Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter vállalásainak és a Tisza Párt programjának egyik legfontosabb eleme volt a kórházi várólisták rövidítése. A tárcavezetőnek augusztus 15-éig kell kidolgoznia a programot, amellyel az ígéret szerint 2027 végére a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat, a járóbeteg-ellátásban maximum két hónapra csökken a várakozási idő.
Nem lesz könnyű, mert a számok drámaiak: a három leghosszabb várólistán június elején már több mint 35 600 beteg szerepelt.
- A legtöbben – közel húszezren – térdprotézisre vártak,
- csípőprotézis-műtétre közel 9800-an,
- szürkehályog operációra pedig közel hatezren várakoztak 60 napnál is tovább.
Az emelkedés egy év alatt tekintélyes: húszszázalékos.
Moro Ákos adatmérnök, egészségügyi közgazdász – aki korábban az Országos Mentőszolgálat gazdasági főigazgatóhelyettese volt, valamint dolgozott egészségügyi minisztériumi főosztályvezetőként és uniós egészségpolitikai tanácsadóként is – az utóbbi hetekben beleásta magát a Nemzeti Egészégbiztosítási Alapkezelő nyilvános várólista-adataiba, és nem egyszerűen azt nézte meg, hol mennyien és meddig várakoznak 60 napnál hosszabban, hanem azt is,
Ehhez egy saját fejlesztésű szoftvert használt: matematikai csoportosítással, úgynevezett klaszterelemzéssel dolgozott. Június végétől hat hétig öt alkalommal, tételesen – kórházanként és beavatkozásonként – kérdezte le a NEAK kötelezően vezetett műtéti várólistáit.
Az adatokból az rajzolódott ki, hogy a várólista-probléma nem egyetlen, homogén jelenség, hanem legalább két, egymástól élesen elkülönülő válságtípusból áll, és a kettő nem ugyanazzal a beavatkozással kezelhető – összegezte kutatását lapunknak Moro Ákos.
Az egyik legérdekesebb felfedezése, hogy
Ez hogy lehetséges?
