A tervezetthez képest kétszer annyi ideig, akár 5 évig is tarthat, míg két ütemben, külön-külön felújítják a Lánchidat és a Budai Váralagutat. Bár a korábbi elképzelés és előkészítés szerint a fejlesztést egy kalap alatt megcsinálták volna, egy, a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére készült előterjesztésből kiderült, hogy forráshiány miatt két ütemre bontják az egyébként egy közlekedési tengelyen lévő helyszínek renoválását. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a felújítási időszakok összeadódnak.
Elsőként Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) korábbi vezérigazgatója kelt ki az abszurd ötlet ellen Facebook-oldalán. Szerinte azzal, hogy két ütemre bontották a felújítást, az Alagút–Lánchíd tengely körülbelül 4-5 évig lesz lezárva a forgalom előtt. Szavai szerint
minden közlekedésfejlesztési beruházásnál az emberek időnyeresége jelenti azt a társadalmi és gazdasági, forintban is kifejezhető hasznot, ami miatt érdemes belevágni egy-egy projektbe. Hogyan lehet az, hogy egy ilyen lezárás időtartama kapcsán nincs kimutatva, mekkora kárt okoz a budapestieknek ez a mostani döntés? Hogy lehet egy ilyen súlyú, a munkába járókon túl Budapest kiemelt turisztikai térségeit (Lánchíd, Vár) is érintő döntést csak így, eldugva szerepeltetni egy közgyűlési anyagban? Hogy lehet az autósokat a tömegközlekedés pártjára állító közlekedéspolitikáról beszélni, ha Buda kiemelten fontos buszvonalait is akár 4-5 évre ellehetetlenítik egy ilyen döntéssel?
Vitézy úgy látja, hogy a főváros és a BKK kezéből kicsúszott a közlekedéspolitikai irányítás, eltűnt a rendszerszemlélet és a városházi, bürokratikus szempontok felülírnak minden észérvet.
Hirtelen összekapta magát az Alagút?
Hasonlóan értékeli a helyzetet Kelemen Tamás, a Közlekedő Tömeg Egyesület szakembere, aki hangsúlyozza: már önmagában az elfogadhatatlan, hogy 3 évet szánnak csak a Lánchíd felújítására. A Margit híd rekonstrukciója két évig tartott és végig fenntartották a közösségi közlekedést, míg a Lánchíd munkálatainál a járókelőket, a tömegközlekedési eszközöket és a kerékpárosokat is leparancsolnák a hídról. Mint mondja: a fővárosban elszaporodtak a lassú beruházások, nyúlfarknyi utakat akár fél évig is építhetnek, ezt az ésszerűtlen tempót tükrözi az a terv is, miszerint a Lánchíd felújítási munkálatai idén szepterbertől 2021 júniusáig tartana.
Kelemen Tamás szerint egyelőre azt is nehéz megítélni, hogy mennyire sürgős az Alagút rendbetétele, mert
a főváros évekig azt hangoztatta, hogy nagyon rossz állapotban van, aztán tavaly valami hirtelen megváltozott és már arról volt szó, hogy nincs nagy baj, ráér a dolog.
A forráshiány ésszerű magyarázat lehet a fordulatra.
Mire számíthatunk a lezárás után?
Röviden: káoszra és kellemetlenségek sorára. A forgalmat valószínűsíthetően a Margit hídra és az Erzsébet hídra irányítják. Egy ilyen helyzetben rendkívül fontos lenne, hogy a közösségi közlekedést és a kerékpárosokat helyzetbe hozzák. Ehhez:
- az Erzsébet hídon ki kell alakítani kerékpáros utakat,
- a terelt útvonalon közlekedő buszok számára lehetővé kell tenni, hogy a síneken vagy külön buszsávban, minél kevésbé akadályoztatva haladhassanak,
- mindkét hídon rendezni kell a kerékpárosok helyzetét, fel kell számolni a kerékpárút-hálózat hiányosságait,
- a 2-es metróban rendezni kell a Pillangó utcai baleset óta fennálló, korábban csak átmenetinek tűnő helyzetet. A baleset után sebességkorlátozást vezettek be, emiatt kevesebb szerelvény, ritkábban közlekedik. Ezt a helyzetet a hídfelújítás kezdetére mindenképpen fel kell számolni, több és gyakrabban közlekedő szerevényre van szükség. Pest és Buda között a Lánchídhoz legközelebb a 2-es metró ad kapcsolatot.
A kerékpárosoknál minden lezárás, ami jelentősen növeli a távot, taszító tényezőként hat, ezért mindenképpen úgy kellene megoldani a terelést, hogy a bicikliseknek ne menjen el még az életkedvük is, ha az előttük álló útra gondolnak. Egy ilyen korlátozás jó alkalom lehetne arra, hogy az idegőrlő forgalomtól elbizonytalanodó autósokat arra ösztönözzék, hogy tömegközlekedésre vagy kerékpárra váltsanak. Ezt nyilván csak úgy lehet megtenni, ha utóbbi két alternatíva kevesebb macerát és fáradságot jelent, mint autóba ülni. Kelemen Tamás szerint arra van reális esély, hogy a kerékpársávokat felfessék, a buszsáv kialakításában azonban kevésbé bízik.
A Közlekedő Tömeg Egyesület álláspontja szerint a Széchenyi István tér–Lánchíd–Clark Ádám tér–Alagút tengely ügye még nincs veszve:
Tarlós István azért főpolgármester, hogy ott dörömböljön a városáért a Miniszterelnökség ajtaján. Nem nagyon hallunk ilyesmiről, inkább az a jellemző, hogy 2-3 hónap semmittevés után lesz egy találkozó, amin általában félmegoldás születik. Ugyanez történt a 3-as metró akadálymentestésének ügyében is. Ha Tarlós Istvánnak több forrásra van szüksége a Lánchíd felújításához vagy az akadálymentesítéshez, akkor minden követ meg kellene mozgatnia. Abba főpolgármesterként nem nyugodhat bele ilyen könnyen, hogy a Lándhíd és környéke 3 év helyett 4-5 évig le legyen zárva.
Kelemen Tamás azonban nem igazán bízik a közgyűlési határozatokban. Kétkedését azzal indokolja, hogy szerdán, a Fővárosi Közgyűlés következő ülésén például hiába szavazzák meg például a metró akadálymentesítését az állomások és a aluljárók között, arra nem tudnak érdemi választ adni, hogy az érintettek hogyan közlekedjenek az aluljáró és a felszín között.
A 24.hu információi szerint a 3-as metró akadálymentesítése 10-12 milliárd forint költséget jelenthet a Fővárosi Önkormányzatnak, részben éppen ez indokolta a Budai Váralagút és a Lánchíd felújításának szétválasztását. Ezzel kapcsolatban kérdéseinket elküldtük a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala Kommunikációs Igazgatóságának, ahonnan válaszként kaptunk egy meghívót a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére.
Kiemelt képünk: Tarlós István főpolgármester beszédet mond a Csengery Antal-díj átadásán, 2018. március 8-án.
Fotó: MTI / Soós Lajos
