Az ország egyik legnagyobb karitatív szervezetének, a Máltai Szeretetszolgálat központi raktárában Tampu Stelian raktárvezető kalauzol el minket. A polcokon pedáns rendben sorakoznak az adományok, belépve először a több tucat bontatlan csomagolású ruhán akad meg a szemünk, mint kiderül, több cég nem hagyja a megmaradt áruját kárba veszni, hanem adományként hasznosítja.
Nagy a forgalom a raktárban, folyamatosan csörög a telefon, sorra érkeznek a szervezet szállító autói. Raklapokon sorakoznak a babatápszerek, az ásványvizek és a könyvek. Egy régi varrógép is áll a sarokban, erre azt mondta Tampu Stelian, hogy amiben látja a fantáziát, és még valakinek jól jöhet, azt nem dobja ki.
Látogatásunkkor épp egy konyhabútor futott be. „Az ünnepi időszakban nem csak a pénztárcája, hanem a szíve is megnyílik az embereknek” – osztja meg velünk Tampu Stelian. A szervezet kapacitását lekötik a nagyobb bútor felajánlások, többek között ezért is fordul elő, hogy naponta körülbelül tíz-tizenöt magánfelajánlást vissza kell, hogy utasítson a raktárvezető.
Belefulladunk a ruhába, de a gyerekruhából hiány van
Télen a meleg ruha az egyik slágertermék, a hidegben nagy igény van pulóverre, kabátra, sapkára, kesztyűre, sálra, takaróra, és cipőre, gyerekruhára pedig kiemelten jelentős szükség van.
A karitatív szervezetnél, akkora dömping van, sokszor már nem tudnak mit kezdeni az adományokkal, ezért továbbadják. Gyerekruhából viszont mindig hiány van, aminek az az egyik oka, hogy a gyerekruhákat általában mindenki továbbadja az ismeretségi körében, így leginkább szétkopott állapotban kerül a szeretetszolgálathoz, – azt pedig a legszegényebb réteg sem tudja használni.
Volt olyan ruha, aminek nem kellett volna bekerülni a csomagba, például piszkos alsónemű, amit nem mosott ki az adományozó, csak bedobta a zacskóba, mert úgy gondolta, hogy így is jó lesz a szegénynek. Ha valaki komolyan gondolja, hogy segíteni akar, akkor vegyen néhány csomag alsónadrágot egy kínai üzletben, fillérekért,
jegyezte meg a raktárvezető.
Az Oltalom Karitatív Egyesülethez is ruhából érkezik a legtöbb adomány, ennek ellenére szinte az összeset el tudják juttatni oda, ahol szükség van rá – mondta el Szűcs Viktória, az egyesület munkatársa. Az Oltalom elsősorban hajléktalan ellátással foglalkozik, de a lehetőségeikhez mérten, mélyszegénységben élő rászoruló családokat is támogatnak, Budapesten és vidéken egyaránt.
Óvodákat, iskolákat, kórházat, hajléktalanszállót, krízis szállót, anya otthont, idősek otthonát, egyetemet és kollégiumot működtetünk, annyira sok család él mélyszegénységben, hogy szinte mindennek megtaláljuk a helyét, így felesleges adományok nem nagyon érkeznek,
mondta el az egyesület munkatársa.
Náluk nem annyira fontos szempont a divatosság, de rongyos és szakadt ruhákkal, kilyukadt cipőkkel ők sem tudnak mit kezdeni. Használt, jó állapotú, tiszta zokninak vagy alsóneműnek viszont ők örülnek, mert nagyon keveset kapnak belőle. „Sokan nem figyelnek erre, úgy gondolják, hogy attól, hogy kicsit lyukas és szakadt, még jó lesz adományba.”
Az ország első adományboltjában, a Cseritinél is legjobban a ruhák fogynak, a gyerekholmiktól az idősebb korosztály ruházatáig, mindent visznek – mondta el Sándorfi Gergő, a szövetkezet munkatársa. Viszont itt már fontos szempont a divat, mivel hatalmas túlkínálat van, havi szinten 15-20 tonna ruha megy át rajtuk.
