Nemsokára zarándokok ezrei vethetnek egy pillantást az apostol vélt szarkofágjára. A bizonyosság, de legalábbis a tudományos bizonyosság kérdése azonban továbbra is nyitva marad.
Korábban úgy vélték, hogy Szent Pált annak a templomnak a közelében temették el, ahol kivégezték, vagyis a Lateráni Szent-János templomban. Így is gondolták egészen tavaly februárig, amikor a vatikáni Múzeum főrégészének, Giorio Filippi-nek a vezetésével rá nem leltek a most már véglegesnek hitt nyughelyre. A San Paolo fuori le Mura bazilika a Szent Péter bazilika után a második legnagyobb templom, ám a kutatók itt sem véletlenül fedezték fel Szent Pál szarkofágját: előzetes tanulmányokat
Szent Pál élete
Szent Pál Jézus után született a feltételezések szerint, és Tarsusból származott, amely akkor a Római Birodalom része volt. Zsidó nevelésben részesült, később tért át a keresztény hitre. (Ekkor lett Saulusból Paulus, vagyis Pál.) Fáradhatatlanul végezte térítőmunkáját, és alighanem Jordánia, Szíria, Kilikia, Ciprus, Kis-Ázsia, Makedónia és Görögország jelentős részét is bejárta missziós útjai során. Később visszatért Jeruzsálembe, ahol bevádolták a hatóságok előtt. Pál – mint római polgár – követelte, hogy a birodalom központjában ítélkezzenek fölötte. Ez meg is történt: kétéves fogság után végezték ki Rómában.
folytatva jó okkal feltételezték, hogy mégiscsak a San Paolo alatt lesz megtalálható Szent Pál földi maradványa.
Zarándokok követelték
Ráadásul Szent Pál vélt nyughelye az oltár közelében van, nagyjából egy méter mélységben, ami megfelelt az előzetes várakozásoknak. Ez a réteg nagyjából Kr.u. 390-re datálható, amikor is felépítette Theodosius császár a templomot. Az épület egészen 1823-ig viszonylagos épségben megmaradt, amikor azonban leégett, és helyét földdel temették be, így került vastag földtakaró Szent Pál szarkofágjára is. A szarkofág egyébként a vatikáni illetékesek szerint minden kétséget kizáróan Szent Pálé, mivel arra rá is írták: „Pál apostol, a mártír”.
Nem nyitják fel
Hugo Brandenburg, a jénai egyetem professzora, aki maga is részt vett még korábban a San Paolo bazilika rekonstrukciójában, megerősítette Filippi szavait a Spiegel Onilne-nak: azt ugyanis történeti forrásokból tudjuk, hogy Szent Pál sírhelye a Via Ostiense mentén volt megtalálható, márpedig a San Paolo pontosan az ókori út mentén épült fel. A felirat pedig végképp bizonyítja, hogy ténylegesen Szent Pál nyugszik ezen a helyen. Bár Brandenburg azt elismeri: tudományos bizonyosságot csak akkor nyerhetne a dolog, ha felnyitnák a sírt, csakhogy ezt a vatikáni hatóságok egyelőre ellenzik.
„Mi a feladatunk végére értünk. Célunk ugyanis az volt, hogy láthatóvá tegyük a sírt oly módon, hogy a zarándokok leróhassák tiszteletüket Szent Pál nyughelyénél” – mondta egy sajtótájékoztatón a Spiegel Online tudósítása szerint a vatikáni régész. Ugyanakkor nem zárta ki teljes mértékben azt, hogy egyszer majd felnyissák a sírt. Hugo Brandenburg szerint nem várható, hogy egyszer s mindenkorra lezárják a vitás kérdést. Nem fogunk találni ugyanis egy kis cédulát a sírban, amelyre az lesz írva „Ez itt Szent Pál nyughelye”. Ha felnyitnák a sírt, valamelyest valóban közelebb kerülnénk a tudományos igazsághoz, ám kérdés, hogy valóban ez lenne-e a cél – mondta Brandenburg.
Három lyuk a szarkofágon
Filippi egyébként a BBC News-nak nyilatkozva szintén elmondta: a sírt merő tudományos kíváncsiság miatt nem jó felnyitni. Filippi szerint az is elég bizonyítéknak tűnik egyelőre, hogy a császárok egyik legfontosabb zarándokhelye volt egykoron a templom, ezt követően pedig évszázadokon át járultak ugyancsak emberek százai Szent Pál újra megtalált sírjához.
A szarkofág egyébként úgy lett kialakítva, hogy három kisebb lyukat is hagytak rajta a készítői. Ennek elsősorban az volt a funkciója, hogy a zarándok különféle tárgyakat leereszthessenek a szarkofágba, amely ezáltal olyan relikviává változik, amely egy életen át segítheti a hivők életét. Tulajdonképpen amulettekké változtathatják a leeresztett tárgyakat a látogatók. Brandenburg szerint a három lyukon keresztül az ókorban illatozó anyagokat ereszthettek le a szarkofág belsejébe, a lyukak tehát szándékosan keletkeztek, nem pedig a véletlen műve.
