A koronavírus-járvány kezdete óta tartja magát az a manipulatív narratíva, miszerint az Európai Unió vezetése tétlen volt a vírussal szembeni védekezésben, míg Kína és Oroszország hatékonyan segítette a magukra maradt uniós tagállamokat. Brüsszel kétségtelenül lassan reagált a krízisre, késve kezdte meg a felkészülést a védekezésre, az unión kívüli államok polgárainak beutazási tilalmáról is későn döntött. Ez már elég volt ahhoz, hogy az unió az orosz és a kínai dezinformációs műveletek, nem utolsósorban pedig a magyar kormányzati irányítású média célkeresztjében találja magát.
Gyenge EU, erős Kína, erős Oroszország
Az egyik legnépszerűbb, egész Európában terjedő narratíva szerint az EU magára hagyta saját tagállamait, akiknek így Oroszország, Kína, adott esetben Kuba nyújtott csupán hatékony segítséget. Az autoriter rezsimek pedig önzetlenül szállították is a maszkokat, a védőfelszereléseket, a lélegeztetőgépeket, a bajban levő európaiaknak. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is a Kínai Népköztársaságot méltatta, amiért hozzájárult a sikeres magyar védekezéshez.
Az EU 2020. február 28-án, egy héttel az első olasz haláleset után aktiválta civil védelmi mechanizmusát, amelynek keretében orvosi védőeszközöket kértek Róma megsegítésére az EU tagállamaitól. Ennek a sikeréhez tehát a 26 további tagállam felajánlásaira lett volna szükség, de egyikük sem siette ezt el. Ekkoriban mind Brüsszel, mind a tagállamok a Törökország által szított migrációs hullám megfékezésén dolgoztak, a koronavírus még mindig nem került a figyelem középpontjába. Március elején a tagállamok (tehát nem az EU), miután közel egy hónap késéssel észlelték, mekkora veszélyt is jelent a COVID-19, sorra tiltották meg az orvosi védőeszközök exportját.
Mivel a tagállamoknak maguknak sem volt megfelelő mennyiségű védőfelszerelésük (részben amiatt sem, mert Kína korábban sokat felvásárolt ezekből), az unión belüli segítség valóban később érkezett. Ezt persze az orosz propaganda ki is használta. Az Olaszországba szállított segélyekről naponta jelentek meg cikkek, adott esetben az azt szállító katonai gépek fel- és leszállásáról is külön beszámolók készültek. Sajtóértesülések szerint ugyan a leszállított felszerelések akár nyolcvan százaléka is használhatatlan volt, ezeket a vádakat Moszkva médiumai „russzofóbiázással” söpörték le magukról. Az orosz hivatalos és nem hivatalos csatornák hatalmas twitter-kampányt indítottak #RussiaHelps címen.
Mindeközben Kína, ahol a világ egészségügyi védőeszköz-gyártásának jelentős része koncentrálódik, megállás nélkül szállította Európába a termékeit, amik gyakran szintén minőségi hibákkal küzdöttek. Az „áruk” változó minőségéről a magyar tiszti főorvos is elejtett egy megjegyzést még márciusban.
Az unió közben lassan összekapta magát, ám a dezinformációs narratívák erről már hajlamosak elfeledkezni. Az Európai Bizottság nyomására Németország feloldotta az orvosi felszerelések exportjára vonatkozó korábbi tiltását, Brüsszel közös egészségügyi közbeszerzéseket indított, illetve pénzügyileg is támogatni kezdte a koronavírus-vakcina kifejlesztését, valamint gyártását. Az uniós tagállamok – a kezdeti lassúság után – maszkokat, lélegeztetőgépeket biztosítottak egymásnak, betegeket vettek át egymástól, és orvosi személyzetet küldtek Olaszországba.
