Húsz évvel ezelőtt egy dízel Polo tulajdonosa a gyártó előírásai szerint 7500 kilométerenként olajcserére volt hivatalos a Volkswagen-márkaszervizben. Ma kétszer ekkora utat tehet meg, kötelező átvizsgáláson pedig 30 ezer kilométerenként kell megjelennie – feltéve, hogy nem a Long Life szervizciklust választja. Ilyenkor a műszerfalon egy kijelző tájékoztat a szerviz esedékességéről, ez pedig a használat módjától függően jóval később is bekövetkezhet az eredetileg előírtnál.
Még jobban szemlélteti a technika fejlődését, hogy míg negyven éve egy akkori új autóval egy két-háromezer kilométeres európai körutat sem lehetett megúszni műhelyben elvégzett zsírzás és folyadékcsere nélkül, addig ma egy parányi Fiat Multijet dízelmotornak 250 ezer kilométeres élettartamot garantálnak 30 ezer kilométeres olajcsereciklus mellett.
HOSSZABB CIKLUSOK. A kopásra kevésbé érzékeny motoroknak és az egyre jobb kenőképességű olajoknak köszönhetően egyre több időt és pénzt takaríthatnak meg az autósok; márpedig a szervizlátogatás gyakorisága fontos szempont lehet a vásárlásnál. De ami előnyös a vevőnek, az nem feltétlenül kifizetődő a márkakereskedőnek, aki gyakran olyan nyomott áron ad túl egy-egy volumenmodellen, hogy a finanszírozásnál szerzett jutalék mellett csak a szervizelés révén tud profithoz jutni.
Minden vásárló tudja, hogy a jótállás elvesztését kockáztatja, ha eltér az előírt karbantartási rendtől, a kereskedők pedig felismerték, hogy az autók javuló minősége és az egyre hosszabb szervizciklusok mellett nem jelent kockázatot, ha meghosszabbítják a garancia idejét, sőt segít tovább megtartani az ügyfélkört. A japán és koreai márkákhoz hasonlóan immár a Dacia Loganhoz is három év jótállást adnak, a Renault pedig az európai gyártóknál általánossá vált két évet egy akció keretében bizonyos modelljeinél további kettővel meghosszabbította. Más utat jár a Citroën, ahol felárért akár öt évvel meghosszabbítható a garancia. Egy C1 esetében ez például 170 ezer forintba kerül. Mindez a tulajdonosok biztonságérzetét fokozó assistance szolgáltatás meghosszabbítását is jelenti.
MARAD A FÜGGÉS. Sok autós ennek ellenére is alig várja, hogy kötelezettségeitől megszabadulva olcsóbban, független szervizekben javíttathassa autóját. Ez azonban nem mindig járható út: például az egyre bonyolultabb elektronika meghibásodásaira gyakran csak a teljes modulcsere nyújthat megoldást. A kisebb műhelyeknek pedig nincs a diagnosztizáláshoz szükséges drága, típusspecifikus műszerük.
Szerencsére mutatkozik a gyártók részéről olyan szándék is, hogy csökkentsék a tulajdonosok kiadásait. A Renault Clio II első sárvédője például műanyagból készül, és olcsón pótolható. De ha mellette megsérül az egyben cserélhető fényszóró vagy a fényezett lökhárító is, akkor tetemes javítási költségek várhatók.
Ha pedig nem márkaszervizben végzik a munkát, hanem egy feleannyiba kerülő karosszérialakatosnál, máris elvész az átrozsdásodás elleni, 12 éves garancia – aminek egyébként is előfeltétele lenne a szervizkönyvben megjelölt kilométeróra-állások szerint vagy legalább kétévente megjelenni a márkakereskedőnél kötelező átvizsgáláson.
DRÁGA GARANCIA. Hosszú távon tehát a szerviz nyer. Még akkor is, ha hosszabbodik az átvizsgálások közti idő, vagy ha bizonyos, gyakran sérülő alkatrészeket – lámpatesteket, lökhárítókat, első sárvédőket – úgy terveznek meg, hogy azok javítása vagy cseréje látványosan olcsó és egyszerű legyen.
Az autó egészének javítása ugyanis még mindig költséges és időigényes tevékenység. A garancia elvesztésével pedig még mindig sarokba szorítható a vevő.
