A magyar demokrácia történetében példátlan izgalmakat hozott a vasárnapi főpolgármester-választás, és még az sem biztos, hogy múlt időben beszélhetünk róla. Karácsony Gergely éjjel 3 óra után bejelentette a győzelmét, és a 4 órakor ismertté vált végeredmény szerint 324 szavazattal (0,04 százalékponttal) valóban megelőzte Vitézy Dávidot, az LMP által indított, a kampány utolsó napjaiban már a Fidesz támogatását is élvező kihívóját, aki szinte végig vezetett előtte, az eredmény csak 90 százalékos feldolgozottságnál fordult át Karácsony javára. Nagyjából 800 ezer leadott szavazat mellett a különbség felfoghatatlanul kicsi, Vitézy máris közölte, hogy újraszámolást kér, mivel 22 ezer budapesti voksolt érvénytelenül (aligha függetlenül attól, hogy Magyar Péter bejelentette, egyik jelöltet sem tartja alkalmasnak, és föl sem vette a főpolgármesteri szavazólapot).
az I. kerületben elbukó V. Naszályi Mártát és a Zuglóban – momentumos ellenlábasával szemben – veszítő Horváth Csabát kivéve az összes újrainduló ellenzéki polgármester győzött Budapesten (ahogy egyébként a fideszesek is), jellemzően nagyobb izgalmak nélkül, még azok a DK-sok (László Imre és Szaniszló Sándor) is, akikkel szemben a Fidesz mellett a Tisza Párt is kihívót állított, vagy akiknek a Kétfarkú Kutya Párttal gyűlhetett volna meg a bajuk (mint Kiss László és Niedermüller Péter). Őrsi Gergely csaknem 70 százalékot szerzett a II. kerületben, de súlyos fideszes ellenszélben győzött Pikó András is Józsefvárosban, Baranyi Krisztina pedig Ferencvárosban verte meg könnyedén nemcsak kormánypárti ellenfelét, de a városrész korábbi SZDSZ-es vezetőjét és egykori tanácsadóját, Gegesy Ferencet is. Nem lehet azt mondani, hogy a budapestiek alig várták a Fidesz vagy csatolt részeinek visszatérését a hatalomba.
Nehéz eldönteni, hogy Karácsonynak mi ártott többet: a kormánypropaganda valóban méltatlan támadásai, Gyurcsány Ferenc ölelése (ennek a fent sorolt budapesti DK-sikerek ellentmondanak, az EP-választás eredménye viszont erre mutat), az az érzet, hogy városvezetés ötéves teljesítménye jócskán elmaradt a várakozásoktól, vagy az, hogy Vitézy személyében egy hozzáértő várospolitikus állt vele szemben, aki nyilvánvalóan nívósabb ellenjelölt volt, mint amilyeneket a kerületi ellenzéki polgármesterek kaptak ellenfélként.
A számokból mindenesetre az látszik, hogy
A 33 tagú Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz és a Tisza Párt is tíz–tíz mandátumot szerzett, vagyis egyetlen döntés sem születhet majd úgy, hogy valamelyikük ne szavazná meg, ami a zsarolási potenciál mellett jókora próbatétel is lesz számukra, különösen a Tiszának, amelynek el kell döntenie, hogy a Fidesszel együtt akadályozza a város működését, vagy Karácsony politikáját igyekszik a maga képére formálni. (A választás előtt készült interjúnkban Magyar Péter az utóbbit vetített előre, mondván: „Akkor van esélyünk jó eredményt elérni az országgyűlési választáson, ha leteszünk valamit az asztalra, ha azt csináljuk, amit most mondunk. Azon dolgozunk majd, hogy legyenek olyan ügyek, amelyekről azt tudják mondani, hogy a Tisza Párt ezt megcsinálta.”)
A főpolgármester vezette baloldali szövetségnek csak hét képviselője lesz, a hegyvidéki polgármesteri címet bezsebelő Kétfarkú Kutya Pártnak három, csakúgy, mint a Vitézyt támogató, az LMP-vel közösen induló egyesületnek. A Momentum 4,98 százalékot szerzett, épphogy elmaradt az ötszázalékos küszöbtől.
A 23 közül továbbra is hat fővárosi kerületet vezet majd fideszes polgármester, kettőt pedig a Fidesz által támogatott független. Borbély Lénárdot nehéz ezen a skálán elhelyezni, hiszen Németh Szilárd keresztülvitte, hogy kizárják a Fideszből, mégis a szavazatok kétharmadát megszerezve újrázott Csepelen, miközben a három egymást követő országgyűlési választást elveszítő rezsibiztos protezsáltja 10 százalékot szerzett, ami fideszes indulótól megalázóan gyenge teljesítmény.
A megyei jogú városokban nem történt nagy átrendeződés 2019-hez képest: az ellenzék
- elveszítette Miskolcot, ami már akkor sejthető volt, amikor kiderült, hogy nem közösen indulnak harcba Veres Pál üresen hagyott székéért, valamint meglepetésre Salgótarjánt, illetve a papírformának megfelelően Egert és Baját,
- viszont az előzmények ismeretében váratlanul elhódította a polgármesteri posztot a Fidesztől Szolnokon, továbbá Nagykanizsán és a nap második legizgalmasabb összecsapásával Győrben, ahol Pintér Bencének, a Momentum, az LMP és civilek által is támogatott újságírónak sikerült megbuktatnia Dézsi Csaba András polgármestert – noha a közgyűlésben elsöprő többsége lesz a Fidesznek. Igaza volt tehát győri tudósítónknak, aki szerint Dézsi doktor elmúlt ötéves teljesítményével elsősorban az ellenfeleit építette fel vagy újra, hiszen a politikából dicstelen körülmények között távozó elődje, Borkai Zsolt is 27 százalékot ért el, és lett alig lemaradva harmadik.