A dezinfomációs portálok úgy vádolják az EU-t cselekvésképtelenséggel, hogy elhallgatják: szinte semmilyen egészségügyi vonatkozású kompetenciával nem rendelkezik. Márpedig, ha az uniós intézmények túllépik hatáskörüket, az Európai Unió Bírósága megsemmisítheti a döntéseiket. Magyarul, semmilyen módon nem kényszerítheti az uniós törvényhozás a tagállamokat arra, hogy közegészségügyi kérdésekben együttműködjenek. Legfeljebb ösztönözhet, és ezt, mint láttuk, meg is tette. Amikor bizonyos szélsőséges, populista, jellemzően Kreml-párti politikai erők lesajnálják az unió válságkezelését, lényegében azt kérik számon, miért nem lépett föl föderatív államként. Békeidőben viszont épp ezek a szereplők pont ez ellen tiltakoznak a leghevesebben.
Az unió miatt nem figyeltek a tagállamok
Egy másik népszerű, sokat hangoztatott narratíva szerint az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) nem mérte fel megfelelően a helyzetet, és még februárban is alacsonynak tartotta a fertőződés kockázatát Európában. A magyar kormánypárti média az ECDC február 14-ei jelentését szokta kiemelni, hozzátéve, hogy Budapest a WHO-ra hallgatott, és már január 31-én operatív törzset állított fel a védekezés koordinálására. Az ECDC jelentése valóban „alacsonyra” becsülte annak kockázatát, hogy az EU-ban, az EGK-ban és az Egyesült Királyságban súlyos járványhelyzet alakuljon ki, de az akkoriban gócpontnak számító országokból hazatérők kockázatát már ekkor jelezte. Sőt, az is kimaradt a „híradásokból”, hogy az ECDC felszólította a tagállami egészségügyi intézményeket, hogy maradjanak „éberek”, erősítsék meg kapacitásaikat, és gondolják újra a járványügyi terveiket. Az uniós szervezet kiemelte azt is, hogy „jelentős bizonytalanságok” veszik körül a járványt az azzal kapcsolatos hiányos ismeretek miatt. Arról nem is beszélve, hogy eleinte épp a populista politikusok jártak élen a járvány bagatellizálásában, Orbán Viktor például még március elején is jelentősebb problémának látta a migrációt, mint a koronavírust.
Februárban még sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem vették komolyan a járványkockázatot. Orbán Viktor február 16-án nagy tömeg előtt, óvintézkedések nélkül tartotta meg hagyományos évértékelő beszédét, március elején több országban is nőnapi tüntetéseket tartottak, míg az egész uniós és tagállami elit a görög határ helyzetével volt elfoglalva. A komoly szigorításokat az EU fővárosai csupán március második hetétől kezdték bevezetni.
Mindeközben az autoriter rezsimek látszólag hatékonyan védekeztek a vírus ellen. Kínában súlyos korlátozó intézkedéseket vezettek be, aminek – a hivatalos adatok szerint legalábbis – meg is lett az eredménye. Oroszországból sokáig szintén meglehetősen kedvező adatok érkeztek, hogy aztán hamar a világ harmadik legfertőzöttebb országává váljon. A napi 8000 körüli új fertőzés ellenére a Kreml június 24-én megtartotta a Győzelem Napi katonai parádét, majd az alkotmánymódosító népszavazást is. Ennek tükrében nem tűnik úgy, hogy Moszkva bármennyivel is jobb munkát végzett volna, mint Róma, Madrid vagy Párizs.
Ahol valóban lehet keresnivalója Brüsszelnek: a gazdasági újjáépítés
Az egészségüggyel ellentétben a gazdaság területén az EU-nak ténylegesen vannak hatáskörei, de ehhez is kell a tagállamok partnersége. A bizottság már a járvány kezdeti fázisai alatt lépett: rugalmasabbá tette például az uniós támogatások felhasználását és az állami támogatások követelményeit a tagállamokban. Ez azonban korántsem elégséges.
