Novozánszki Fanni ügyét szinte mindenki ismeri, aki az elmúlt több mint négy évben jóformán bármelyik újságot, online híroldalt olvasta, vagy televíziót nézett. A kiterjedt nyomozást – amelyben még az FBI segítségét is kérték – hosszú, több helyszínt bejáró, minden lehetséges és megismerhető részletre kiterjedő tárgyalás követte. Így született meg a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítélete, amely kimondta, hogy az egykori valóságshow-szereplő meggyilkolásával vádolt B. László bűnös nyereségvágyból elkövetett emberölésben, amiért a bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyekről eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésből a vádlott legalább 25 év elteltét követően bocsátható feltételes szabadságra.
E cikk kereteit meghaladná annak az ítéletnek a részletes ismertetése, melyet dr. Farkas Gabriella bírónő három órán keresztül indokolt. Ezért csak röviden foglalom össze egyfelől az ítélet lényegét, másrészről a vádlott védekezését.
Az ítélet szerint az anyagilag tönkrement B. László vádlott azért kereste fel Novozánszki Fannit, mert pénzt akart szerezni tőle. Hogy pontosan mi történt köztük VV Fanni lakásán, azt nem lehetett kideríteni, de a vádlott valószínűleg úgy bántalmazta áldozatát, hogy a lány már a lakásban meghalt. A testet a vádlott a kocsijához vitte, elhajtott vele, majd később a Rákos pataknál megkötözve az autó csomagtartójába tette. Siófokra hajtott, ott Fanni bőröndjét kitette az utcára, és ott hagyta. Majd átöltözött, egy síruhát vett fel, ismét autóba szállt, végül a dunavecsei elhagyott kompkikötőnél a holttestet a Dunába dobta. A sértett holtteste azóta sem került elő.
B. László az eljárás során mindvégig tagadta a bűnösségét. Állította, hogy közös ismerősük, B. Erika – Fanni barátnője – révén került kapcsolatba a lánnyal, akit reklámarcnak akart megnyerni. 2017. november 20-án B. Erika azzal hívta fel őt telefonon, hogy Fanni leitta és túlszívta magát, jöjjön a lány lakásába, és segítsen. Erika azt mondta neki, hogy vigye el Fannit, és adja át két férfinak, akikkel ő megbeszélte, hogy segítenek. Azért nem mentőt hívott, mert nem akarta, hogy a lányok bajba kerüljenek a kábítószer miatt. A Rákos patak partján Fannit átadta a két férfinak. Szerinte B. Erika szándékosan keverte őt bajba.
Bizonyítékok sora cáfolta a vádlott védekezését, bár ezek mind közvetett bizonyítékok voltak. Kamerafelvétel mutatta, amint B. László a karjában hozza ki Fanni elalélt/halott testét. A vádlott által használt bérautóban sok vér volt, a csomagtartóban az áldozat vérével szennyezett kötelet találtak. Kamerán látszott a Siófokon kirakott bőrönd, a siófoki apartman mosógépében Fanni hajszála volt. A vádlott mobiltelefonjának cellainformációi alapján követni lehetett az általa megtett utat, különösen ott, ahol minden bizonnyal vízbe dobta a holttestet.
Ugyancsak a cellainformációk cáfolták, hogy B. Erika az áldozat lakásán lett volna, vagy hogy onnan telefonált volna a két „segítő” férfinak. Mindemellett a vádlott több lényeges kérdést illetően megbukott a poligráfos vizsgálaton. A Fanni eltűnését követő napon a vádlott a neten többek között a „vízihulla” szóra, majd olyan helyekre keresett rá, ahonnan nincs kiadatás, így keresett egy főre szóló utazást a karib-tengeri Belize-be, és nézte a police.hu oldalát is.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért fellebbezett, mert álláspontja szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kezdetét 25 helyett 30 évre kell felemelni. A törvény szerint egyébként ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 25, legfeljebb 40 évben állapítja meg. A védelem elsősorban felmentésért, másodsorban hatályon kívül helyezésért jelentett be fellebbezést, mondván, hogy az ítélet megalapozatlan.
