Ahogy beszámoltunk róla, a Fidesz-KDNP kedden támogatta az Országgyűlés igazságügyi bizottságában Volner János azon módosító javaslatát, amely tovább szigorítja az országos listaállítás feltételeit a parlamenti választáson. E szerint csak az a párt állíthatna listát, amely – legalább 14 megyében és a fővárosban – minimum 71 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. (Eddig ehhez elég volt 27 egyéni jelölt, a Fidesz javaslata ezt 50-re emelte volna, kilenc megyében.)
Hogy a korábban a Jobbik frakcióvezetőjeként működő, majd a Mi Hazánkkal kacérkodó, végül az önmagáról elnevezett pártot megalapító Volner alakulata ezt meg tudja-e majd ugrani, vagy a javaslattal a szélsőjobboldali politikus magát is száműzi a választáson indulók közül, azt még nem tudni, az viszont valószínű, hogy az indítvány végképp közös listára kényszeríti az ellenzéki pártokat.
Nehéz azt gondolni, hogy Volner hirtelen ötlete egyszer csak megtetszett a bizottságban ülő kormánypártiaknak – az ellenzék már az indítvány benyújtásakor is arra számított, hogy azon még alakítani fog a kormányoldal. Mindennek ellenére a törvényjavaslat parlamenti vitájában a fideszes Hende Csaba azt hangsúlyozta, hogy a tervezet a valódi ellenzéket semmiben nem akadályozza, a KDNP-s Vejkey Imre pedig azt, „hazugságkampány” folyik arról, hogy a javaslat közös listára kényszerítené a baloldali pártokat, ugyanis azok akár két külön listát is állíthatnak.
A 71 jelölt állításáról szóló kitétel ugyanis – még ha a megyékre vonatkozó szabályt figyelmen kívül hagyjuk is – azt jelenti, hogy két lista esetén a 106-ból legalább 36 egyéni választókerületben egymással szemben kell indulniuk, azaz a körzetek harmadában eleve esélyük sem lenne a Fidesz-KDNP ellen. Természetesen meg lehetne találni azt a 36 körzetet, ahol az ellenzéknek amúgy is a legkisebb az esélye a győzelemre, de ez egyszersmind azt is jelentené, hogy a fennmaradó 70 körzet háromnegyedében az ellenzéki jelöltnek kellene nyernie ahhoz, hogy az egyéni mandátumok többségét ők szerezzék meg. És ha ez nem lenne elég, még ez a matematikai modell is csak úgy működik, hogy ezt a 70 körzetet egyenlően (vagyis 35:35 arányban) osztja el egymás között a két lista, amihez nagyjából azonos támogatottságú szereplők kellenek.
A pálya pedig e nélkül is elég erősen lejt a Fidesz javára, a 21 Kutatóközpont elemzése korábban arra jutott, hogy a választókerületi beosztás aránytalanságai miatt egy országosan 4 százalékpontos Fidesz-fölény 61:39 arányú mandátumtöbblettel járna, ugyanekkora ellenzéki siker viszont minimális (51:49 arányú) törvényhozási többségét hozna az összefogásnak
Más kérdés, hogy számos ellenzéki szereplő – az MSZP és a DK feltétlenül – amúgy is a közös listaállítás mellett foglalt már állást, és a Volner-javaslat valószínűleg eldönti ezt a kérdést a még hezitáló pártok döntéshozóinál is. Arra a kérdésre, hogy miért jó ez a kormányoldalnak, egyelőre nem nagyon kínálkozik más megoldás, mint hogy a Fidesz az ellenzék pártjait összemosó, „Gyurcsány-listája” típusú kampányra készül. Ettől még azonban sokan gondolják azt, hogy a törvényjavaslattal szinte biztosan előálló „egy az egy ellen” forgatókönyv nem kedvez a Fidesznek.