„Nem csak a régióra, hanem világszinten is jellemző, hogy belefulladunk a ruhába”– jegyezte meg a szervezet munkatársa.
Az adományozás során gyakran előfordul, hogy a hagyatékból származó ruhákat próbálják meg lepasszolni, amik már senkinek sem kellenek. Csak alaposan átvizsgált termékek kerülhetnek a boltok polcaira, használt zoknit, melltartót, alsóneműt nem vesznek át, viszont bontatlan fehérnemű jöhet, amit például valaki ajándékba kapott, de nem volt jó a méret.
Nagyon sok a pozitív példa, de az adományozás terén van még hova fejlődni – jegyezte meg Sándorfi Gergő.
Előfordul, hogy valaki úgy, ahogy van, behoz egy zsáknyi penészes, dohos ruhát, ami évekig lent lehetett a pincében, azután egyszer csak eszébe jutott, hogy kezdeni kellene vele valamit.
Lejáró szavatosságú margarint nem oszthatnak ki
Legnagyobb szükség élelmiszeradományra van az országban. A Máltai Szeretetszolgálat az Adni Öröm! karácsony akció keretében kimondottan tartós élelmiszert gyűjt az üzletekben lévő kasszák mellett, amiből több tízezer ajándékot állítanak össze. A szervezetet kisegítik a cégek is, viszont van akivel nehéz megértetni, hogy nem tudnak szétosztani például harminc raklap margarint, ami néhány napon belül lejár. Egy osztrák bébiétel gyártó viszont szinte havonta küld 10 raklap bébiételt, amit a védőnőhálózaton keresztül eljuttatják azokhoz, akik nem tudnák megvenni a terméket.
Az Oltalomnál vannak családok, ahol az is kérdéses, hogy jut-e minden napra étel. Az egyesület havi ötven élelmiszer csomagot küld szét vidéki sokgyerekes családoknak. Tartós élelmiszerek közül például tésztára, lisztre, cukorra, sóra, olajra, konzervre, édességre van igény.
Babakocsiból szinte sosem elég
A „Tarnabod és mi” (TaMi) elnevezésű civil összefogás tagjai elsősorban a Heves megyei település körülbelül 250 mélyszegénységben élő gyerekén segítenek. Az összefogás tagjai havonta, kéthavonta látogatnak el a faluba, ahol rendszeresen főznek az egész falunak, és a különböző programok mellett adományokat is visznek a rászorulóknak.
Babakocsik, babaágyak, kisebb egészségügyi gépek, mint például hideg párásító készülék, illetve légzésfigyelő berendezések kellenek leginkább a településen, vitaminkészítményekről pedig csak álmodnak. Többször is nehézséget okozott már a TaMi-nak, hogy ikerbabakocsit szerezzen, mivel még használtan is minimum 40-50 ezer forintba kerül egy-egy darab, akinek van, inkább eladja.
Ami nagyon fontos az ilyen típusú adományoknál, hogy ezekből mindig annyit visznek, amennyi gyerek van. Tehát ha valamiből nem gyűlik össze 250 darab, akkor azt inkább a helyi intézményeknek adják, akik mindig a legrászorultabbaknak adnak belőle, teszi hozzá Szemere Katalin. A gyerekek segítésével foglalkozó szervezetnek csapatnak nagy szüksége van pelenkára is, iskolakezdéskor pedig tanszerekre.
A szervezeteknél sok plüss felhalmozódik, pedig játékokra inkább van szükség. Az Oltalom munkatársa elmondta, hogy hiánycikk a fejlesztőjáték, társasjáték és a kirakós, iskolásoknak szóló korosztályos könyvekből és iskolafelszerelésből is többre lenne szükségük. A Máltai és a Cseriti viszont még mindig tud mit kezdeni a plüssökkel is.
Az adományozás nem lomtalanítás, tehát nem arról van szó, hogy ha nem tudom a gyerek plüsseit tárolni, akkor kerítek egy segítő szervezetet, aki majd elviszi, hanem meg kell kérdezni, hogy mire van szükség. Nagyon sokan már így adományoznak, de vannak, akik csak lomtalanítanak egyúttal szanálási lehetőséget látnak a rászorulók támogatásában,
fűzte hozzá az TaMi vezetője.
