Nagy József fotóriporter az MTI győri szerkesztőségének volt a vezetője. Sajtópályafutását gyors- és gépíró, valamint hírszerkesztő munkakörben kezdte, szokatlan kombinációban – az alsó képen valószínűleg a saját szerkesztőségét látjuk munka közben. A felső képen ő maga ül az íróasztalnál: csokornyakkendős, kopaszra borotvált, talán leginkább pedánsnak tetsző arc, a kis győri szerkesztőség vezetője.
Képei tanúsága szerint nagy lelkesedéssel fotózta a vízisportokat, de ennél szorosabb viszonyról van szó. Ő volt a Győri Iparosok Csónakázó Egyletének (GyICsE) titkára, magánemberként pedig többek között egy Evinrude motorral felszerelt, Magyarországon egyedinek számító motorcsónak büszke tulajdonosa. A hajót Petz Lajos főorvos-kórházigazgatótól vásárolta meg a harmincas években, természetesen családját és más ismerősöket is rendszeresen vitt motorcsónakázni, és ilyenkor a kamera is gyakran előkerült.
A motorcsónakoknak éppen a GyICsE telepe volt a legnagyobb győri bázisa. A Győri Nemzeti Hírlap (Nagy ide is bedolgozott, ahogy egy időben külső munkatársa volt a Győri Hírlapnak is – mennyivel gazdagabb volt a vidéki sajtópaletta, amikor egy megyeszékhely egyszerre három-négy napilapot is képes volt eltartani) „valóságos vízi motoros sportklubnak” titulálta az egyletet a Motorcsónak-sport kultusz a győri vizeken címmel 1937-ben megjelent cikkében: „A vadevezősök és versenyszerű evezősök tábora mellett a három folyó városában egyre nagyobb tért hódít és az utóbbi években rohamos fejlődést mutat a motorcsónak-sport is. A kikötőtalpak mellett mindenütt láthatók a különböző tipusú motorcsónakok, legtöbb azonban a GyICsE telepén garazsiroz.”
Az első, fából készült motorcsónak a győri vizeken 1911-ben még komoly feltűnést keltett, negyedszázaddal később azonban már több mint 50 motorcsónak szántotta a városi habokat, köztük 40–50 kilométeres sebességre képes „versenysiklók” is.
A fotók között szokatlanul hat az az új csónak, ami éppen egy kétkerekű kocsin egyensúlyoz az utcán a győri belvárosban. A mögötte látható, cégérként funkcionáló hatalmas teniszütővel ellátott úridivat és sportáru üzlet az ETO centerének volt a boltja: Nagy Béla, vagy ahogy mindenki ismerte, „Zsöle” (beceneve a kirakaton is jól olvasható) még aktív futballistaként szerzett üzlethelyiséget – üzleti érdekeltségei miatt időnként az idegenbeli meccsekre is csak egy későbbi vonattal tudott a csapat után utazni.
Nagy József felvételei között amúgy is sok várostörténeti szempontból is érdekeset látunk, melyekre Kozma Endre helytörténész, a Régi Győr oldal gazdája hívta fel a figyelmünket. Itt van a régi Duna-uszoda, az erre rendszeresített hámszerkezettel kivitelezett úszásoktatást is megörökítve: a folyóban tutajokra épített, palánkkal határolt uszoda máshol is népszerű megoldás volt a két világháború között, sőt, még az ötvenes években is – még a Parlament előtt is működött ilyen „tutajuszoda”.
A mosoni-dunai Szúnyogsziget homokos strandjával népszerű kirándulóhely volt, főleg az evezősök körében: nyári vasárnapokon rengeteg csónak állt egymás mellett kikötve, miközben az újság szerint a vízpartokon sokszor több volt már az ember, mint a fa. A győri püspökség tulajdonában álló szigetet Hajnal Kolos győri magánszemély 3000 pengőért vette meg az egyháztól, a vízparti csárdát ő építtette 1935-ben. A tulajdonos remeteként élt a szigeten 1962. január 16-án bekövetkezett haláláig.
Az uszodai gyaloghíd, a Rábán lévő Radó-szigetről vezetett az uszodához, egészen addig, amíg 1941-ben a jeges ár el nem vitte. A fahidat ezután újjáépítették, ma vasbeton híd áll a helyén.
