Ismét a koronatanú meghallgatásával folytatódott a Fővárosi Törvényszéken az elmúlt évek egyik legsúlyosabb, politikai szálakban bővelkedő korrupciós büntetőpere, amelynek Schadl György, a végrehajtói kar volt elnöke és Völner Pál volt igazságügyi államtitkár a főszereplői.
A tárgyaláson az ügyészség legfontosabb tanúja harmadik alkalommal kapott szót. F. Vivien tíz éven át dolgozott bizalmi emberként a végrehajtók volt elnöke mellett. A tanút ezúttal is védett módon, távmeghallgatás keretében hallgatták meg. Ő volt az, aki Schadl bizalmasaként – a vádhatóság szerint – nyilvántartotta a ki- és bejövő kenőpénzek útját. F. Vivien hivatalosan végrehajtójelölt volt, ám valójában pénzügyesként tevékenykedett. Mint a 24.hu a vádirat alapján megírta, az ügyészség megállapodást kötött vele, ezért nem lett vádlottja az ügynek, hanem tanúként szerepel az eljárásban.
A koronatanú nem először került ellentmondásba saját korábbi állításaival. F. Vivien korábban például azt mondta, hogy a főnöke részére készített pénzügyi elszámolásokat e-mailben egyeztették kollégájával, aki Schadl sofőrje és titkára volt. A tárgyaláson viszont Schadl ügyvédje kérdésére már azt mondta, hogy minden esetben személyesen készítették el az elszámolásokat. Nem tudta egyértelműen meghatározni, hogy az irodai személyi számítógépét ki használhatta, és az abban lévő mappákhoz kik fértek hozzá, ahogyan több esetben azt sem, hogy ki hozott létre mappákat, illetve fájlokat a számítógépen, beleértve például a „Vivien” elnevezésűt is. Noha F. Vivien elvben éveken át ezekkel a dokumentumokkal dolgozott, több esetben nem emlékezett azokra, sem a létrehozásuk körülményeire. A tanú viszonylag sok esetben jelezte, hogy nem tud válaszolni egy-egy kérdésre, vagy egyszerűen nem emlékszik.
Az is előkerült, hogy első vallomásában F. Vivien még arról beszélt, hogy Schadl az Igazságügyi Minisztérium „bejegyzett tanácsadója”, ám, hogy ez mit jelent, nem tudta megmagyarázni. Kedden azt mondta, valójában nem tudja, hogy Schadl alkalmazásban állt-e a minisztériumnál. Ugyanakkor úgy tudta, hogy Schadl és Völner munkakapcsolatban álltak a végrehajtással kapcsolatos jogszabályokkal összefüggésben. Kiderült, a tanú több esetben is tévedett, ugyanis – mint mondta – az ügyészségen „nem ennyire tényszerűen” hallgatták meg, és a vallomásába belekerültek a következtetései, a vélelmei és a feltételezései is.
Korábbi vallomásában arról is szólt F. Vivien, hogy Schadl és Völner a minisztériumban többször is találkozott, de más helyszíneken is. Kedden azonban azt szintén nem tudta megmondani, hogy melyek volt a más helyszínek.
Tényszerűen viszont azt tisztázta Schadl védőjének kérdésére, hogy szemtanúja sosem volt pénzátadásnak, azok körülményeiről nem tud. De arról volt tudomása – méghozzá Schadl elmondásából –, hogy a kifizetett kenőpénzek célja az volt, hogy azokat Schadl átadja Völner Pálnak. Hangsúlyozta, hogy amit tudott, azt nyilvánvalóan főnökétől, Schadl Györgytől tudta. Arról is vallott, tudott róla, hogy a pénzátadások irányítottak voltak, ám a bíróságon közölte, hogy ez esetben is tévedett, mert ezt csak feltételezte.
Múlt kedden szintén látszólag gyengült a vád F. Vivien vallomása alapján, akkor ugyanis Völner Pál védője tett fel meglehetősen konkrét kérdéseket a tanúnak, akinek a válaszaiból többek közt az derült ki, hogy
- konkrét ismerete nincsen arról, hogy Völner Pál korrupciós pénzt kapott.
- Arról sincs, hogy mi volt az államtitkár pontos hatásköre, feladata a minisztériumban.
- Nem tud arról sem, hogy szabályt szegett volna Völner.
