A precedens értékű pert a darmstadti székhelyű Tudományos Könyvtársaság (WBG) indította az amerikai konszern ellen és az volt a célja, hogy bebizonyítsák: a Google több alkalommal is engedély nélkül digitalizál könyveket. A hamburgi tartományi bíróság bírói tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Google a Google Books Search nevű projektjével nem sértette meg a szerzői és a szomszédos jogokat, így a bíró tanácsára a WBG visszavonta a keresetét. Az indoklás szerint azért nem történt jogsértés, mert a vállalat csak egyes mondatokat, illetve bekezdéseket vett át és szkennelt be, ráadásul a kért tartalmakat a WBG korábbi kérésének eleget téve később el is távolította a programból.
Andreas Auth, a 140 000 tagot tömörítő és könyvkiadással foglalkozó WBG igazgatója az ítélet kihirdetése után kijelentette, ezek után megfontolják hogy más formában, de mégis végigvigyék-e a pert vagy hagyjanak fel vele. A 100 000 euróra rúgó perköltséget egyébként szintén a WBG-nek kell viselnie. “Az egészben az a legérdekesebb, hogy csak véletlenül vettük észre, hogy az engedélyünk nélkül digitalizálták néhány könyvünket” – mondta Andreas Auth, aki azonban nem érzi úgy, hogy vereséget szenvedtek volna.
“Egy kisebbfajta szenzációnak lehettünk tanúi” – nyilatkozta boldogan Arnold Haller, a Google jogásza. A Google-t kritizálókat mindenesetre nem hallgattatta el ez az ítélet és szerintük az lenne a minimum, hogyha a vállalatot köteleznék arra, hogy minden egyes szkennelés előtt szerezze be az adott mű szerzőjének vagy kiadójának írásbeli engedélyét. A Google vezetői mindenesetre nem lélegezhetnek fel, hiszen további perek várhatók elsősorban Európában, de akár az Egyesült Államokban is, hiszen még tisztázni kell azt a kérdést, hogy törvényes-e, hogy a cég könyvoldalakat, illetve egész könyveket digitalizál a szerzők és a kiadók engedélye nélkül.
A hazai helyzet sem egyszerű
Moldován Istvánt a Magyar Elektronikus Könyvtár vezetőjét kérdeztük arról, hogy miként is működnek itthon a digitális könyvtárak. A MEK az Országos Széchenyi Könyvtár egyik osztályaként működik, és jelenleg az ország legnagyobb digitális archívumát gondozza. A digitális könyvtárban található 3814 cím között található a Pallas Nagylexikon és hat kötetes A Magyar Irodalom története is.
Az irodalmi művek estében egyedi engedélyeztetésre van szükség, amely jelentősen megnehezíti a digitális könyvtárak munkáját. A művek eredeti szerzőjének halála után további nehézségeket okoz az örökösök megtalálása. Noha a műveket védi a szerzői jog, számos esetben évtizedek óta megjelenést sem kapnak egyesek. A kötetek egy része így csak könyvtárakban található, ahol talán soha senki nem kölcsönzi ki ezeket, így könnyen „elveszhetnek” a kultúra és tudomány szempontjából. A 70 évre védett művek jó részét érintheti ez a probléma.
Moldován szerint a ma – az internetes keresés segítségével – könnyebb interneten megtalálni egy művet, mint hagyományos könyvtárakban, hiszen a technológia adta lehetőségeink miatt akár egy verssor alapján is indíthatunk keresést anélkül, hogy ismernénk a szerzőt, vagy a kötetet amelyben a mű megjelent.
A MEK együttműködik a francia kezdeményezésre elindult EU projectben is, amely a Európai digitális könyvtár kiépítését célozza. Július elsejével számos magyar forrás is belekerül a már megkezdett rendszerbe.
A szakértő szerint még mindig létezik az a félelem, hogy a digitális könyvtárak bővülésével csökken a hagyományos könyvtárak látogatószáma. A probléma megoldását a könyvtárak szolgáltatásainak bővítésében látja a elektronikus könyvtár vezetője. Véleménye szerint a virtuális felhasználók száma lényegesen nagyobb lehet, mint a valódi könyvtárlátogatók száma valaha is lehetett.