Az Európai Bizottság májusban új javaslatot tett le az asztalra az unió 2021–2027-es költségvetésére, emellett pedig egy egyszeri pénzügyi eszköz életre hívását is kezdeményezte. A költségvetés fő célja nemcsak a tagállami gazdaságok helyreállítása lenne, de az is, hogy reziliensebbé tegyék az uniót a jövőbeli gazdasági sokkokkal szemben. Ebben szerepet játszhat az is, hogy milyen szektorok élveznek majd elsőbbséget a támogatások felhasználásánál – ilyen lehet például a klímavédelem vagy a digitális gazdaság. A költségvetést kiegészítő „Következő Generáció EU” nevű, 750 milliárd eurós program hasonló célokkal érkezik, ebben inkább az (lenne) a különleges, hogy az EU venne fel kölcsönt a finanszírozására nagyon kedvező feltételek mellett, törleszteni pedig csak 2028-tól kellene. Az 500 milliárd eurós, vissza nem térítendő támogatásokból és 250 milliárd eurós, tagállamoknak nyújtott kölcsönből összeálló program legfőképp a koronavírus által érzékenyebben érintett tagállamokat segítené.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke június elején arról számolt be az EP-képviselőknek, hogy a 27 főváros között különbségek vannak a vissza nem fizetendő támogatások és a kölcsönök arányát illetően, de a források elosztása is kérdéses pont lesz. A V4-csoport egy része azzal lassíthatja a döntéshozatalt, hogy saját maguknak több forrást követelnek. A tagállamok közötti viták utat adhatnak annak a hagyományos euroszkeptikus érvelésnek, hogy Brüsszel nem tud hatékonyan lépni még kiélezett helyzetekben sem, annak figyelembevétele nélkül, hogy a fellépést maguk a tagállamok hátráltatják.
Ha a tagállamoknak nem sikerül (időben) megegyeznie a hétéves keretköltségvetésről, illetve a 750 milliárdos gazdasági mentőcsomagról, akkor újabb lehetőséget teremthetnek külföldi hatalmaknak, illetve a tagországok populista erőinek, hogy aláássák az EU hitelét, valamint az állampolgároknak az unióba vetett bizalmát. A járvány elleni uniós védekezés kezdeti heteinek tanulságként kell szolgálnia arra, hogy ez valós kockázat, aminek érzékelhető hatása is van. Olaszországban egy március végi közvélemény-kutatás rámutatott, hogy az olaszok 72 százaléka úgy látja, az unió „semmiben” nem járult hozzá a védekezéshez. Szlovákiában márciusban mindössze a válaszadók 22 százaléka gondolta, hogy az unió segít a koronavírus elleni harcban, míg Kína esetében ugyanez az érték 67,3, Oroszországgal kapcsolatban pedig 24,9 százalék. Az Euronews májusi felmérése szerint az olaszok 70, a németek 60 és a franciák 57 százaléka mondta, hogy Brüsszel nem tett eleget a járvány ellen. A European Council of Foreign Relations (ECFR) közelmúltbeli felmérése is arra jutott, hogy a kilenc kutatásban részt vevő uniós állam polgárai elégedetlenek voltak Brüsszel válságkezelésével, és „irrelevánsnak” tartották az EU tevékenységét a válság alatt. Ez a széleskörű lakossági elégedetlenség tökéletes táptalajt adhat az EU-ellenes erők kampányának.
Ha Brüsszel – a tagállamok egyetértésének hiányában – nem, vagy csak későn tud fellépni a gazdasági hatásokkal szemben, akkor az EU és annak egyik leglényegesebb vívmánya, az egységes piac is meggyengülhet, ami egy 2019-es elemzés szerint súlyos hatással lenne a 27 tagország gazdasági mutatóira, kiváltképp az olyan, külkereskedelmi fókuszú államokra, mint Magyarország. Kína esetében ráadásul nemcsak a dezinformáció jelent komoly veszélyt, hanem az is, hogy uniós segítség hiányában egyre több tagállam fordulna Pekinghez pénzügyi támogatásért, ami jelentősen növelné Kína befolyását a kontinensen.
A 27 tagállamnak el kell majd gondolkodnia azon is, hogy a jövőre nézve nagyobb hatáskört biztosítsanak Brüsszelnek a válságok kezelésére. Az uniós tagállamok erősebb együttműködését az állampolgárok is támogatnák: az ECFR már említett közvélemény-kutatása arra jutott, hogy átlagosan az európai lakosság 63 százaléka, az olaszoknak pedig 77 százaléka várná ezt el, és a Political Capital egy korábbi kutatása is arra jutott, hogy a mélyebb integrációnak széles körű a támogatottsága.
Szicherle Patrik (Political Capital) írása
Kiemelt kép: Matteo Trevisan /NurPhoto /Getty Images
