Egy éve történt az elmúlt évek egyik legborzalmasabb balesete a budapesti Dózsa György úton, amikor M. Richárd legalább 135-140 km/órás sebességgel csapódott Mercedesével egy balra kanyarodó Citroenbe. A kanyarodni akaró autó a hatalmas becsapódástól többször is megpördült, majd valósággal berepült a buszmegállóba.
A balesetben két család élete ment tönkre. Az egyik áldozat egy 37 éves kisgyerekes apuka volt, a másik pedig egy 24 éves egyetemista fiú, aki a tanulmányai befejezése után családot szeretett volna alapítani szerelmével. A gyászoló családok szeretnének elfogadható magyarázatot kapni a történtekre.
Eddig két szakértői véleményt kaptunk. Ezekben az áll, hogy a Mercedes sebessége csak tíz kilométerrel volt lassabb az ütközés pillanatában, mint a fékezés előtt. Ez 125 -130 km/óra lehetett. Esélye sem volt a fiamnak arra, hogy túlélje. Próbálunk tájékoztatást kapni arról, hogy hol tart az ügy, de hiába. Senki nem tájékoztat bennünket semmiről. Amikor bejutottunk végre a rendőrségre, ott is csak annyit mondtak, hogy gyorsított eljárás alatt van a dolog
– mondta a 24.hu-nak a fiatal fiú édesapja, József.
M. Richárd a tragédia után a sajtónak azt mondta, hogy kártérítést ajánl az elhunytak hozzátartozóinak, és bocsánatot kért tőlük. A fiatalon elhunyt fiú édesapja szerint ebből egy szó sem igaz.
Nem keresett bennünket és a másik férfi hozzátartozóit sem. De jobb is, hogy nem tette. Ez az ember szerintem azt hiszi, hogy mindenki fölött áll és mindent megúszhat, mert sok pénze van. Vezethet jogosítvány nélkül, több mint kétszer annyival, mint amennyi megengedett, semmi nem számít. Látva a dolgokat biztos vagyok abban, hogy nem kap majd túl sokat.
Az elhunyt fiú testvérét, Tamást az háborítja fel a leginkább, hogy M. Richárd, hogyan lehet házi őrizetben történtek után.
Borzalmas, ami zajlik. Az embernek olyan érzése van, mintha a hatóságok tisztára akarnák mosni a tettest. Pedig nem lenne szabad szabadlábon hagyni egy ilyen bűnözőt. Rács mögött van a helye, hiszen két embert meggyilkolt
– teszi hozzá édesapja szavaihoz Tamás, aki elérzékenyül, amikor a testvére terveiről beszélgetünk. Ahogy ő mondja: „tökéletes élete volt”.
A legnagyobb szomorúság az volt, amikor vártuk haza, és megjelent két rendőr az ajtónk előtt. Azóta őrlődünk mindannyian. Minden nap átéljük a fiam kínjait, azt a fájdalmat, amit ő a kocsiban átélhetett. Ilyeneken pörög az ember agya folyamatosan. Egy 24 éves fiatalember volt, aki tanult, sportolt, és volt egy barátnője, akivel tervezgette a jövőt
– veszi vissza a szót az édesapa.
Fotó: Mohai Balázs / MTI
A gyászoló családnak az emberek szeretete adja a legnagyobb erőt. Azt mondják, jól esik nekik az az őszinte odafigyelés, amit a tragédia óta kapnak mindenütt.
Árad felénk az emberek jóindulata mindenhonnan. A biztosítónál, a bankban elsírja magát az ügyintéző, amikor közli velünk, hogy mire mekkora költséget kell felszámolnia. De fiam a volt munkahelyének, a vízműveknek a vezetése és az ott dolgozók is kiálltak mellettünk. A fiam iskolája pedig visszautalta a félévi tandíjat, amit előre kifizettünk, de hosszasan folytathatnám a sort. Nagyon jól esik nekünk ez törődés és odafigyelés, mert minden nap újra és újra átéljük a fiam hiányát és fájdalmait.
Mint ismert az ügyészség már többször is kezdeményezte M. Richárd előzetes letartóztatását, de hiába. Először nyomkövető nélküli, majd nyomkövetővel való házi őrizetet rendeltek el vele szemben. Ezt megszegte, mert beült egy plázába ebédelni a barátaival egy kötelező orvosi vizsgálat után. Ezt követően az ügyészség ismét megpróbálta lecsukatni, de a másodfokú bíróság ezt elutasította, így maradt a korábban kiszabott enyhébb kényszerintézkedés.
Kiemelt fotó: Mihádák Zoltán / MTI
