Az Agroinform.hu nemrég egy több mint ötszáz mezőgazdasági termelő válaszait tartalmazó felmérés eredményét tette közzé, mely szerint a magyar gazdák 86 százalékának okoz gondot a vadkár. Mint a mezőgazdasági szaklap közli, e károknak csak kis részét követi teljes körű kárrendezés. 2022-ben
A termelők 40 százalékának a szarvasok okozták a legnagyobb kárt. (Az őz és a vaddisznó a válaszadók 17-17 százalékánál vezeti a károkozó fajok listáját, ugyanakkor további 15 százalék a mezei nyulat jelölte meg elsőként.) A gazdák próbálnak védekezni: a válaszadók 35 százaléka villanypásztort, 24 százaléka kerítést alkalmaz a vad ellen.
A vadkár rendezése a vadgazdálkodást ellátó szervezetek (vadásztársaságok) feladata lenne, de a felmérésben részt vevő gazdálkodók többségének rosszak a tapasztalatai: a vadgazdálkodók az esetek 35 százalékában egyáltalán nem nyújtottak kompenzációt, további 42 százalékban pedig csak részleges kártérítés történt. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a múlt évben úgy döntött, tavaly novembertől peres ügyekben az általa alapított cég átvállalja a gazdálkodóktól az eljárásokat, és végigviszi azokat a vadásztársaságokkal szemben.
A szaklap szerint a drasztikusan növekvő vadkár fő oka a vadak túlszaporodása:
Ugyanakkor a vadásztársaságoknak többek szerint csak pontatlan – egyesek szerint olykor manipulált – becsléseik vannak arról, hogy a területükön mekkora a vadállomány. Csányi Erika, a Dél-dunántúli Fauna Vadászati Társaság elnöke, szakmérnök a Magasles blog szerint egy vadászati konferencián így nyilatkozott: „Noha a hazai vadászatra jogosultak 85 százaléka egyetért azzal, hogy törvényi kötelességük a vadállománybecslés, közel 90 százalékuk egyáltalán nem áldoz pénzt erre.”
Próbáltuk megszólaltatni Csányi Erikát, de a szakember azt üzente lapunknak, hogy most nem szeretne nyilatkozni. Megkerestük Petőházi Tamást, aki a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke és maga is vadászik; ő is elzárkózott a nyilatkozattól azzal az indokásssal, hogy nem szeretne megbántani senkit.
Vadász- és gazdakörökben járatos forrásaink szerint azért nem könnyű a rendszer szereplőit szóra bírni, mert az akut problémák miatt egyre élesebb a szembenállás a vadászok és a gazdák között, a helyzet feszült, és senki nem találja a megoldást. A helyzet a Dunántúl leginkább erdősült területein, Tolna, Somogy, Zala és Vas vármegyében a legforróbb. „Józan viták helyett gyakran már csak az acsarkodás meg az anyázás megy, miközben a minisztérium tesz az egészre” – fogalmazott egyik forrásunk, hozzátéve, hogy eközben a rendszer szereplői egymásra vannak utalva, tehát csak közösen tudnák kezelni a helyzetet.
„A törvény csak a vadászt védi, a gazdát nem”
Czikk László viszont készségesen állt a rendelkezésünkre. Több is szempontból is rálát a problémára: egyrészt Tolna megyében 1400 hektáron gazdálkodik, másrészt a Donát-Völgye Vadászegylet elnöke. Úgy látja, bizonyos helyeken a vadszaporulat három-négyszerese annak, mint amennyit az állatok természetes élőhelye el tudna tartani. Így aztán
mivel a kukorica egy részét megeszik, a növények többségét pedig letapossák, és emiatt a továbbiakban a gépi betakarítás már nem lesz lehetséges. Olyan években, mint az idei – amikor az extrém hőség és az aszály eleve megtizedeli a termést – a vadkárra különösen érzékenyek a gazdák, és úgy érzik, magukra hagyták őket a bajban.
