A tudósok 12 torkolati vagy tengerparti régiót vizsgáltak Európában, Észak- Amerikában és Ausztráliában a letelepedés kezdetétől napjainkig. Megállapításuk szerint a 20. századi természetvédelmi törekvések csak korlátozott sikerrel jártak. A kutatócsoport archeológiai, történelmi és ökológiai feljegyzéseket vizsgált az elmúlt 2500 évre vonatkozóan, hogy tanulmányozza, milyen hatással volt az ember a tengerpartokra és folyótorkolatokra.
Már a rómaiak
A természeti források kimerítése már a rómaiak korában elkezdődött, majd a középkorban és a gyarmatosítások idején felgyorsult az üteme. A legnagyobb mértékű hanyatlást 1900 és 1950, illetve 1950 és 2000 között lehet megfigyelni, amelynek oka a népességnövekedés és a különböző iparágak fellendülése. Az emlősök, madarak és a hüllők voltak azok az állatok, amelyeket leginkább kizsákmányolt az ember az élelem, illetve különböző luxuscikkek (szőrme, toll, elefántcsont) beszerzése céljából.
Ezeket a különböző halfajok (lazac, tokhal, tonhal, tőkehal és szardínia) kagylók, illetve rákok követték, melyek napjainkra az intenzív halászati tevékenység áldozataivá váltak. A növényvilág sem járt jobban: a vizes élőhelyek 67 %-a, és az egyéb vízi vegetációk 48%-a pusztult el betegségek, élőhelyük lerombolása vagy közvetlen kizsákmányolásuk révén.
Elhanyagolt terület
A történelem során a tengerpartok és folyótorkolatok igen nagy szerepet játszottak az emberiség fejlődésében, mivel potenciális források, gazdaságilag jelentős halfajok élőhelyei, és természeti katasztrófák fontos szereplői lehetnek- állítja Heike Lotze, a kanadai Dalhousie Egyetem vezető kutatója.
A szakember szerint ezeket az egykor fajgazdag területeket igencsak elhanyagolták az elmúlt években. A többi óceáni ökoszisztémával (pl. korallzátonyok) szemben ezek az élőhelyek nem kapnak akkora figyelmet a sajtóban, és nem szerepelnek a nemzetközi politika napirendjén. Sajnos, egyszerűen elfogadjuk, hogy lassan teljesen tönkremennek.
A kutatók szerint a 20. századi természetvédelmi törekvéseknek köszönhetően a veszélyben lévő fajok 12 százalékát sikerült részlegesen vagy teljesen „talpra állítani”. A fókák, vidrák, egyes madarak, krokodilok és aligátorok esetében beszélhetünk sikerről, a bálnák, a tengeri teknősök, a lamantinok populációi azonban még mindig alacsony szinten vannak, és a kihalás szélén állnak.
