A felcsúti per mellett az elmúlt napok, hetek másik nagyobb figyelmet kapott Momentum-javaslata a propagandista-újságírók szakmától való eltiltása lett.
- Március 11-én Fekete-Győr András egy általa készített videóban beszélt először elképzeléséről. A Momentum elnöke és miniszterelnök-jelöltje úgy fogalmazott (a 40. perctől kezdődik a citált rész), hogy „azokat a propagandistákat, aki ott vannak a TV2-ben, ott vannak az Origóban, akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényt állítanak, őket egy időre eltiltanám a foglalkozásuktól. Eltiltanám a hivatásuk gyakorlásától.”
- Egy hétre rá a Hír Tv vendége volt az ellenzéki politikus, és árnyaltabban fogalmazott a témában. A legfontosabb különbség, hogy Fekete-Győr már nem azt mondta, hogy ő tiltaná el munkájuktól a szerinte arra érdemtelenné váló újságírókat, a döntést a bíróságokra hagyná. „Nekem az a törvényhozói tervem, hogy azokat a propagandistákat, akik szándékosan valótlanságokat állítanak, más emberek méltóságát, becsületét sértik, velük kapcsolatban a büntető törvénykönyvet szigorítsuk. A Btk. ismer különböző büntetési nemeket, börtön, pénzbüntetés és foglalkozástól eltiltás. Ez lehet félév, egy év, öt év. Vagy örök életre. Nekünk, magyaroknak, jogunk van a valódi tájékoztatáshoz.”
Politikai motiváció is kellene az eltiltáshoz
Azt aligha kell különösebben ecsetelni, hogyha valóban bekövetkezne Magyarországon, amiről Fekete-Győr András beszél, azaz tényleg el lehetne tiltani egyes újságírókat a publikálástól, az hatalmas fordulat lenne a magyar sajtó történetében. Kérdés azonban, hogy jó lenne-e ez. Tényleg erre van szüksége a magyar médiának? Nem ijesztő, hogy egy politikus neki nem szimpatikus újságírók elhallgattatásáról vizionál? Hogyan lehetne egyáltalán megalapozott döntéseket hozni az egyes ügyekben?
Mielőtt megkérdeznénk a szakértőket, Fekete-Győr Andráshoz fordulunk, felvetésével kapcsolatban ugyanis számos részlet lóg még a levegőben. Az alábbiakban a Momentum elnökének írásbeli válaszait közöljük blokkokba szedve.
Miért van erre szükség?
Az elmúlt négy évben a kormánypárti propaganda összesen 297 sajtópert veszített el valótlan tények közlése, mások emberi méltóságának, jó hírnevének, valamint becsületének megsértése miatt. Esetükben a hazugság, a lejáratás és az ebből következő sajtó-helyreigazítási perek nem rendszerhibát, hanem a működési elvet jelentik. A közpénzből működő médiumok maximum kifizetik a kirótt pénzbírságot, és addig húzzák az eljárást, hogy a hónapokkal később közzétett helyreigazítás végül csupán minimális kompenzációt jelent, ha egyáltalán. A sajtó-helyreigazítás rendszere tehát nem látja el a funkcióját: a jogalkotó szándéka eredendően nyilvánvalóan az volt, hogy az igazítás azonos mértékben (értsd: ideig, méretben, mennyiségben) jelenjen meg, mint a valótlanság, ez ma nyilvánvalóan nem teljesül.
Hogyan csinálná? Új jogszabályt alkotna, vagy a már meglévőeket változtatná meg?
A rágalmazás büntetőjogi tényállását egészíteném ki egy olyan passzussal, ami lehetővé teszi a foglalkozástól való eltiltás büntetés alkalmazását arra a propagandistára, aki 1. másról, 2. politikai célból, 3. szándékosan, 4. a becsület csorbítására és 5. a közvélemény befolyásolására alkalmas, 6. valótlan tényt közöl. A szándékosság központi eleme ennek a kitételnek: a szabályozás célja ugyanis az lenne, hogy a tényekről való tudatos hazugságokra irányuljon, tehát azokra az esetekre, amikor a szerző tudja, hogy amit leír, nem igaz. A büntetőjogi tényállás a vélemény megírására nem terjedne ki, ez fontos garancia a véleménynyilvánítás szabadságának szempontjából. Fontos elem még, hogy a tényállítás más személyre irányuljon és az ő becsületének, emberi méltóságának sérelmére alkalmas legyen.
