Mit lehet tudni a budapesti koronavírus-helyzetről?
Elindítottuk azokat a beszerzéseket, amelyek révén orvosi védőeszközökkel tudjuk ellátni a város működtetésben kulcsszerepet játszó cégek dolgozóit, a szociális intézményeket, és a kerületek igényeit is szeretnénk kielégíteni. Azon vagyunk, hogy a budapestieknek is tudjunk adni. Remélem, hogy az első maszkok után napokon belül újabb szállítmányokat fogadhatunk. Minden nap felmérjük azt, hogy a legfontosabb közszolgáltatásokat végző cégeinknél mi a helyzet. Egyelőre úgy látjuk, hogy komoly erőfeszítések árán, de hosszú távon fenn tudjuk tartani az elvárható szolgáltatási színvonalat.
Az operatív törzs nem ad ki területi adatokat a járvány elterjedtségéről. Ön lát a fővárosra vonatkozóan ilyen számokat?
Nem. Nem állítom, hogy a szerintem joggal elvárható informáltsági szinttel rendelkezne a Főpolgármesteri Hivatal. Az információáramlás egyoldalú: mi kérdezünk, de válaszokat ritkán kapunk.
Kit kérdeznek?
Mindenkit. Kormányt, operatív törzset, kormányhivatalt.
És sehonnan nem jön semmi információ?
Épp ezekben a percekben kaptam választ a kormányhivataltól. De ezzel együtt is a főpolgármester ma pont annyira informált hivatalos csatornákon a járványhelyzetről, mint bármely sokat olvasó budapesti polgár. Nem könnyíti meg a budapesti védekezést, hogy híján vagyunk az információknak.
Mennyire méltányolható helyzet, hogy az ország lakosságának közel ötöde lakik Budapesten, a főpolgármestert mégsem hívják meg az operatív törzsbe, és máshol sem informálják a járványhelyzetről?
Mit mondjak erre? Tudjuk, hogy a nagyvárosok a legveszélyeztetettebb helyek, ezért korábban azon gondolkoztam, hogy beülök a sajtótájékoztatókra, ahol legalább tudok kérdezni. Amikor már nagyon szükségem van információra, akkor felhívom Gulyás miniszter urat, aki mindig visszahív. Megértem, hogy mindenkinek ezer dolga van, és nincs kapacitás az én hivatalos leveleimre gyorsan válaszolni, belegondolni sem merek a másik lehetőségbe, hogy tudniillik nincsenek válaszok. Csak egyet tudok mondani: a fővárosi önkormányzat egy emberként oda akar állni a kormány mellé a budapesti védekezés ügyében.
Hogy tudnak így hatékonyan védekezni?
Korábban azt írta, hogy „drámaian növekedni fog a megbetegedések száma”, de nyugtatott is, hogy a fővárosi vezetés pontosan tudja, hogy mit kell tenni. Az eddig elmondottakon túl mit tudnak tenni?
Egy tudás biztos: a személyes kontaktusokat kell visszaszorítani. Utólag minden korlátozó intézkedésről kiderült, hogy későn születtek meg. Még mielőtt a kormány meghozta volna a rendeletét a százfős rendezvények tilalmáról, mi már elkezdtük a színházak, a mozik, és az összes intézményünk bezárását. A kerületi polgármesterek is azon az állásponton voltak – ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt –, hogy az iskolák bezárása is helyes lépés. Ezekkel persze elhúzzuk a válságot, de életeket menthetünk meg, hiszen sokan okkal aggódunk azon, hogy mit bír el a magyar egészségügyi ellátás, mert ez a járvány még a miénknél fejlettebb egészségügyi rendszereket is próbára teszi.
Ugyan a kórházak fenntartói már nem az önkormányzatok, de van rálátása, hogy a budapesti kórházak mennyire vannak jelenleg túlterhelve?
Hivatalosan nem tudom, informálisan van erről egy képünk, próbálunk tájékozódni. Joggal aggódunk, de nem szeretnék ezen a helyzeten azzal nehezíteni, hogy úgy csinálok, mint aki pánikol. Minden segítség elkél majd. A magunk részéről azon dolgozunk, hogy a kerületek által fenntartott alapellátás és a járóbeteg-ellátás a lehető legtöbb terhet le tudja venni a kórházakról. Békeidőben is ez lenne a stratégiánk, a kampányom óta tartom, hogy az egyik legfontosabb téma a kerületi egészségügyi rendszer fejlesztése. Az élet durván visszaigazolta, hogy ez a helyes politika. Sajnálom, hogy így lett a napnál is világosabb, hogy az egészségügyre fordított pénz nagyon megtérülő beruházás.
