Élet-Stílus

Angyal István

admin
admin

2006. 10. 15. 20:10

Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.

Magyarbánhegyesen (Békés megye) született. A hat elemi után elvégezte a négy polgárit, de zsidó származása miatt nem tanulhatott tovább. Az év folyamán anyjával és egyik nővérével Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket elvesztette. A háború után Budapesten leérettségizett, majd felvették a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, magyar-történelem szakra. 1949-ben Lukács György melletti felszólalása miatt két elvégzett év után kizárták az egyetemről. Ezt követően Dunapentelén kitanulta a vasbetonszerelő-szakmát, rövidesen művezető technikus, majd építésvezető lett. 1956. október 23-án Esztergomban dolgozott, ott érte a készülő diáktüntetés híre. Budapestre érve a Bem-szobornál csatlakozott a demonstrációhoz, innen a tömeggel a Parlament elé vonult. Este ott volt a rádió ostrománál: a sebesültek elszállításában, a lőszerek lerakodásában segédkezett. Október 25-én csatlakozott a “véres zászlós” tüntetéshez, az ő javaslatára a követeléseket nem az amerikai, hanem a szocialista országok követségei előtt mondták el. Október 26-án újságokat terjesztett, 27-én pedig a Péterfy Sándor utcai kórházból szállított élelmet a fegyvereseknek és a gyermekes családoknak. E napon csatlakozott a Tűzoltó utcai felkelőkhöz, akiknek hamarosan a parancsnoka lett. Velük vett részt a városrész fegyveres védelmében. Október 29-30-án több alkalommal folytatott tárgyalásokat a fegyverszüneti feltételekről. Ezt követően a rend fenntartását tekintette legfőbb feladatának. Csoportja november 8-ig harcolt, november 7-én a házakra a nemzeti lobogó mellé kitűzette a vörös zászlót is. A fegyveres harc bukása után a Péterfy Sándor utcai kórházból folytatta tovább a küzdelmet: röplapokat, felhívásokat szövegezett, sokszorosított és terjesztett. Az új kormánnyal és mindenekelőtt Kádár Jánossal többször is megpróbált kapcsolatba lépni a forradalom vívmányainak védelmében, ám törekvése nem vezetett sikerre. Noha társai erre biztatták, nem volt hajlandó elmenekülni az országból. November 16-án karhatalmisták razziáztak a kórházban, és őt is letartóztatták. Első fokon 1958. április 17-én szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az ítéletet 1958. november 27-én jogerőre emelte. December 1-jén kivégezték.

vissza a címlapra
  • Címkék:
  • '56

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.