A Fidesz-KDNP újabb győzelme után többen feketére cserélték profilképüket a Facebookon. Sokszorosára nőtt a külföldi álláskereséssel, kivándorlással foglalkozó oldalak látogatottsága. Két nap alatt kétezer ember jelentkezett a Momentum tagságába, miközben ellenzéki szavazók és pártok választási csalásról beszélnek. Április 14-én többek között a szavazatok újraszámlálását, új választást és választási törvényt követelő ellenzéki tüntetés zajlott hatalmas részvétellel Budapesten és vidéken is, a következő megmozdulást pedig mára szervezik. A történések egy része értelmezhető egy olyan kereten belül, amiben feltételezzük, hogy az ellenzéki szavazók egyfajta gyászfolyamaton mennek keresztül.
A közhiedelemmel ellentétben nemcsak közeli hozzátartozóink halálakor élünk át gyászt, hanem bármilyen veszteség, kisebb-nagyobb változás hatására. Ilyen lehet egy szakítás, egy válás, a munkahely elvesztése, a költözés vagy bármilyen életszakasz lezárulása. Az egyéni és kollektív traumák (természeti katasztrófák, háborúk) is erős gyászfolyamatot válthatnak ki. Olyankor is gyászolhatunk, amikor nem teljesülnek az elvárásaink. A választások után látszólag nem sok minden változott: egy tíz éve épülő rendszer szilárdult meg. De mivel – főleg a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás után – sokan hittek abban, hogy a kormány leváltható, ha elég sokan és elég taktikusan szavaznak ellene, a végkifejletet veszteségként éljük meg. Egy várakozás, egy illúzió elvesztéseként.
Bár a pszichológia megkülönbözteti a normál lefolyású gyászt a patológiástól, nem könnyű meghatározni, milyen reakciók számítanak átlagosnak vagy elfogadhatónak. A gyászmunka szakaszokra is bontató, de ma már sokan inkább folyamatjellegűnek és egyéni lefolyásúnak tartják. A legismertebb szakaszolás Elisabeth Kübler-Ross nevéhez fűződik, szerinte a gyász lépései a következők:
- tagadás és izoláció
- harag
- alkudozás
- depresszió
- elfogadás.
Pilling János modellje részben hasonló ehhez:
- Az anticipációs gyász az eseményre való felkészülés, a tragédia előrevetítésével kapcsolatos negatív érzéseket jelenti.
- A haláleset vagy veszteség hatalmas sokkot vált ki, ami bénultságban, kiüresedettségben, vagy éppen mindent elárasztó érzelmekben jelenik meg, és néhány percig vagy óráig tart.
- Az ezt követő kontrollált szakasz egyfajta robotszerű működést takar: az érintett úgy intézi az ügyeket, hogy közben nincs igazán jelen a valóságban. Az elnyomott érzések néha előtörhetnek.
- Ezután tudatosul a veszteség, a gyászoló ilyenkor éli át a legerősebben a szomorúságot, a magányt, félelmet, szorongást, a haragot, vagy akár a megkönnyebbülést.
- Az átdolgozás szakasza alatt az emlékezés tudatosabbá válik, csökken a tünetek intenzitása, növekszik az elfogadás mértéke. A tudatosulás és az átdolgozás több hónapig is tarthat.
- Végül a gyászoló eléri az adaptáció szakaszát, amiben képessé válik élete folytatására, alkalmazkodik a megváltozott helyzethez: tervezi a jövőjét és nem érzi azt kilátástalannak.
A felsorolt lépcsőfokok nem feltétlenül követik egymást szigorú sorrendben, és vannak, akik sokkal korábban elfogadják a veszteséget, vagy élik tovább az életüket, mint mások; de a negatív érzelmeket (például a dühöt és szomorúságot) nem szabad elnyomni, különben akadályozni fogják a továbblépést.
Donald Trump győzelme után az angol nyelvű sajtó sokat foglalkozott a választásokat követő gyász jelenségével, a Guardian még egy playlistet is összeállított a szakaszok megélésének elősegítéséhez. A szakemberek 9/11-hez kapcsolódóan figyelték meg korábban, hogy egy országot érintő traumát emberek tömegeinél düh, szomorúság és pánikreakció kísérhet. A választás utáni napon egy, általánosságban a gyásszal foglalkozó oldal (5 Stages of Grief & Loss) forgalma 210%-kal nőtt. A pszichológusok azt tapasztalták, hogy klienseik jelentős részét foglalkoztatja a választáshoz kapcsolódó veszteség; és voltak, akik csak emiatt kezdték újra a korábban már befejezett terápiát. Sokan úgy élték meg a történteket, hogy az ország elárulta őket egy gyűlölködő, rasszista ember elnökké választásával. Mások Hillary Clinton bukását gyászolták, és ezzel együtt úgy érezték, egy nő akkor is kevesebbet ér egy férfinél, ha okos és tehetséges. Többen elvesztették a jövővel kapcsolatos pozitív várakozásaikat, az optimizmusukat. A marginalizálódott, a választások alatt célponttá váló csoportok (nők, muzulmánok, LMBTQ-közösségek tagjai, környezetvédők) mélyebb és hosszabb ideig tartó gyászt éltek át.
Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel
Magyarországon Orbán Viktor újabb győzelme először sokakban tagadást, sokkot váltott ki. Bár a választási rendszer valóban igazságtalan, és nem lenne meglepő, ha tényleg történtek volna kisebb-nagyobb csalások, az vitathatatlan, hogy a választók jelentős része – relatív többsége – szavazott a Fidesz-KDNP-re. Érthető, ha sokan dühösek, szomorúak emiatt, és akár gondolkodás nélkül is cselekednének: azonnal külföldre költöznének, vagy a következmények felmérése nélkül összecsapnának egy tüntetésen a rendőrökkel. Bűnbakokat próbálnak találni – felelőssé teszik az LMP-t, a kis pártokat, a vidékieket, a nyugdíjasokat –, hogy könnyebb legyen megmagyarázni a veszteséget.
Valószínűleg az itthoni pszichológusok rendelőiben is gyakori téma lesz még hetekig a választások kimenetele, de szerencsés esetben ez a kollektív gyász felsőbb lépcsőfokokra ugrik. Az elfogadásnak vagy a tudatosulásnak ebben az esetben semmiképpen sem kell azt jelentenie, hogy beletörődünk a jelenlegi helyzetbe és támogatjuk a rendszert. De ahhoz, hogy bármilyen esélye legyen a változásnak, először értelmezni kell, mi történt és miért: ez lehet az átdolgozás szakasza. A düh, a feszültség cselekvésbe fordulhat át, ami lehet egy tüntetés, demonstráció, vagy bármilyen politikai aktivitás.
A gyász lefolyását nagyon sok tényező befolyásolja. Könnyebb elfogadni a veszteséget, ha nem éri váratlanul az embert, vagy ha alapvetően biztonságos és támogató környezetben él. Valakinek az segíthet most, ha egy kis pihenőt tart, és nem követi a híreket; másnak az, ha tüntetésekre jár, ír, hasonló gondolkodású emberekkel beszél a veszteségekről. A társas kapcsolatoknak elég nagy szerepük van a feldolgozásban és a megoldások keresésében is. Régóta tudjuk, hogy minél inkább magányos, izolált helyzetű valaki, annál tovább húzódhat nála a gyászreakció. A jól működő kapcsolati és kommunikációs háló ugyanakkor csökkenti a negatív kimenetel esélyét. Még egy bombázás is kevésbé traumatikus, ha másokkal együtt éljük át, ezért érdemes kisebb csoportokban beszélgetni a választásokról is. A „sorstársak” érzelmi támogatást is adnak, a továbblépésben is segíthetnek.
Bár egy ilyen veszteség elég negatívan tud hatni a világképünkre és a személyes életünkre, ha sikerül megküzdeni vele, annak pozitív hatásai lesznek. A pszichológia poszttraumás növekedésnek hívja azt a folyamatot, amikor egy traumát követően megerősödünk, átformálódik az értékrendünk, gazdagodik a személyiségünk. A választások utáni gyász pozitív hozadéka lehet például a közösségek megerősödése, alternatívák kidolgozása; de egyéni szinten is átgondolhatjuk, mik a céljaink.
Kiemelt képünk illusztráció: MTI/Ujvári Sándor
