Az ellenzéki jelölt kampányleírása alapján csoda, hogy nem száz százalékkal nyert a Fidesz

Hosszú Facebook-posztot írt Győri Péter, az ellenzék civil jelöltje, akit a júliusi józsefvárosi időközi választásra húztak elő a semmiből. A posztban Győri kíméletlen őszinteséggel írja le, hogy mennyire

gyatra volt az egész kampány, és mennyire nem volt ő sem alkalmas jelölt.

A beszámoló azzal kezdődik, hogy mi mindent tett meg a Fidesz hatalomtechnikailag, hogy nyerje a választást. Ezek már jól ismert dolgok (Kubatov-lista, helyi beruházások ütemezése, önkormányzati infrastruktúra kampányra használása, stb.), az eredményük is meglett: a választásra jogosultak 23 százalékának részvétele mellett a fideszes alpolgármester, Sára Botond a szavazatok 62 százalékát szerezte.

Azonban Győri sokkal érdekesebb dolgokat ír arról, hogy hogyan nézett ki az ellenzéki kampány. A leginkább elképesztő dolgokat emeltük ki, az olvasásuk közben mindenki gondoljon arra, hogy Budapestről van szó, az egyik legfrekventáltabb kerületről, ráadásul egy időköziről, amikor minden párt mozgósíthatná bárhonnan az aktivistáit, ide koncentrálhatna minden humán- és nem humán erőforrást.

Tudta, hogy rossz jelölt, de a haverjai miatt elvállalta

Pontosan kettő hónappal az időközi választások napja előtt vállaltam a jelöltséget. Ekkor két hét választotta el a pártokat attól az időponttól, amikor a hivatalos kampány elindul, elkezdődik az ajánló ívek aláírása – és még nem volt meg a jelölt személye. De nem azért, mert a sok aspiráns közül nem tudtak volna választani, hanem mert egyszerűen nem volt egy olyan személy sem, akit jelölni tudtak volna, aki vállalta volna a jelöltséget

– „ebben a szorító helyzetben” vállalta Győri a jelöltséget azért, mert ismerőseit kérték fel a pártok, hogy keressenek polgármester-jelöltet, de azok nem találtak. Úgyhogy Győri beugrott, ezek miatt.:

• „Az említett civil csoportosulásban többekkel ismerősi, vagy baráti kapcsolatban voltam különböző korábbi élethelyzetekben, tiszteletemet és bizalmamat bírták, ezért morális kényszert éreztem, hogy ne hagyjam őket a pácban.”
• „Az áprilisi országgyűlési választások józsefvárosi eredményeinek ismeretében választás-matematikailag megvolt az esélye annak, hogy ezt az időközi választást akár meg is lehet nyerni.”
• „A választás elvesztése esetén nem törne ketté sem jövőbeli potenciális politikai karrierem (mert ilyent nem tervezek), sem egyéb karrierem (mert már ilyent sem tervezek).”

Úgy, hogy tudta, nem jó jelölt:

A bökkenő csupán az volt, ahogy egy támogatóm frappánsan megfogalmazta, hogy valószínűleg én nagyon alkalmas polgármestere lennék Józsefvárosnak, azonban messze nem én vagyok a legalkalmasabb jelölt a kampányban. És ezzel többé-kevésbé egyet kell értsek.

Győri ezen a ponton felsorolja a gyengeségeit:

• a józsefvárosi szavazók többsége számára korábbról ismeretlen személy, helyi, vagy ahhoz kapcsolódó aktivitása nem közismert, semmiképpen nem tartozik a helyi közszereplők közé,
• nem bír semmilyen olyan különösnek mondható specialitással, mely különösen feltűnő jelöltté tehette volna,
• a speciális helyi kapcsolati hálója a kampány kezdetekor viszonylag korlátozott volt,
• semmilyen formában nem rendelkezett szónoki képességekkel,
• alkalmatlan volt bármilyen – sajátjától különböző – betanult szöveg hiteles elmondására,
•  nem eléggé markáns, nem eléggé konfrontatív, nem eléggé lelkesítő az ellenzéki szavazók számára.

Tehát Győri egy olyan jelölt volt, aki nem tud beszélni, nem karakter, nem ismerik, nem lelkesíti a saját szavazóit, és nem képes nekimenni az ellenfelének. Mindezt magáról mondja, és így volt az ellenzéknek a legjobb választás.

A jelöltnél már csak a kampány volt rosszabb

A kampány még tragikusabb volt. Az itten állításokat úgy olvassuk, hogy a Jobbikon kívül minden számottevő ellenzéki párt Győrit támogatta papíron:

• a támogató szervezetek egyike sem rendelkezett programmal, semmilyen programszerű javaslattal nem álltak elő,
• a támogató szervezetek aktivista hálózata olyannyira hiányos volt, hogy ezen a jelölt saját kapcsolati hálója lényegesen javítani tudott,
• számos lényeges kampányszervezési, -menedzselési és koordinációs feladat elvégzése végül is a jelöltre hárult,
• semmilyen elgondolás nem volt a résztvevők részéről, hogy mi is lesz a kampánycsapat struktúrája,
• a kampány egészének nem lett egy olyan felelős vezetője, aki összefogta volna a résztvevő számos szervezet munkáját,
• több kulcspozícióban lévő résztvevőről is a munka során derült ki, hogy alkalmatlan annak elvégzésére, s pótlásra már a szűkös időhatárok miatt a kampány alatt nem volt lehetőség/esély,
• az üzemszerű, vagy egyáltalán szervezett, fegyelmezett munka nem volt a konkrét kampány erőssége – melyben mindenki önkéntesként, ingyen, szabadideje terhére, lelkesedésből-elhivatottságból vett részt,
• defektként említhető a kampány(stábon) belüli kommunikáció kaotikus jellege (konszenzuális platform hiányában a különböző összetételű köremailek, messenger-folyamok, FB posztok és bejegyzések stb. kavalkádja),
• a kampánynak a forintosítható része összesen mintegy 4-5 millió forintba kerülhetett, és ehhez jön a rengeteg közbeni spontán önkéntes vásárlás, költségfedezés és persze a hihetetlen mennyiségű önkéntes munkaóra,
• nem értette meg a konkrét kampányvezetés, hogy milyen fontosak a kreatív megjelenések, események, rendezvények, melyek többek között felhívhatták volna a politikával kevésbé foglalkozó sokak figyelmét arra, hogy egyáltalán itt egy választás következik,
• a VIII. kerületben szisztematikus munkát kell végezni azokon a területeken, ahol igen szegény emberek laknak, már csak azért is, hogy hülyeségekkel, megfélemlítéssel, sakkban tartással és egyebekkel ne tudják megvásárolni ezeknek az embereknek a szavazatait. Erre jó emberek kellenek, csapat(ok), kontaktok, sok helyi, emberközeli munka – de nem roma maffiafőnökök,
• a tavaszi választásokon 10-15%-okat elért pártok kerületi szervezetei jó ha két-három tagot, legfeljebb egy-két tucat aktivistát tudnak csak fölmutatni valójában.

Jövőre önkormányzati választások lesznek az egész országban.

Kiemelt kép: MTI/Mohai Balázs