Volt korábban egy megállapodás a kormánnyal, hogy az atlétikai vb-re épülő stadionért cserébe 50 milliárdot fog utalni a kormány öt részletben egészségügyi fejlesztésre Budapestnek. Megérkezett a 2020-ra szánt első 10 milliárd?
Nincs még ott az önkormányzatok számláján, de van róla kormánydöntés, és elindult a támogatási szerződések aláírása is. A főváros kap 2 milliárd forintot a daganatos megbetegedések várólistáinak a megszüntetésére, a maradékból a kerületek befutott igényeit finanszírozzuk. De minden terv, ami papíron volt, az már nincs: a válsághelyzet előtt leírt számok mára érvénytelenné váltak.
Akkor mégsem lesz minden kerületben CT, hanem átcsatornázódik ez a pénz járvány elleni védekezésre?
Ha valamikor, hát most derült ki, mennyire fontos, hogy minden kerületben legyen minőségi diagnosztikai eszköz és hozzá elég orvos. De mi úgy számolunk, hogy
Ez a döbbenetes szám sok korábbi tervet kiradíroz. Viszont azt, amit a kampányban és a megválasztásom óta képviseltem, hogy az emberi élet és az egészség a mi politikánk lényege, brutálisan visszaigazolták az elmúlt hetek és hónapok történései. Egy új világrendnek kell kialakulnia, amiben az összes erőforrásunkat, gondolatunkat újra kell értelmezni: ennek a fókuszába az emberi élet törékenységét és az egészségügy fontosságát kell állítani.
Két hete azt írta a Facebookon, hogy egyre kétségbeesettebb üzeneteket kapnak egészségügyi és szociális területen dolgozóktól, hogy nincs védőfelszerelés, nincs maszk. Azóta javult a helyzet?
Hála istennek a kormány erőfeszítései is sikeresek voltak, és javult a helyzet. Szeretnék nagyon méltányos lenni, szerintem mindenki annak drukkoljon, hogy a védekezésben résztvevő szereplők közül mindenki sikeres legyen. Most van egy pillanat, amikor ezeket a védőfelszereléseket be lehet szerezni, de hamarosan az Egyesült Államokban is ki fog törni a pánik, és Amerika elképesztő mértékben rá fog tenyerelni a világ erőforrásaira, és gyakorlatilag az összes kapacitást fel fogja vásárolni Kínában. Most mindent meg kell venni, ami csak létezik, mert nem tudjuk, mi lesz két hét múlva. Mi az első szállítmánnyal el tudtuk látni az intézményeinket, és a kerületek is próbálkoznak.
Egy sok száz milliárdos lyukról már volt szó az önkormányzati rendszerben. Ebből mennyi jut a budapesti büdzsére?
Most az emberéletekért küzdünk, ilyenkor nem számolgatunk, remélem minden mostani becslés túlzó. De nem is számokról, hanem emberi sorsokról van szó. Százezrekről, akik elveszítették, vagy elveszíthetik a munkájukat. És ez itt Budapesten hatalmas problémákat okozhat, hiszen azok a szektorok, amiket különös erővel érintett a válság, Budapesten foglalkoztatnak a legtöbb embert. Akár a turizmus, akár a szolgáltatások, a vendéglátóipar, a kiskereskedelem inkább nagyvárosokban koncentrálódnak. Ha jobban akarjuk kezelni a válságot, mint 2008-ban, akkor nem a gazdasági teljesítményt folyamatosan blokkoló és óriási társadalmi károkat okozó megszorítások kellenek, hanem egy óriási benzinfröccs a gazdaság motorjának.
Budapest bevételeinek körülbelül 70 százaléka származik a helyi iparűzési adóból. Ha ez kiesik, akkor a kormány segítségére vár a főváros, hogy ne menjen csődbe?