A Rábca hídja, a pinnyédi híd, ami a Sziget városrészt köti össze Pinnyéddel. Itt már az új helyén, 1893-ban ugyanis a régi meder fölött állt, de miután a városközpontot áradásaival veszélyeztető Rábcát a századelőn elterelték, a híd is követte a folyót: két uszályra helyezve, egyben vitték fel a Dunán, majd a Rábca új ágán. Az ipari műemléknek nyilvánított hidat kivonták a forgalomból.
És még egy híd, sőt, rögtön kettő. A sétatéri hidak (mai nevén: Rába kettős híd) közül hozzánk közelebb a kis-, távolabb a Belváros felé vezető nagyhíd a Karmelita-templommal. A kép 1938-as, a hidakat 1945. március 28-án a visszavonuló német csapatok robbantják majd fel.
Ez pedig a Baross híd egyik gyalogos feljárója a dísz kandeláberrel. A „Balra hajts!” felszólítás jelzi, hogy még a jobboldali közlekedésre való átállás előtt járunk, amire az ország nagy részén (Budapest néhány hónapot még csúszott ezzel) 1941. július 6-án került sor.
Úgy tűnhet, a hidaknál Nagy József számára csak a vizek voltak fontosabbak. Csak természetes, hogy 1937-ben ott volt a Budapest–Bécs közötti motorcsónakversenyen is a Nagydunán. Az itt látható légcsavaros, repülőgépmotor hajtotta, kéttalpú olasz fecskeszárnyú Gönyűnél kötött ki üzemanyag-utánpótlásra: a speciális keveréket hordókban gurították a stégre, hogy a huszonhetes rajtszámú, a versenyt később megnyerő hajó a feltöltés után indulhasson tovább 90-es tempóval Komárom felé.
De az amatőr vízisport élet sokszínűségéből is kapunk ízelítőt. Korai vízisí, állóevezés egy alkalmi tutajszerű alkalmatosságon, evezősök nyári fehér kendőben és lapát helyett éppen a napernyőt tartva, stég egy távoli gőzhajóval a háttérben. Egy további képen az öreg Püspökvár alatt fogott méretes ponty a büszke horgászokkal. Idillizáló, napfényes képek a közelgő és hamarosan lecsapó világháború árnyékában.
Nagy József több száz negatívját a nyolcvanas években, nem sokkal a fotóriporter halála előtt vásárolta meg egy győri helytörténész, Nagy István, a gyűjteményt ő adományozta a Fortepannak. Az ő feltételezése szerint a képek többsége a munkához használt tekercsek megmaradt kockáiból származik, ezeket lőhette el magáncélra az MTI tudósítója.
A közéleti témák azonban ezeken is visszaköszönnek. Az egyik izgalmas sorozaton az I. bécsi döntés után a felvidéki bevonulásra létesített medvei pontonhidat (már megint egy híd, ha ideiglenes is) látjuk katonákkal, illetve ünneplőkkel, a parton magyaros nemzeti ruhába öltözött menyecskékkel. A Csallóközbe 1938. november elején egy hadosztály vonult be. A diadalkapu fölötti felirat: „Addig nem lesz nyugtunk, amíg mindent vissza nem szerzünk!”
Nem egészen egy évvel később már hatalmas Heil Hitler felirat állt a magyar és a horogkeresztes harmadik birodalmi zászlók mellett a győri Iparcsatorna feletti betonhídon. A hitlerjugend érkezett kéthetes dunai úton Magyarországra, a győri fogadáson jelentős tömeg fogadta a „westfáliai Hitler-tengerészifjak” hajóraját. A vízi gyülekezőre Nagy Józsefék csónakházából indultak a motorcsónakok, a városi sajtó el volt ragadtatva a pompásnak mondott látványtól, a közönség lelkesen szemlélte a német hadiflotta nagyméretű modellhajóit. 1939. augusztus 20-án járunk, 12 nappal később Hitler megtámadja Lengyelországot, és elkezdődik a II. világháború.
Írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/nagy-jozsef-gyor
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!