A döntéssel kapcsolatban az ügyész utalt arra, hogy „történelmet írt” a Fővárosi Törvényszék, értve ezen azt, hogy
Nos, a törvényszék nem írt történelmet, mert az elmúlt hét évben Novozánszki Fanni ügye már a harmadik olyan eset, amelyben a (teljes) holttest megtalálása nélkül és anélkül született ítélet, hogy az ölés módját meg lehetett volna állapítani. Ráadásul két esetben maga a Kúria hozott – egymásnak némileg ellentmondó – ítéleteket.
Az első ilyen ismertté vált ügyben egy sződligeti házaspárt vádoltak meg azzal, hogy meggyilkolták és feldarabolták B. Andrásnét azért, hogy megszerezzék a lakását. A lakást a sértett halála után meg is szerezték, méghozzá úgy, hogy a házaspár nőtagja adta ki magát a sértettnek. A bíróságok csak csalásért ítélték el a házaspárt, mivel az előkerült testmaradványokból nem lehetett megállapítani a halál okát. A vádlottak védekezése az volt, hogy – az egyébként teljesen egészséges – sértett a házukban rosszul lett, és meghalt, ők meg annyira megijedtek, hogy a férj feldarabolta és elásta a maradványokat. Az ügy végül 2015-ben a Kúriára került, ahol az emberölést nem, csak annak előkészületét mondta ki a Kúria. Az indokolás az volt, hogy a vád nem tudta bizonyítani, hogy mi volt a halál közvetlen oka, és azt sem, hogy azt az elkövetők idézték-e elő.
A második ilyen ügy – amelyről korábban magam is írtam – N. János, a darnózseli hentes esete.
2019-ben, a cikk írásakor az ítélet még nem volt jogerős. A vád szerint a férj munkahelyén kereste fel különélő feleségét, ott megölte, tetemét gépkocsin hazavitte a Darnózseliben lévő házukba. A ház pincéjében lévő hentesműhelyében a holttestet feldarabolta, elégette, majd a szervek egy részét a mezőn szétszórta.
Az elsőfokú bíróság a hentest bizonyítékok hiányában felmentette, mert a bizonyítékok alapján nem tudta megállapítani, hogy a vádlott ölte meg a feleségét, csak azt, hogy az asszony meghalt, és az ő testének részeit találták meg a mezőn. A Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az ítéletet, de a megismételt első fokon N. Jánost ismét felmentették az emberölés vádja alól. Ekkor az ügyészség halált okozó testi sértésre módosította a vádat, amelyet az ítélőtábla meg is állapított, és hét évet szabott ki a vádlottra. (Megjegyzem, a halált okozó testi sértés megállapításához ugyanúgy nem volt konkrét tényállás, mint az emberöléshez.)
Az ügy harmadfokra, vagyis a Kúriára került, mely 2020 októberében immár jogerősen bűnösnek mondta ki a vádlottat előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettében, és 21 évi fegyházra ítélte. Lényegében – a közvetett bizonyítékok tükrében – arra hivatkozott, hogy
Az igazi jogi probléma ezekben a holttest nélküli ügyekben az, hogy mit, miket tekint a bíróság „kétséget kizáró” bizonyítéknak. A büntetőeljárási törvény ugyanis kimondja, hogy „a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére”.
A darnózseli hentes ügyében az elsőfokú bíróság szigorúan ragaszkodott ehhez az alapelvhez, és azért mentette fel a vádlottat, mert az öléssel kapcsolatban nem tudott tényállást megállapítani. A Kúria azonban a közvetett bizonyítékok és azok összefüggő láncolata alapján kimondta a vádlott bűnösségét.
Nem véletlenül említettem ezeket az ügyeket, hiszen VV Fanni ügyével az a közös bennük, hogy csak közvetett bizonyítékok és azok logikai láncolata áll rendelkezésre. A büntetőeljárási törvényünk azonban a szabad bizonyítási rendszeren alapul, vagyis a törvény nem határozza meg, hogy valamely bizonyítéknak milyen a bizonyító ereje. Azaz nem mond olyat, hogy egy okirat vagy egy tanúvallomás közül melyik lenne erősebb bizonyíték, vagy hogy a vádlott beismerő vallomása lenne a „bizonyítékok királynője”. Így azután a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben mérlegeli, és az ítéletet e mérlegelés alapján kialakult meggyőződése alapján hozza meg. Döntését természetesen szóban és írásban is meg kell indokolnia.
Novozánszki Fanni ügyében egyelőre elsőfokú döntés született. Várjuk meg a folytatást.