- Továbbá sem a vádiratban szereplő, úgynevezett vízzel működő autó pályázata, sem a szintén a vád tárgyát képező iskola engedélyeztetése ügyében nem tud konkrét információkat arról, hogy Völner Pálnak volt-e bármi szerepe.
Elmondta egyébként, hogy nem olvasta el annak a megállapodásnak a szövegét, amit az ügyészséggel kötött. Továbbá jelezte, az üggyel kapcsolatos dokumentumokat képtelen olvasni, mert gyengék az idegei.
Ezúttal ismét bírálat érte, hogy a tanút távmeghallgatással hallgatják meg. Völner Pál ügyvédje, Varga István adott hangot nemtetszésének, miszerint a dokumentumok böngészése közben nem lehet látni a tanú reakcióit a kivetítőn.
Legalább az orcáját látnánk a tanúnak
– mondta.
A nő korábban egyébként a következőket mondta:
- 2011 óta dolgozott Schadl mellett, elsősorban a végrehajtási ügyekkel kapcsolatos pénzügyi feladatok ellátását végezte. Később pedig főnöke privát ügyeit és pénzügyeit is intézte.
- Maga is találkozott Völner Pállal, aki néhányszor – legalább egy-két alkalommal – bent járt Schadl budaörsi végrehajtói irodájában.
- Schadl az osztaléka felét kérte el az egyik végrehajtótól, a nő szerint, amikor erről kérdezte főnökét, közölte vele, hogy abból még fizetnie kell Völner Pálnak, akit „barátként” is emlegetett Schadl.
- Több alkalommal kérte a kar elnöke, hogy F. Vivien készítsen össze pénzt, és elmondta, hogy Völnernek viszi azt.
- Ha nem emlékezett Schadl, hogy mikor vitt pénzt utoljára Völnernek, akkor a papíralapú naptárát lapozták vissza, és keresték meg azokat a bejegyzéseket, amelyekhez annyi volt írva, hogy Völner.
- Előfordult, hogy Schadl Paliként emlegette Völnert, ilyenkor a koronatanú visszakérdezett, hogy Völnerről van-e szó, nem egy „akármilyen paliról”.
A vád szerint Schadl majdnem egymilliárd forint illegális jövedelemre tett szert a Völner Pállal kialakított korrupciós kapcsolata révén. Az összeget az ő kérésére kinevezett önálló bírósági végrehajtóktól kapta vissza, miközben jogtalan előnyként, lényegében fizetésként – legalább 83 millió forintot – adott át a befolyását Schadl érdekeinek megfelelően gyakorló volt fideszes államtitkárnak.
A koronatanú szerepe azért fontos, mert a vád szerint e pénzek útját dokumentálta, ugyanis az ügyészség szerint a Schadl irodájában található páncélszekrényben – amit kedden be is mutattak – tartott készpénz kezelésével, illetve az onnan kivett és betett összegek dokumentálásával volt megbízva. Schadl bizalmasa a vád szerint teljes mértékig tisztában volt azzal, hogy a végrehajtók volt elnöke legális bevételei mellett rendszeresen jut törvénytelen, korrupciós cselekményekből származó pénzekhez, illetve maga is fizet hivatalos személyeknek nagyobb összegű kenőpénzt.
Schadl helyzete különben nem könnyű, ugyanis a szintén megvádolt hét végrehajtó közül hatan beismerték bűnösségüket, így azt, hogy kenőpénzt fizettek a végrehajtói kar elnökének a kinevezésükért cserébe. Schadl és Völner ugyanakkor tagadják a vádakat. A végrehajtók volt elnöke szerint nem fizette le a Fidesz volt államtitkárát, csupán jó kapcsolata volt vele, és közös érdeklődési köreik vannak. Ilyen a hajózás, a vasút és a gasztronómia szeretete. Völner pedig azt mondta, szerinte csak segítőkész volt, és ezt próbálják most a terhére róni.
Az ügyészség Schadl Györgyre tíz, míg Völner Pálra nyolc év börtönt kért beismerés esetére. Előbbire 200, utóbbira 25 millió forint pénzbüntetés kiszabását is indítványozták, továbbá mindkettőjüknél tíz év közügyektől eltiltást, a jogi végzettséghez kötött foglalkozástól végleges hatályú eltiltást kértek, valamint vagyonelkobzást a jogtalan gazdagodásuk erejéig.
