Élet-Stílus

Karácsonykor a Sátánt nézték Moszkvában

admin
admin

2006. 01. 02. 12:24

A lapok beharangozója szerint akik korábban láttak már részleteket a filmből, minden egyéb dolgukat félretéve 10 napig a tévé előtt szándékoznak ülni, hogy végignézzék a sorozatot – írja a filmhu, magyar moziportál. Moszkvában az emberek csaknem 60 százaléka meg is nézte az első epizódot. Sokan olyan fontos eseménynek tartják a bemutatót, mint nyugaton A Gyűrűk ura filmváltozatát.

Bulgakov 1940-ben fejezte be regényét, amely a 30-as évek Moszkvájában követi nyomon a Sátán ténykedését, illetve párhuzamosan a Jézus-Pilátus történetet Jeruzsálemben. A könyv 16 éven keresztül be volt tiltva Oroszországban, és csak 1966-ban, a nyitottabb Hruscsov-érában jelent meg egy cenzúrázott változat, jóval a szerző halála után. Azóta persze ez lett a legnépszerűbb regényük, minden orosz hallott már róla, ha nem is mindenki olvasta.

Behemót három alakban

A 10 részes tévésorozatot Vladimir Bortko rendezte, és az orosz állami televízió tűzte műsorára. A rendező szerint A Mester és Margarita generációk számára testesítette meg a szabadságot Oroszországban: “Friss levegőnek számított a szovjet irodalom halott közegében.” Sokak számára pedig az első találkozást jelenthette a Bibliával, amit az ateista kommunista kormány megfosztott a hitelétől.

Bortko filmje Szentpétervárott forgott, mert az ottani építészet jobban emlékeztet a háború előtti előtti Moszkvára, mint a főváros mai arca. A sorozatban speciális effekteket is használtak. Behemót, a Wolandot kísérő gonosz kandúr például háromféle formában jelenik meg a képernyőn, melyeket a végső vágásnál idomítottak egymáshoz: létrehozták komputerrel, valamint egy valódi macska és egy jelmezes színész is megtestesíti a figurát.

Az elátkozott adaptáció


Pilatus

A világirodalom e remekművét többször megpróbálták már filmre vinni, de ezek a kísérletek meghiúsultak, vagy pedig csupán a könyv egy-egy részletére korlátozódtak. Egy lengyel feldolgozásnak csak a bibliai fejezet a tárgya, egy jugoszláv verzió pedig megváltoztatta a legfontosabb figurákat. 1994-ben készült ugyan egy moziváltozat, de sosem vetítették közönség előtt, miután a kópia eltűnt a rendező Jurij Kara otthonából. Később újra felbukkant egy magángyűjteményben, de jogi vita alakult ki a rendező és a producerek között, így azóta se lehetett látni a művet.

A legutóbbi adaptáció 2000-ben kezdett el forogni, de fel kellett függeszteni a munkálatokat, mert az író utóda eladta egy amerikai cégnek a jogokat. Tőlük az orosz televízió vásárolta vissza később. Bortko az átokról szóló történeteket abszurdnak tartja.”Egészen banális oka van, hogy ezt a regényt még sosem filmesítették meg: a szovjet korban az ideológia nem engedte, amikor pedig a rezsim összeomlott, nem volt rá pénz.”

Vladimir Bortko korábban, 1988-ban Bulgakov Kutyaszív című művét már megfilmesítette, és a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla. 2003-ban pedig Dosztojevszkij Félkegyelműjét adaptálta szintén televíziós környezetben.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.