Ki tiltana el? A politikus, a szakértő vagy a bíróság?
Természetesen bíróság mondaná ki az ítéletet a büntetőeljárás végén.
Ki számít propagandistának? Jogilag ezt hogyan lehet megfogalmazni?
Azokat tilthatná el időlegesen a foglalkozásuk gyakorlásától a bíróság, akik szándékosan valótlant közölnek politikai célból. Őket hívom propagandistának. Ugyanakkor nem nekem kell majd megállapítanom bárkiről, hogy propagandista-e. A cselekedeteik fogják ezt megtenni, illetve az ezek alapján születő bírósági ítéletek. Ha megfelelő jogszabályi hátteret kapnak, a magyar bírók, bizonyítékokkal ellátva képesek lesznek majd dönteni, mert igenis lehet bizonyítani a nyilvánvaló, direkt, folyamatos, ismétlődő, minden alapot nélkülöző hazugságokat.
Mindenkire érvényes lesz?
A szabályozás természetesen mindenkire érvényes lesz, aki az első kérdésre adott válaszunk alapján a propagandistákra vonatkozó büntetőjogi tényállást megvalósítja.
Konkrét példa vagy személy?
Tisztességes bírósági eljárást megfelelő bizonyítási eljárással kell lefolytatni azért, hogy meg lehessen állapítani, mi felel meg ennek. Számos ellenzéki politikus (például Donáth Anna, Hadházy Ákos, Vona Gábor) nyert már pert olyan ügyekben, amelyek esetében egyértelműnek tűnik, hogy a lejáratócikkeket szerző propagandista is tisztában volt azzal, hogy valótlant állít.
Gyakorlati problémák
A Momentum elnöke tehát némileg finomította eredeti felvetését, ugyanakkor jogász forrásunk arra is felhívja a figyelmet, hogy a rágalmazási per magánvádas eljárás, azaz a magánvádlónak kell indítványoznia büntetésként az eltiltást, amiről a bíróságnak kell döntést hoznia. Magyarán: magánvádlóként egy ilyen jogszabályi lehetőség esetén bárki megvádolható, azaz bárkire (akár nem propagandistára is) lehet kérni az eltiltást mellékbüntetésként. Az általunk megkérdezett ügyvéd hozzáteszi: a szándékosság mozzanatát sem könnyű bizonyítani a bíróságon, miközben hivatkozni lehet bizalmas értesülésre és a forrásvédelemre is, ha egy rágalomnak ítélt információ eredetét kell megjelölni.
És itt jelenik meg egy újabb buktató. Fekete-Győr ugyanis az eltiltás egyik feltételévé emelte a politikai célt a valótlanság állításánál. Csakhogy a politikai motiváció konkrét és teljes körű bizonyítása a bíróságon egy nem pártnál vagy a párthoz közvetlenül köthető szervezetnél dolgozó szerző esetében nehezen elképzelhető, legalábbis a hazai gyakorlatot ismerve. Ilyesmit például úgy lehetne bizonyítani, ha
- a szerző ezt bevallja a tárgyaláson,
- a vád bebizonyítja, hogy a szerző politikai szereplő utasítására írta azt, amit,
- esetleg maga a szerző nyilatkozik bemutatható módon a cikk megjelenése előtt arról, hogy politikai okok miatt írja meg azt.
Ezekről azonban könnyen beláthatjuk, hogy kevéssé reális opciók, ha viszont ennél kevésbé konkrét, általánosabb bizonyítást is elfogadna a bíróság (például egy újságnak juttatott állami hirdetések nagyságát vagy egy médiatermék vélelmezett politikai irányultságát), úgy kis túlzással szinte minden politikai tartalmú cikkre alkalmazható lenne – ami nonszensz.
Nem az újságírókkal kellene kezdeni
Az általunk megkérdezett szakmai szervezet, illetve médiaszakértő ugyanakkor egybecsengően arról beszél, hogy alapvetően nem a gyakorlati kérdések miatt problémás Fekete-Győr András felvetése.
Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke szerint a magyar média súlyos anomáliáinak okozóit nem elsősorban az újságírók közt kell keresni, noha nyilván van felelősségük az egyes szereplőknek is. „A közmédia Magyarországon ma teljesen törvénysértő módon működik, a napi gyakorlat nem felel meg a jogi szabályozásnak, ezért pedig rengeteg panaszt és feljelentést fogalmaztak meg eddig, érdemi hatás nélkül. De ezért nem az újságírót kell megtalálni, valakik felettük hoznak döntéseket. Hasonló a helyzet az illegális állami finanszírozással fenntartott sajtótermékek esetében. Az önmagában nem illegális, ha valaki pártsajtónak dolgozik.” Szerinte képtelenség lenne, ha bármelyik politikai erő listázni kezdené, hogy ki írhat újságot, és ki nem. Hargitai hozzáteszi: az 1970-es éveket sem kívánja vissza, amikor pártjóváhagyás és kötelező MÚOSZ-tagság kellett az újságíráshoz.
Fekete-Győr felvetését a Népszava főszerkesztő-helyetteseként dolgozó Hargitai csak részben látja jogosnak és relevánsnak: egyetért azzal, hogy a hazai médiában zajló törvénytelenségek felelőseinek el kell számolniuk, viszont a politikus „megoldási javaslatát” rossznak tartja.
Nem az újságírók szintjére kell ezt a súlyos problémát és kérdést tolni.
A MÚOSZ elnöke szerint a mindenkori hatalomnak az a legfontosabb feladata a médiával kapcsolatban, hogy a szakmával konzultálva biztosítsa annak működési feltételeit, betartassa és a maga betartsa az érvényes előírásokat. Szerinte a jelenlegi szabályozás is ad lehetőséget a jogorvoslatra, a propagandacikkek sértettjei jelenleg is el tudnak járni, és sorozatban nyerik is a rágalmazási és helyreigazítási pereket. „Az más kérdés, és ez is egy valós probléma, hogy a most kiszabott bírságokat az adófizetők pénzéből fizetik ki.”
Ugyanakkor a Momentum politikusa által is felvetett gondok egy részét már egy szorosabb választási eredmény is orvosolni fogja, véli Hargitai.
Abban a pillanatban, hogy a magyar média hirdetési világa visszatér a piaci keretek és igények közé, a problémák egy része meg fog oldódni. Ha például nem lesz ekkora anyagi és jogi apparátus az egyes, ma kormányzatinak nevezett médiatermékek mögött, akkor legalábbis nem ilyen számban jelennek majd meg lejárató anyagok a Fideszt kritizáló politikusokról, ez biztosra vehető. Ahogy az is, hogy számos sajtótermék egyszerűen nem fog tudni életben maradni anélkül, hogy teljesen indokolatlanul feltöltsék állami hirdetéssel.
Előkészítetlen, kijátszható, nem szimpatikus
Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint egyelőre nem lehet túl sokat tudni a Momentum elnökének elképzeléséről,
de az eddigiek alapján az egyáltalán nem szimpatikus.
Ráadásul szerinte ha valakit el is tiltanának, a fontosabb személyek biztosan megtalálnák a kiskaput a rengeteg platform közt. „Például Bayer Zsolt eltiltható lenne így? Dehogy lenne.” A médiakutató azt is hangsúlyozza, hogy a tervezett rendelkezés alapján a bárki, így a Fidesz politikusai is indíthatnak eljárást, „azaz ez vissza is üthet, azzal együtt, hogy semmit sem lehet nyerni vele. Hiszen kijátszható, tényleg nem látom, hogyan lehetne valakit praktikusan eltiltani.”
Polyák hasonlóan látja a hazai sajtó lehetséges jövőjét, mint Hargitai: „azt gondolom, hogy lesz öntisztulás, de ez nyilván választási eredmény függvénye is. A Fidesz médiája jelentős közpénzmilliárdok nélkül nem fenntartható, ha elzárják a közpénzcsapot, az önmagában komoly ütés lesz. És emiatt kell majd sokaknak új szakmát keresni, hiszen az aligha reális, hogy a kiesett állami hirdetésbevételeket majd Mészáros Lőrinc finanszírozza.”
Polyák összességében azt mondja, hogy
amíg a Momentum felcsútiper-koncepciójáról lehet vitatkozni, erről az ötletről nem. Ez egy teljesen előkészítetlen felvetés.