Főpolgármesterként is azt mondom, hogy ezt nem lehet Budapest-specifikusan nézni, az egész önkormányzati szektorban brutális kiesések lesznek. Ma nem hozhatunk olyan döntéseket, amelyek a profitot, a gazdasági érdekeket fontosabbnak tartják, mint az emberéleteket vagy a társadalom szövetét. Remélem, hogy ez a válság felülírja azt a gondolkodást, hogy a társadalom van a gazdaságért. A nagy túrót, ez pont fordítva kell, hogy legyen! Főpolgármesterként elmondhatom ugyanazt, amit pártpolitikusként százszor elmondtam: az alapjövedelem pontosan arról szól, hogy egy rendkívül bizonytalan világban élünk, és ebben ad némi biztonságot. A kiközvetített munkavállalókat például, mint egy zsák krumplit, úgy rakták ki a munkahelyeikről. Elképesztően kegyetlen a piac logikája.
A már beütemezett nagyberuházásokkal mi lesz? Például a Lánchíd és a 3-as metró felújításának elvileg idén kellene megtörténnie.
Az iparűzési adó visszaesése főleg a jövő évi költségvetésben fog meglátszani. Nem vagyok nagy híve annak a gazdaságpolitikának, ami az állami beruházásoktól várja a felpörgetést, de az értelmes önkormányzati beruházásoknak lehet szerepük a gazdaság talpra állításában. Mondom ezt a mai tudásom alapján, amikor csak reménykedünk a járvány relatíve gyors legyőzésében. Ma a 3-as metró felújítása nincs veszélyben, és az ehhez kapcsolódó beruházások – például a pesti fonódó villamoshálózat fejlesztése, ami a metrópótláshoz kell – sincsenek veszélyben. A Lánchíd felújításának közbeszerzési dokumentációja folyamatban van: teszteljük a piacot, de lehet, hogy ezt nem tudjuk elindítani idén.
A BKV-t tudják finanszírozni? Eddig is problémás volt, most pedig alig van valaki a járműveken.
A BKV kihasználtsága körülbelül a tizedére esett vissza, de a kapacitásokat fenn kell tartanunk, A veszteség több tízmilliárdra rúghat, függően a válság hosszától. De nekünk minden lehetséges módon védeni kell a munkavállalóinkat. Nem a munkavállalóink bérén próbáljuk meg kihordani ezt a válságot, mert ha nem marad az embereknél a jövedelem, akkor nem lesz kereslet, és nem lesz gazdasági kilábalás. Egy ilyen helyzetben iszonyatosan felértékelődnek azok az emberek – a tömegközlekedésben, a hulladékszállításban, az idősgondozásban és a hajléktalanellátásban dolgozók –, akik hétköznapi hősökként viszik a hátukon ezt a várost, meg ezt az országot. Ha valaki megment minket, akkor azok az egészségügyi dolgozók lesznek azok, akiket nem csak az elmúlt tíz év, hanem az elmúlt harminc év politikája nem sokra tartott.
Nemrég arról írt, hogy „nincs itt az ideje, hogy túl sokáig mérlegeljük: mennyire bízunk meg a kormányban”. A felhatalmazási törvény, és annak parlamenti vitájának fényében ezt még mindig tartja?
Gondoljunk bármit erről a kormányról, magától értetődő, hogy az ország akkor fogja a válságot kihordani, ha a védekezésben a kormány sikeres. Mindenkinek az a dolga, hogy drukkoljon a kormány sikerének. A kormány persze megnehezíti, hogy drukkoljanak neki, és a magam részéről végtelenül szomorú vagyok, hogy ebben az ügyben nem sikerült a politikának megüzennie azt, hogy együtt kell működnünk. Az egy nehezen megemészthető helyzet, hogy azt várjuk az emberektől, hogy működjenek együtt, ezt kérjük tőlük éjjel-nappal, majd a politikai elit megint képtelennek mutatkozik az együttműködésre. Ha valamikor, hát most, amikor tényleg emberéletekről van szó, most kellene példát mutatni, a fenébe is. A felelősség ebben egyenlőtlenül oszlik meg, és az ellenzék helyesen kérte, hogy legalább időbeli korlát legyen a felhatalmazási törvényben, hiszen a demokratikus hatalom lényege, hogy mindig van valamilyen korlátja.
Parlamenti képviselőként nem szavazta volna meg ön sem?