Szegeden megint könnyedén győzött a várost 2002 óta vezető Botka László, Szombathelyen Nemény András, Érden Csőzik László – vagyis a sikeres ellenzéki városvezetők újraválasztását semmi sem akadályozta, miként kiemelkedő, pártjukét is jócskán meghaladó eredményt ért el a fideszes Cser-Palkovics András Székesfehérváron és Balaicz Zoltán Zalaegerszegen (74, illetve 73 százalék).
Pécsen ismét győzött Péterffy Attila, a közgyűlésben azonban nem lesz könnyű dolga többséget létrehozni, és ellenzéki kézen maradt Tatabánya is. Akkugyár ide, hatalmas Tisza párti tüntetés oda, Debrecenben majdnem 50 százalékos eredményt elérve nyert újból Papp László fideszes polgármester, és nem sikerült leváltani Nyíregyháza, Kaposvár, Veszprém és Kecskemét kormánypárti vezetőjét, de az utóbbi hármat megközelíteni sem.
A Fidesz a 19-ből 18 megyei közgyűlésben (Pest vármegye kivételével mindenhol) többségben lesz, ami nem csoda, hiszen a megyei listákra a megyei jogú városokban élők nem szavaznak, ráadásul a Tisza ebben a versengésben nem vett részt – némi szépségtapaszt nyújtva az így minden megyében képviselethez jutó DK-nak, Mi Hazánknak és a 17 megyében jelen lévő Momentumnak.
Jó néhány közepes méretű vagy kisebb városban viszont elvesztette a polgármesteri címet a Fidesz: Mosonmagyaróváron, Keszthelyen és Hévízen éppúgy, mint Pápán, Pakson vagy a keleti országrészben Hajdúnánáson és Orosházán.
*
A budapesti és a győri izgalmak ellenére a vasárnapi dupla választás legfontosabb mozzanata a Tisza Párt előretörése: Magyar Péter pártja kis híján 30 százalékos eredménnyel szakított át minden várakozást. A győztes persze a 44,5 százalékot és 11 mandátumot szerző Fidesz, de a kormánypárt öröme nem lehet felhőtlen.
amelynek tagjai közül a Jobbik és az LMP országosan 1 százalék alatti eredménnyel semmisült meg, de nem járt jobban az akkori ellenzéki listavezető, Márki-Zay Péter pártja sem (Jakab Péteré pedig már elindulni sem tudott), miként búcsúzni kényszerült az Európai Parlamenttől a 3,7 százalékot gyűjtő és ezzel a szakadék szélére jutó Momentum is.
A leginkább még a Mi Hazánk vészelte át a Tisza áradását, a nemzeti radikálisok 6,75 százalékos eredménnyel (még javítva is a 2022-es szavazatarányukon) magabiztosan jutottak be az EP-be, ahová egy képviselőt küldhetnek, és alig maradtak el a DK vezette baloldali szövetségtől, amely lesújtó, 8,11 százalékos eredményig és két képviselőig jutott, vagyis a Gyurcsány-párt a Momentumhoz hasonlóan két mandátumot bukott el, amíg a Tisza hetet szerzett meg.
A leszereplő pártok vezetői – Gyurcsány Ferenc és Donáth Anna – nem sok jelét adták az önreflexiónak vasárnap éjszaka, a fent sorolt többiekre pedig már nem is figyelt oda senki. Bár meg kell jegyezni, hogy Márki-Zay hatalmas győzelmet aratott városában, megtorolva, hogy Lázár János az ország leghülyébb polgármesterének nevezte őt, és világossá tette, hogy a hódmezővásárhelyiek semmiféle támogatásra nem számíthatnak a kormánytól, ha MZP-t újraválasztják – ők mégis megtették. Az országos politikából viszont száműzte a két évvel ezelőtti miniszterelnök-jelöltet a publikum.
Az ugyanis nem kérdés, hogy a Fideszből kiábrándultak – minthogy az eredmények alapján vannak ilyenek: a kormányoldal 2022 áprilisához képest 10 százalékponttal rosszabb eredményt ért el, az EP-választáson szokatlanul magas részvétel mellett is csak kétmillió listás szavazatot gyűjtött – nem Márki-Zay, Jakab vagy a szintén 1 százalék alatt maradó Vona Gábor pártja felé mozognak. A Tisza egyetlen megyében sem végzett 24 százaléknál rosszabb eredménnyel az EP-választáson, Budapesten pedig egy hajszál híján megelőzte a Fideszt is, és egyértelműen az ellenzék vezető, sőt majdhogynem kizárólagos erejévé vált.
A Fidesz a 2006-os önkormányzati választás óta minden országos voksolást megnyert, egyértelmű, hogy a tegnapit is. De az is biztos, hogy az ellenzéki térfélen olyasmi történt, ami a NER fennállása óta nem: egyetlen szereplő a választók 30 százalékát maga mögött tudhatja, és nincs okunk azt gondolni, hogy ez lenne a plafon.