Még a könyvadományozást is el lehet rontani, úgy tűnik már semmi nem lepni meg a szervezeteket.
Találkoztunk már penészes könyvvel, amit ha szétnyitott az ember, akkor egérürüléket is talált benne,
mesélte Sándorfi Gergő.
Sokan nem segíteni, hanem megszabadulni akarnak a bútoroktól
Gyakran nem azért ad oda valaki egy berendezést, mert segíteni akar, hanem mert örökölt, vagy ki kell rámolni a lakást, és a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás, ha azt egy karitatív szervezetnek felajánlja,
mondta el tapasztalatait Tampu Stelian.
Az Oltalomnál jól jön a magánfelajánlás is, a bútorok közül főleg ágyra és szekrényre van szükség.
A Cseritihez bútort és konyhai eszközt csak a begyűjtő szolgálaton keresztül lehet eljuttatni, esztétikailag és funkcionálisan is megfelelő tárgyakra van szükségük, hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji, illetve azelőtti bútorokkal már nem tudnak mit kezdeni. Van egy asztalos, aki kisebb javításokat a bútorokon meg tud oldani.
Viszont, ha a macska összekaparászta a bútort, esetleg rá is piszkított, vagy fel van ázva az alja, az már másoknak sem fog kelleni,
– jegyezte meg a Cseriti munkatársa.
Bútorokra Tarnabodon is nagy szükség lenne, de nehéz megoldani a szállítást. A TaMi egyik nagy vágya, hogy legyen olyan támogatójuk, aki a szállításban rendszeresen segít.
Slágertermék a mosógép, a régi tévék hamar tönkremennek
A szervezetek szívesen fogadnak háztartási gépeket, nagy szükség van az automata mosógépre, de ahol nincs bekötve a víz, oda a régi típusú keverőtárcsás mosógép és centrifuga kell. A mikrohullámú sütő, a hűtőszekrény és a villanytűzhely is jól jön. A legtöbb helyen nem tudják javítani az elromlott adományokat, a Máltai Szeretetszolgálatnál kivétel ez alól a mosógép, amiből évi szinten ötven-hatvan darabot egy cég ingyenesen helyrehoz. A TaMi vezetője pedig külön felhívja a figyelmet, arra, hogy a felajánlás előtt meg kell győződni arról, működik-e a berendezés.
Előfordult, hogy valaki használhatóként adott át egy mosógépet, aztán csak a beüzemeléskor, Tarnabodon derült ki, hogy nem indul e. Így elég kínos helyzet alakult ki, a javítás nagyon sokba került, ráadásul nem nekünk, hanem a Máltai Szeretetszolgálat helyi csapatának, ami a helyi oktatási intézményeket üzemelteti.
Nincs pénz tamponra és betétre
Talán a tisztító-és tisztálkodó szereknél ütközik ki leginkább, hogy az adományozási kultúránkon van még mit csiszolni, ne csak azt adjuk, ami felesleges. Ritkán adományoznak tisztítószereket (például mosogatószer, mosószer), tisztálkodószereket-, és eszközöket (például fogkefe, fogkrém) pedig ezekre országszerte óriási igény lenne. Pedig az sem baj, ha nem a legmárkásabb terméket adományozzák, a lényeg, hogy jó minőségű legyen.
Törölköző és ágynemű mellett nagyon sok család kér babáknak szükséges dolgokat (pelenkát, törlőkendőt), ha pedig valaki már kap egy mosógépet, akkor azt sem árt, ha van mivel mosni.
Ha valaki már hónap végén nem tud élelmiszert venni, az a mosószert sem tudja kigazdálkodni,
– fűzte hozzá az Oltalom munkatársa.
A TaMi vezetője, Szemere Katalin elmondta, hogy szeretnének a nagyobb lányoknak, fiatal felnőtteknek tampont és betétet is gyűjteni, mert ha Tarnabodon elfogy, és új csomagra nincs pénz, akkor – csakúgy, mint a pelenka helyett – csíkokra vágott lepedőt használnak.
Kiemelt kép: Abcúg/Végh László
