Belföld

Lyukas cipőben a könyvtáros: így lett a múzeumok éjszakája az alacsony bérek éjszakája

Könyvtárosokért, levéltárosokért, muzeológusokért, közművelődési dolgozókért tüntettek Pécsen: a múzeumok éjszakájára időzített eseményen akarták megmutatni, hogy ez az ünnep sokaknak az alacsony bérek emléknapja is. Hogy mennyire az, azt jelezte, hogy akadt könyvtáros, aki lyukas cipőben érkezett...

Lyukas cipőben demonstrált a magasabb bérért Kiss Zoltán, könyvtáros. A pályáját 35 éve gyakorló férfi azt mondta, nem a hatásfokozás kedvéért vette fel a menthetetlenül elnyűtt jószágot, hanem azért, mert ez van.

A tisztes szegénységet keresztényi türelemmel és harmonikus jó kedéllyel viselő, magas, szemüveges férfival Pécsett találkoztam, a Vasarely Múzeum előtt, szombat este nyolckor. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) ugyanis Pécs múzeumi negyedébe szervezte azt a kétórás kitelepülést, amivel fel akarta hívni a figyelmet a könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban és kultúrházakban dolgozó közalkalmazottak alacsony bérére.

Országszerte szombaton tartották a Múzeumok Éjszakáját, s mivel az idén Pécs volt a rendezvény fővárosa, a KKDSZ úgy gondolta, most és itt kell szót emelni a szakma elhanyagoltsága miatt. Tudni kell, hogy az említett intézmények dolgozóinak fizetését 2009 óta nem emelték, a közművelődésben dolgozók bértáblája azóta változatlan. Hogy mégis emelkedett valamelyest az érintettek bére, az annak köszönhető, hogy közben a minimálbér emelkedett, s a törvény diktálta alsó összeget mégiscsak ki kell fizetni a közművelődés napszámosainak. Így kapják meg a 180 ezer forint bruttót, aminek valamivel több mint 120 ezer nettója.

Csóti Csaba beszél a tüntetésen Fotó: Sóki Tamás

A KKDSZ szerint egyébként azt szeretnék, ha a közművelődés tízezer alkalmazottja – tudásától és a pályán eltöltött éveitől függően – havonta 160-250 ezer forintot kapna kézhez. Ez az igény idén 2,7 milliárd forinttal terhelné meg a költségvetést. Erről beszélt a demonstráció kezdetén a KKDSZ elnöke, Csóti Csaba, aki szerint a fenti a kiadásra bőven van fedezete a kormánynak. Csóti azonban megemlítette, hogy a kormány ebben az évben nem mutatott hajlandóságot a tárgyalásra. Arra az újságírói kérdésre, hogy ha ez így marad, hajlandók-e sztrájkolni, Csóti azt felelte: ő akarna, de minden a dolgozóktól függ. Hozzátette: egy sztrájk akkor lehet eredményes, ha nagy a támogatottsága és ha a munkaadónak őrlődésre okot adó hátránnyal jár. A KKDSZ elnöke úgy vélte, hogy ha például egy sztrájk miatt egy kiemelt kiállítás még se tud megnyílni, akkor az kellemetlenül érintheti az idegenforgalmat és rontja a külhoni országimázst, de az is sokakat megszólít és így elgondolkodtathatja a kormányt, ha bezárnak a könyvtárak vagy a művelődési házak.

A pécsi tüntetés alig félszáz résztvevőjének túlnyomó többsége azonban még nem tervez sztrájkot, és bízik a kormány segítőkészségében. Mészárosné Sík Zsófia, aki 24 éve a pécsi Csorba Győző Könyvtár alkalmazottja képtelenségnek érzi, hogy egyetemi végzettségű, nyelveket beszélő, 20-30 éves szakmai tapasztalattal bíró közalkalmazottak minimálbérért dolgozzanak.

Mészárosné Sík Zsófia Fotó: Sóki Tamás

A kollégák hitből végzik a munkájukat

– mondta Mészárosné, majd megjegyezte:

Nem is tudom, hogyan tudnak megélni a munkatársaim a fizetésükből. Nagyon sok mindenről le kell mondjanak. Én kicsit más helyzetben vagyok, mert a férjem jól keres. Úgyhogy én tulajdonképpen hobbikönyvtáros vagyok.

A bevezetőben említett Kiss Zoltán helyzete egészen más, neki a felesége is szakmabeli. A házaspár három gyermeket nevel, s amikor egyszerre kell a háromnak ruhát venni (márpedig ez nem ritka), akkor az falhoz nyomja a családot.

Kisséknek autójuk nincs, nyaralni sose mennek, és még hosszan sorolhatnák, hogy mire nem telik. A férfi mosolyogva összegezte mindezt, s azt is bevallotta, hogy ő Fidesz-szavazó.

Amikor a választási kampány idején már tüntettek a kollégák Pécsen a magasabb bérért, akkor nem ment el. Döntését ekképp magyarázta:

A követelésekkel egyetértettem, de úgy éreztem, ha a választás előtt tüntetek, akkor a pártom ellen kampányolok. Most viszont eljöttem, mert a Fidesz nyert, és a bérkövetelésnek nincs már kampányíze.

Kiss Zoltán biztos abban, hogy a kormány pozitív választ ad a közművelődési dolgozóknak. Egy a kérdésünkre név nélkül válaszoló művészettörténész másképp látta szakmája esélyeit:

„A kormánynak nem mi vagyunk a kedvencei. Az én szakmámról köztudott, hogy évtizedek óta Párizsra veti vigyázó szemét, mi már a Kádár-rendszerben is a nyugati művészet „uszályába kerültünk”. Ez ma sincs másképp. A mostani kormány konzervatív és kereszténydemokrata, számára a nemzeti hagyományok a legfontosabbak, nem pedig az, hogy merre halad a világ. Ezért se tartanak minket túl sokra, és nem érdekli őket, hogy mit csinálunk, mennyiből élünk.”

Miközben a pécsi tüntetőkkel beszélgettem, a múzeumi negyedben ezrek mentek el mellettünk: párok, családok, jókedvű társaságok kiállításról, kiállításra jártak, közben be-beültek a közeli kocsmákba, remek volt a hangulat. A demonstrációra szinte senki sem figyelt.

Ünnep volt ez a nap, a múzeumok még éjszakára is kinyitottak.

Ungár Tamás

Kiemelt képünkön Kiss Zoltán. Fotó: Sóki Tamás

Ajánlott videó

Olvasói sztorik