Nem sajnálom, hogy nem kell erről szavaznom. Mert egyrészt világos, hogy a rendkívüli helyzetben rendkívüli döntésekre van szükség a kormány részéről, másrészt a kormányoldal egy csapdát ásott az ellenzéknek, megértem, hogy nem akartak ebbe belegyalogolni. Nem látom indokát, miért ne lehetne a 90 napos időkorlátot törvénybe iktatni.
Nem akar állást foglalni, pedig Gulyás Gergely és Dömötör Csaba rögtön azzal érvelt, hogy a főpolgármester is rendeleti úton kormányoz, a közgyűlés összehívása nélkül.
Látja, erről beszélek, amikor az együttműködés képtelenségét említem. Mert hát hogyan lenne közgyűlés, amikor a Fidesz által 2011-ben elfogadott katasztrófavédelmi törvény explicit kimondja: veszélyhelyzetben a Fővárosi Közgyűlés hatáskörét a főpolgármester gyakorolja. Viszont ezt a felhatalmazást nem arra használom, hogy elvegyem a képviselők fizetését, meg elfogadjak olyan döntéseket, amiket normál állapotban nem tudnék elfogadni – ilyeneket fideszes polgármesterek csinálnak, hányinger, hogy kicsinyes politikai játszadozásokat folytatnak a veszélyhelyzet farvizén, amikor emberek élete forog kockán. Én ezzel a helyzettel nem akarok és nem fogok visszaélni, ezért szerdán egy órán keresztül egyeztettem az összes előterjesztést Láng Zsolt fideszes frakcióvezető úrral is. Előtte pedig a többséget adó frakciókkal és a független polgármesterekkel. Csak azokat a döntéseket hirdetjük ki a márciusi közgyűlés előterjesztései közül, amelyeket a közgyűlés is támogatott volna.
A kijárási korlátozás eljöhet Budapesten?
Minden korlátozó intézkedésről kiderült utólag, hogy indokolt volt.
Támogatná?
A magam részéről igen. Lehet, hogy ma már csak egy szimbolikus üzenete lenne, mert Budapesten gyakorlatilag megvalósul, ami egy ilyen kijárási tilalom kapcsán lehet. Azt el tudom képzelni, hogyha az emberek majd nehezebben viselik a bezártságot, akkor a városban most tapasztalható fegyelem oldódni fog. Akkor lehet egy ilyen intézkedésnek nyomatékosító hatása. Tartok tőle, hogy elkerülhetetlen lesz.
Valóban sokan maradnak otthon, viszont az így adódó többletfeladatokat az idősgondozásban, a szociális ellátásban az önkormányzatokra hagyta az állam. Hogy teljesítenek ebben a kerületek?
Erejükön felül, le a kalappal előttük. Ez egy elképesztő feladat, amiben mi annyit tudunk tenni, hogy a fővárosi cégekből átengedtünk embereket segíteni. Ez egy nagyon nehéz helyzet, aminél talán egy fokkal nehezebb az alapellátást biztosítani, hiszen a budapesti háziorvosok több mint fele 65 évnél idősebb, és őket a frontvonalról visszavonták. Ez is rámutat, hogy nem lehet ennyire elhanyagolni egy egészségügyi rendszert.
Van olyan kerület, ahol emiatt nem működik az ellátás?
Nem tudok ilyenről, de olyanról igen, ahol nagy gond volt újraszervezni. Még az elején vagyunk ennek a folyamatnak, és nehéz kiszámítani, hogy hova jutunk. Az elkövetkező hetekben, hónapokban akkor fog tudni az alap- és a járóbeteg-ellátás megfelelő szinten működni, ha a kerületek közösen gondolkodnak.
Mennyi időre rendezkedtek be a városházán erre a helyzetre?
Őszig érvényben lesznek a mostani korlátozások?
Addig kell érvényben tartani ezeket, amíg emberéletek múlnak rajtuk. Nem szeretnék tippelni. Nyárig ezek ki fognak tartani valamilyen szinten, lehet, nem abban a drákói szigorban, mint ahogy most látjuk. Azzal számolunk, hogy az egészségügyi védekezés alighanem kitart őszig. És a járvány után nehéz lesz a gazdasági következmények kezelése. Hosszú menetre készülünk.
Kiemelt kép: Ivándi- Szabó Balázs /24.hu
