Hatvanadik születésnapját vadonatúj produkcióval – új lemezzel, zenekarral és turnéval – ünnepli Laurie Anderson, akinek éppen huszonöt éve jelent meg első albuma, az experimentális rockban mérföldkővé lett Big Science.
A Chicago mellett született Anderson húszévesen költözött New Yorkba, ahol művészettörténetet tanult, majd tanított. A hetvenes évek közepén performance-művészként mutatkozott be klasszikus zenei képzettségét kamatoztatva, ugyanakkor hegedűjével az elektronikus zenei kísérletek irányába is elmozdulva.
Írt autódudákra szimfóniát, egy utcai előadáson pedig jégtömbbe fagyasztott korcsolyacipőben hegedült a járókelőknek mindaddig, amíg a jég el nem olvadt alóla. A hegedű későbbi munkáiban is állandóan visszatér, olykor alaposan átalakított változatban: néha a vonó szőrszálai helyébe magnószalag, a hegedűre pedig lejátszófej került. Timmann J. A. idézi az egy írásában azt az előadást, ahol „Anderson a szalagra Lenin egyik mondatát mondta rá: Ethic is the esthetics of the future. Persze a változó sebességű játék nem a leninista látszatok szaporítására szolgált, sokkal inkább az ironikus értelmezés széles spektrumára adott módot: lassú húzása pincemély basszushangon, sebes vonása madárhangon szólaltatta meg a Népek Nagy Tanítóját.”
A kísérletezés vezetett el a világhírét meghozó United States című multimediális előadáshoz (és öt lemezből álló koncertalbumhoz), amely aztán Big Science címmel sarkított stúdióváltozatban is megjelent. A több estére kiterjedő, közel nyolcórányi előadást egyik elragadtatott kritikusa a 20. század Niebelung-gyűrűjének nevezte.
A film, az élő és az elektronikus zene, a képző- és a videoművészet, a tánc és a történetmesélés műfajait egyesítve jött létre 1990-es Empty Places és 1993-as Stories from the Nerve Bible című projektje is. Eközben hét albumot adott ki, közülük több a könnyűzenei piacon is kimagasló eredménnyel szerepelt.
„Laurie Anderson zenéje és színpadi megjelenésmódja – a meglehetősen bonyolult technológiák és a képi és tárgyi komplexitás ellenére is – egészen egyszerűvé tud válni. Így aztán nemcsak a magaskultúra meghallói, de még akár a kisdedek felé is képes követhető kódokat közvetíteni. (Eközben elkerüli a leegyszerűsítéseket és nem szűnik meg sokrétűsége, jóllehet esetleg csak arról énekel, hogy sas űzi a menyétet, vagy a bagoly elment a cicuskával a tengerre…)” – írja Tillmann J.A., aki a Jövő Házában nyíló Laurie Anderson videoéletmű-kiállítást is megnyitja szerdán hatkor.
