Formája a bálnatermet ellenére sem tűnik túlzottan bumfordinak. Hosszában nincs is semmi különleges, a mérete teljesen megegyezik bármely személyautóéval, de a kocsi 1810 milliméteres szélessége már figyelemreméltó.
Erre szükség is van, mert a Hondánál másként képzelték el a sokszemélyes autó fizimiskáját, mint a hasonló modellel jelentkező konkurensek. Kívülről csinos az FR-V, bár igazán magával ragadó részletet nem nagyon találunk rajta. Oldalt és hátul hatalmas ajtó, elöl szögletes vágású lámpa, letisztult vonalak, de semmi igazán ütős.
A nagy varázslat belül vár
Ellentétben más hat-hétszemélyes egyterű modellel, itt nem a csomagtartóba bepasszírozott, harmadik üléssorként funkcionáló lócán kell kuporogni a hatodik utasnak. A Hondánál úgy gondolták, inkább oldalra terjeszkednek, és megmaradnak a két üléssornál, de mindegyikbe három fotelt szereltek. Ez elöl a leghasznosabb, ahol menet közben nem a váltóalagútnak kell dörgölőznünk, hanem ezt számunkra sokkal kedvesebb teremtéssel is megtehetjük, és közben a váltó sem zavar.
Hogy ezért ne kelljen ikarusznyiszéles járgányt építeni, a középső üléseket mindkét sorban kicsit el lehet tolni előre vagy hátra, attól függően hol van szükség nagyobb lábtérre. Így vállban nem érnek össze az utasok, de a középső ülésbe ne a csapat legszélesebb vállakkal büszkélkedő alakját parancsoljuk.
Kisbusz a Hondától – KÉPGALÉRIA
Az előre-hátramozgatáson felül az ülések háttámlája lehajtható, lehet belőlük pohártartót elővarázsolni, alattuk pedig praktikus rejtekhelyek találhatóak. Ha pedig végképp nincs rájuk szükség, akár a padlóba is teljesen bele tudnak olvadni. Szóval jó ideig el lehet velük játszadozni, amíg minden lehetséges variációt felderítünk.
A belső megtervezésénél mintha cél lett volna, hogy minden máshol legyen, mint ahol megszoktuk. A vezetőtől balra előre kerültek az ablakemelők kapcsolói, amiket csak előrehajolva lehet rendesen elérni. A fűtés és a szellőzés kapcsolóinak kiagyalója is biztosan csak kegyelem kettessel csúszott át az ergonómia szigorlaton. Hogy miért jobb a sok nyomógomb a tekergetős szabályozásnál, azt nehezen tudná bárki is megmagyarázni.
Plüssbevonat
Az egyre divatosabb tehénbunda helyett itt az üléseket jóféle plüssbe öltöztették. A sötétkék szövet kellemes tapintású, és nemcsak az utasok feneke alá jutott belőle gazdagon, hanem az ajtókra is. Az üléspozíciót nehéz belőni az FR-V-ben, a pedálokkal még össze lehet hangolni valahogy a 190 centis magasságot, de ha a váltót is el akarjuk érni, akkor kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni. Ennek ellenére hamar megszokható a furcsa, de mégis csinos váltókar használata, amely egyáltalán nem zavarja a középen helyet foglaló ember személyes terét.
Másban jobban szerettük
Az autó orrában dolgozó 1,8-as benzinmotortól mindenki igen sokat várt, hiszen ugyanezt már az egekbe dicsérték a kollégák többek között a Honda Civicben is. Az FR-V-ben már nem annyira meggyőzően mozgatja a másféltonnás vasat, és ez hat emberrel, csomagokkal csak tovább romlik. Ennek ellenére nekünk elég volt a 140 fős ménes, nagycsaláddal meg úgysem ildomos ész nélkül, százezerrel autózni.
Az 1,8-as motorral felszerelt FR-V nálunk átlagosan 9,8 liter benzint nyakalt be 100 kilométeren. De ne legyünk igazságtalanok, ebben benne volt a nyár eleji fórumtalálkozó is, ahol néhányan mindent megtettek azért, hogy tartósan a piros mező környékén lássák a fordulatszámmérő mutatóját. És ez nem megy büntetlenül.
Vezetni pont olyan, mint amit első ránézésre feltételeznénk róla. A kategóriában megszokottnál alacsonyabb, de szélesebb termet autópályán sem túl zajos, legfeljebb a szél zavarhat egy kicsit, de a motortérből nem szivárog be szinte semmi az utastérbe.
