú győzelmet az Ajax Amsterdam aratta, az 1984/1985-ös kiírás első körében 14-0-ra intézte el a Red Boys Differdangét, összesítésben pedig a legnagyobb különbséggel a Feyenoord búcsúztatta az ellenfelét, a második kiírás nyitó körében 21-0-val kötött útilaput US Rumelange talpára.
A sorozat gólkirálya 29 találattal – a Köln, a VfB Stuttgart és a Girondins Bordeaux színeiben egyaránt eredményes – német Dieter Müller, megelőzve a 28 gólos a svéd Henrik Larssont (Feyenoord, Celtic Glasgow, Helsingborgs IF), valamint a 25 gólos Alessandro Altobellit (Internazionale, Juventus).
Egy kiíráson belül a német Jürgen Klinsmann (Bayern München) volt a legtöbbször eredményes, az 1995/1996-os sorozatban elért 15 góljával áll a vonatkozó ranglista élén. A második a skót John Wark (Ipswich Town, 1981/1982), a harmadik pedig a portugál Derlei (Porto, 2002/2003) 14, illetve 15 találattal.
A Videoton menetelése
Az UEFA-kupában már korántsem voltak olyan sikeresek a magyar csapatok, mint a sorozat elődjének számító VVK-ban.
A Ferencváros 1972-ben – azaz első kiírásban – az elődöntőig, 1979-ben a Budapest Honvéd a negyeddöntőig jutott.
A Videoton később, az 1984/1985 kiírásban viszont mind a két együttest felmúlta azzal, hogy Príbram (1-0, 0-0), a PSG (4-2, 2-0), a Partizan (5-0, 0-2), a Manchester United (0-1, 1-0, büntetőkkel 5-4) és a Zseljeznicar (3-1, 1-2) búcsúztatásával a döntőig megtelt, ott azonban nem bírt a Real Madriddal.
Büntetőpárbaj a Manchester United ellen:
A királyi klub az első mérkőzésen 3-0-ra nyert a dugig megtelt Sóstói Stadionban, a visszavágó így formaság volt, ezzel együtt hatalmas bravúrnak számít, hogy a Vidi az azóta elhunyt Mayer Lajos góljával nyerni tudott a Bernabeu közönsége előtt.
Nem éppen örömteli, hogy a második számú kupasorozat történetének egyik nagy talpra állásához egy magyar együttes asszisztált. Az 1987/1988-as kiírás harmadik fordulójában a Budapesti Honvéd nagyszerű játékkal már 5-0-ra is vezetett, végül 5-2-re nyert hazai pályán a görög Panathinaikosszal szemben, de az athéni visszavágón 5-1-re kikapott, így 7-6-tal búcsúzni kényszerült a simának induló párharc végén.
A fehérváriak nagy menetelése után húsz évet kellett várni arra, hogy magyar klub megélje a tavaszt a nemzetközi porondon.
Az átkot a Debrecen törte meg. A Lokit aztán Club Brugge verte ki a 2003/2004-es kiírás harmadik, első tavaszi fordulójában, minimális, 1-0-ás összesítéssel. Magyar részről azóta semmi.
Jön az Európa Liga
Legyünk optimisták: talán a jövőre induló új sorozatban ebből a szempontból is változik a helyzet. Az Európa Ligában 48 csapat a BL lebonyolítási rendjéhez hasonlóan csoportokban oda-visszavágós alapon küzd majd meg egymással. Két selejtezőkör után 12 négyes csoportba sorolják a klubokat.
Az első két helyezett jut tovább, és hozzájuk csatlakoznak a Bajnokok Ligájából kiesett csoportharmadikok. A 32 csapat ezután egyenes kieséses rendszerben folytatja tovább.
A tavalyi finálé: Zenit-Rangers 2-0
„Biztos vagyok abban, hogy a változtatások új lendületet adnak ennek a történelmi sorozatnak, amely az UEFA-nak és az európai labdarúgásnak is kiemelten fontos” – így az Európai-labdarúgó-szövetség francia vezetője, Michel Platini.
Persze ne temessük még az UEFA-kupát, hiszen Európa még az utolsó győztesre vár. A szerdai esti „búcsúdöntőben”, Isztambulban a német Werder Bremen és az ukrán Sahtar Donyeck találkozik – és biztosan új bajnokot avatnak.
Magyar sikercsapatok
VVK: 1. hely
Az FTC 1964/1965-ös csapata: Albert Flórián, Dalnoki Jenő, Fenyvesi II József, Fenyvesi Máté, Friedmanszky Zoltán, Géczi István, Havasi Sándor, Horváth László, Juhász István, Karába János, Kökény József, Mátrai Sándor, Novák Dezső, Orosz Pál, Perecsi Tibor, Rákosi Gyula, Rátkai László, Varga Zoltán, Vilezsál Oszkár. Vezetőedző: Mészáros József.
VVK: 2. hely
Az FTC 1967/1968-as csapata: Albert Flórián, Bálint László, Branikovits László, Fenyvesi Máté, Géczi István, Havasi Sándor, Horváth László, Juhász István, Karába János, Katona Sándor, Mátrai Sándor, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Rákosi Gyula, Szőke István, Szűcs Lajos, Takács Béla, Varga Zoltán. Vezetőedző: Mészáros József.
VVK: 2. hely
Az Újpest Dózsa 1968/1969 csapata: Bánkúti István, Bene Ferenc, Borbély László, Dunai Ede, Dunai Antal, Fazekas László, Göröcs János, Horváth József, Juhász Péter, Káposzta Benő, Kuharszki Béla, Nagy László, Noskó Ernő, Nyirő Sándor, Solymosi Ernő, Szentmihályi Antal, Zámbó Sándor. Vezetőedző: Baróti Lajos
UEFA-kupa: 2. hely
A Videoton 1984/1985-ös csapata: Borsányi István, Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Csuhay József, Disztl László, Disztl Péter, Faddi Máté, Gömöri Ottó, Gyenti László, Horváth Gábor, Koszta János, Májer Lajos, Novath György, Palkovics István, Szabó József, Vadász Imre, Vaszil Gyula, Végh Tibor, Wittman Géza. Vezetőedző: Kovács Ferenc.
