Március 22-én hívták fel Újvári Bertalannét, az A.R.J. Ruhagyár Zrt. vásárosnaményi üzemének szalagvezetőjét, hogy értesítse a kollégákat: másnap nem kell bemenniük dolgozni, leáll a termelés, ők pedig fizetés nélküli szabadságon lesznek. A Népszava arról ír, hogy 530 dolgozó került létbizonytalanságba, mert az angol tulajdonos pedig nem fizet, de nem is bocsát el senkit.
Már a márciusban addig ledolgozott időt is két részletben fizette ki nekik a vállalat, a leállás óta a gyár 530 dolgozójának egy része egyetlen fillért nem kapott, 270 ember átmenetileg varrhatott maszkot, védőruhát, mert a cég magyar vezetője szerzett sürgős munkát, de április végétől semmilyen megrendelés nincs. A maszkokért az eredeti bérük 70 százalékát kapták volna, de ezt sem fizették ki teljesen.
Újváriné szerint embertelen megoldást választanak a külföldi tulajdonosok, amikor nem mondják ki a gyár bezárását, lebegtetik, hogy újraindulhat a termelés, de közben nem tesznek semmit. A dolgozók türelme és tartalék pénze fogytán, sorra írják alá, hogy közös megegyezéssel távoznak, pedig így egy fillér végkielégítés sem jár nekik, csak be tudnak jelentkezni munkanélküliként és három hónapra túlélést biztosít nekik az álláskeresési támogatás.
A cég budapesti telephelyén sem jobb a helyzet. Sós Róbert, az itteni szakszervezeti vezető a nyugdíj előtt állók helyzetét látja a legreménytelenebbnek. Súlyos hibának tartja, hogy a tulajdonosok teljesen leállították a termelést, mert így semmilyen állami munkahelymegőrző programhoz nem tudtak csatlakozni. Ráadásul június elején azzal zsarolták a dolgozókat, hogy ha lemondanak az elmaradt bérükről, akkor június 15-e után újraindítják a gyárat.
Kiemelt kép: Google Street View
