Élet-Stílus

Teszt : Citroën C5 – mintha német volna

Valószínűleg erős germán hatás érvényesült a Citroën C5 kifejlesztése során, ami jót tett neki. A légrugókon tovalibegő felfújt batárból sportosabbra vasalt limuzin lett, de a modellváltással az eddigi erények egy része is veszendőbe ment.

A C5 végre formailag is méltó örököse a Bertone-stúdióban megrajzolt, különleges Xantiának. Alapjaiban megváltozott az autó a modellváltással. Az előző taxinak volt ideális a pazar kényelemmel és a végtelen térrel.

Az új C5 küllemében is kiragyog a parkoló autók közül, dacára a szürkés fényezésnek. Jelen van a térben, már csak a méretei miatt is: 477,9 centisre cseperedett. A C5 nemcsak azoknak lehet alternatíva vállalati autóként, akiknek kötelező franciát választaniuk.

A nagy Citroën az Év Autója választás döntőjébe is bekerült, ami kicsit meglepő, mert a padlólemez az elődé és nincs benne egy új motor sem.Talán avval tudott bejutni a kiválasztottak közé, hogy ez ma a legjobb francia autó a középkategóriában, és a valaha volt legnémetebb gall is, amit dicséretnek szánunk. A forma azonban nem mindenütt eredeti, a hátulja ismerős a 3-as BMW-ről.

Extravagáns megoldásként a tesztautóban egyedül a CX-en és a C6-on is megcsodálható konkáv hátsó üveg említhető, amelyről sajnos hiányzik az ablaktörlő. Eleve kérdéses az óriási ötödik ajtót a lépcsős hátra és a szedánokra jellemző kis nyílásra cserélni, de akinek többre van szüksége, annak ott a szépséges kombi.

Belül sem a csarnokszerű tér volt a cél, ezért az elöl terpeszkedő utas jócskán meglepődik, ha be szeretne ülni hátra. A limuzinban a nyurgák számára nincs elég fejtér, a lábtér is korlátozott. Ekkora testben nagyobb helyet lehetne körülzárni.
Aki nem egy-nyolcvan feletti utasokkal akarja megtölteni az autót, annak jobban fog tetszeni a C5.

Minőség háromszorosan

A közepes műanyagokat száműzték, a C5 belső tere a legszebbek közé tartozik a konkurensek között. A Passatot például erősen lelépi az anyagminőség, de a formaterv is igazolja, hogy Itália mellett Franciaország a jó ízlés őshazája.

A műszerek előtt kecsesen lebegnek a piros mutatók, sötétben is nagyon elegáns az egész. Középen a temérdek gombot és kapcsolót pár nap alatt meg lehet szokni, ugyanez a helyzet a kormányra elszórtakkal is.

Maga a kormányzás viszont rossz. A pillekönnyen járó kormányból egyszerűen az ellenállás hiányzik, nagyon túllihegetett a rásegítés városi sebességeknél. Forogni itt is csak a karima forog, a kormányon belül a mozdulatlan középrészen van a duda két gombja. Ha a hüvelykujjunkkal próbáljuk megszólaltatni, akkor nehézkes, de szükséghelyzetben spontánul a kormány közepébe tenyerelve azonnal eltalálni, tehát használható.

Túl magasan

Az üléshelyzet túl magas, hiába próbáltuk, nem lehet lejjebb vinni az egyébiránt kényelmes vezetőülést, ezért nehezen találtuk a helyünket. Az eddigi tesztautók motoros állítású ülésével a többiek nem panaszkodtak erre. Ritkaság, hogy a tolatóradar csak akkor jajveszékeljen, amikor tényleg már csak 10 centire vagyunk az akadálytól, de a C5-ben hatékony a felárért adott segítség.

Ésszerű a kiiktatható és 50-nél magától visszatérő ESP, mert így nagy baj nem érhet, viszont az autó képes feljutni egy havas emelkedőn, ahol a kipörgésgátló a megállásig venné el a teljesítményt. A korai sötétedésben jól jött a kanyarodáskor oldalra vetített fény, így jobban látni, hová fordulunk be.

A tesztautóban lévő acélrugós futóműnek kellene segítenie a C5 elterjedését eddig érintetlen területeken, például flottautóként. A hidropneumatika elhagyása csak bizonyos motorokra és felszereltségekre vonatkozik, de annyira jó lett ez a felfüggesztés, hogy nem könnyeztem csatakosra a párnacihát az igényesebb és persze drágább rendszerért.

A nagy autók fölényes magabiztosságával gördül a C5, finoman kezelésbe veszi az úthibákat és a jó útminőség illúziójával kényeztet bennünket macskakövön is. Autópályán hatodikban elszáguldana a világ végéig, rezzenéstelen nyugalomban fúrja magát a levegőbe.

HDi-ből jó a kétliteres

Barátságos csend honol a belső térben, sokáig észrevétlen marad a sebesség. A kétliteres dízelmotor emelt tempónál is halkan duruzsol, de ennél meglepőbb, hogy kemény mínuszokban milyen puhán, finoman kezd járni indítás után.

138 lóerőt és 320 newtonmétert tud a motor, ami átlagos. A menetteljesítmények sem különböznek a hasonló méretű dízelekben megszokottól, tehát van mit a tejbe aprítani, a négyhengeres derekasan húz, de nem vág hátba meglepetésszerűen, mint a dupla turbós és különlegesen jól sikerült 2,2 HDi. A fagyos fővárosban 8,4 literre adódott a fogyasztás, vegyes forgalomban ez lemegy 7 literre.

6,7 millió forint

A kínálatban a 2,2-es dízel a jolly joker, mert háromféle kivitelben és acélrugós illetve hidropneumatikus felfüggesztéssel egyaránt kapható. A tesztelt Dynamique a legegyszerűbb modell ezzel a motorral, de a felszereltségéből így is csak az ülésfűtés hiányzik, de az nagyon. 6,7 millió forintos listaáron a kétliteres dízel C5 egy dicséretesen reálisan beárazott színfolt a középkategóriában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik