A Budapest Beacon interjúsorozatot indított, aminek kereteiben egykori és jelenleg is státuszban lévő bírókat kérdeztek a mai törvénykezés helyzetéről. A sorozat második részében egy neve elhallgatását kérő, jelenleg is aktív bíróval beszélgettek.
Elmondta, nincs túlságosan régóta a bírósági rendszerben, de azért vannak személyes tapasztalatai a rendszerrel kapcsolatban.
2012-ben nagyon sokan reménnyel fordultak az új rendszer felé, és bizony változást reméltek. Azt mindenki érzékelte, hogy ellentétben a korábbi grémium vezetésű rendszerrel, itt az egész szisztéma egyetlen egy személyre volt kihegyezve, aki pedig az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Igaz ugyan, hogy jogkörét nagyobbrészt a nemzetközi kritikákra reflektálva idővel csökkentették, de a lényeg nem változott. Valamennyi bíró karrierje, valamennyi bíró előmenetele egyetlen személyen, Dr. Handó Tündén múlik.
Hozzátette, azt valamennyien látták, hogy nem véletlen az ő személye, hiszen
tudta és tudja mindenki, hogy a vezető kormánypárt egyik legfontosabb politikusának a házastársa, és ebből következően sokan úgy is vélték már a kezdetektől, hogy valójában az ő személyében egy bírói talárba öltözött politikusról van szó. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ezt az értékelést sok szempontból nem cáfolta meg, ami nagyon jól látszik abból, hogy olyan kritikus témákban, mint például a Rezesova-ügy, vagy nemrégiben Budai Gyulának a nyilatkozata, amelyben minden bírót kommunistának nevezett, nem szólalt meg, legalábbis észrevehetően nem szólalt meg.
A bíró úgy érzi, Magyarországon nem az az elvárás, hogy valaki jó bíró legyen, nem az a cél, hogy a szakszerűség domináljon, hanem az, hogy megbízható bíró legyen.
Függetlenség
Azt gondolja, hogy a bírói függetlenség mindenekelőtt szellemi függetlenséget jelent, és úgy látja, az Országos Bírósági Hivatal, illetve az igazságszolgáltatás, az igazságszolgáltatási vezetők részéről jól érzékelhető elvárás van, hogy a bírók a közéleti, társadalmi diskurzusban ne vegyenek részt.
Egyetlen egy személyre van kihegyezve az egész szervezetrendszer. Az egyes bíróságok vezetőit, kivéve a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnöke nevezi ki. 2012-óta számos esetben láttuk, hogy a véleménynyilvánító grémium álláspontjával szemben más vezetőt nevezett ki. Egy kicsit még úgy is tűnhet, hogy nem előny az, hogy ha valaki a bírói kar túlnyomó többségének bizalmát tudja, mert akkor túl népszerű, és mintha kevésbé lehetne kézben tartani. Ilyenkor az a nem ritka módszer, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot, és az adott vezetői pozícióra megbíz egy általa kiválasztott személyt.
A bíró elmondása szerint többször előfordult, hogy megbízás útján egy évig gyakorolta az adott pozíciót a bírósági vezető, majd ezt követően kinevezéssel nyerhette el az adott stallumot, de természetesen más jelöltek ekkor már nem, vagy legalábbis eséllyel nem pályáztak, nem pályázhattak, hiszen világos volt számukra is, hogy nincs esélyük az adott személlyel szemben mondjuk a bírósági elnöki, vagy más pozíció elnyerésére.
Hozzátette, nem ritkán volt példa arra is, hogy egyes bírói pályázatok kapcsán is eltért a bírói tanács álláspontjától.
Az igaz, hogy az Országos Bírói Tanács hozzájárulása szükséges ehhez, amit több esetben megkapott, más esetekben pedig eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, tehát, amit nagyon sokan tudnak, hogy pontosan emiatt szerepel alperesként az Országos Bírósági Hivatal jelenleg egy ügyben, amikor kétszer pályázatot nyert kollégát nem nevezett ki, hanem eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, mások által meg nem ismerhető okokra való hivatkozással.
Retorziók
Arról is beszélt, hogy azt nem tapasztalta, hogy konkrét ügyben azt mondta volna valamely vezető, hogy „ezt a vádlottat bűnösnek kell nyilvánítani, azt fel kell menteni, vagy éppen valamelyik polgári perben kinek kell nyernie”.
Azért ezt a XXI. században Európában, és akkor, amikor a magyar igazságszolgáltatást legalábbis úgy tűnik, külföldön monitorozzák, ezt ilyen direkt módon nem merik megtenni. Inkább, ami veszélyes, ezek a közvetett befolyásolási kísérletek, amely nyilvánvalóan például a szignálás kapcsán tetten érhető.
A bírókat érintő retorziókról is szó esett, amivel kapcsolatban a bíró azt mondta,
nagyon széles eszköztára van a retorzióknak is. Ilyen például az, hogy ha valakinek a tudomására hozzák, hogy nem számíthat magasabb bírói beosztásra. De retorzió lehet adott esetben az, hogy másfajta ügytípusú ügyeket kell tárgyalnia, adott esetben bonyolultabbakat nagyobb számban kell tárgyalnia, szóval megközelítőleg sem tudom meghatározni az összes lehetséges módszert, de azért a klasszikus eszköze ennek az lenne, hogy adjatok neki sok munkát, hogy ne legyen ideje máson gondolkodni. Nyilvánvalóan az tud hibázni, akinek dolga van, akinek munkája van, és minél több ügye van, annál többet tud hibázni.
A teljes beszélgetés itt megtekinthető:
