Elios-ügy: van mit titkolnia a Fidesznek, manipulálták az árakat

Közel állt ahhoz a zalaegerszegi közgyűlés, hogy fideszes szavazatokkal nyilvánosságra hozza azt a levelet, amelyet az OLAF küldött a városnak az Elios közvilágítási tenderével kapcsolatban. Több kormánypárti képviselő is igent nyomott a javaslatra, de a szavazás után – a Népszava szerint – a térség országgyűlési képviselője, Vigh László felkereste Balaicz Zoltán polgármestert és Tóth László frakcióvezetőt és „leüvöltötte a fejüket”. A közgyűlést végül megismételték, és akkor a korábban fáradtságra hivatkozó fideszesek már megfelelően, nemmel szavaztak.

A 24.hu birtokába jutott OLAF-jelentés az Elios Innovatív Zrt. által elnyert zalaegerszegi beruházásnál is feltárja a csalás koreográfiáját és megnevezi a szereplőket.

Cikksorozatunk e részében bemutatjuk az összefonódásokat az előkészületek során, és azt is, miért merült fel a gyanú, hogy manipulálták az árakat.

A sokoldalú Horváth Dezső

A zalaegerszegi ügyletben is megjelent a tanácsadók hada, élükön az Elios-projektek egyik főszereplőjével, Hamar Endre-féle Sistrade Kft.-vel (Hamar a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a barátja és üzlettársa), a közbeszerzési tanácsadó pedig a Provital Zrt. lett. Utóbbi háza táján is mostanában fejezett be egy másik vizsgálatot az OLAF, amely – mint megírtuk – az egyik korábbi tulajdonosával, a jelenlegi államtitkár Homolya Róbert összeférhetetlenségi ügyével függött össze. A Provital amúgy igazi nagyágyúnak számít manapság, milliárdos állami tenderek részese, tulajdonosa, Antal Kadosa Adorján pedig Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdos polgármester holdudvarába tartozik.

Zalaegerszegen az iratok szerint 2014. október 31-én írták ki a közvilágítási közbeszerzést és az ajánlatokat november 18-ig lehetett megtenni. A jelentkezésre tehát mindössze bő két hét állt rendelkezésre. Szakértők szerint ennyi idő alatt lehetetlen egy város közvilágítási beruházását megtervezni, hacsak nem készültek fel rá már a kiírás előtt. Ráadásul a lehetséges ajánlattevők körét szűkre szabták a kiírásban szereplő feltételek, amelyek teljesítése nélkül neki sem vághattak a versenynek:

• a pályázat beadását megelőző három évben legalább 50 millió forint bevételt kellett szerezni olyan közbeszerzésből, amely közvilágítás LED-technológiás felújításáról szólt,
• a pályázatot megelőző 60 hónapban volt olyan, 4 hetes egybefüggő időszak, amikor hetente legalább 300 lámpát szerelt fel az adott cég,
• a pályázó rendelkezik olyan műszaki vezetővel, aki részt vett egy 200 millió forintos közvilágítási tenderben vagy olyanban, amelyben legalább 1500 lámpát szereltek fel.

A pályázat előkészítésében, majd később a kivitelezésében is felbukkant Horváth Dezső, illetve az ő érdekeltségébe tartozó SMHV Kft. Ez a kettős szerep azonban szembe megy a közbeszerzési törvény előírásaival.

Az önkormányzat a Sistrade Kft.-t bízta meg azzal, hogy készítse el a pályázat tervezetét. Ezt Horváth Dezső írta alá mint független villamosmérnök, de ő szignózta a kivitelezési terveket is, akkor azonban már az SMHV képviseletében.

Zalaegerszeg városának három, független forrásból származó árajánlatot kellett felmutatnia az új világítási koncepcióhoz. Erre azért volt szükség, hogy az uniós támogatás lehívásához ki tudják számolni a piaci árat.

A három ajánlat Horváth Dezső független tervezőtől, a Szélterv Kft.-től és a Villplan Kft.-től érkezett. Az OLAF vizsgálata szerint Horváth és a Villplan Kft. ajánlatát azonban ugyanazon a számítógépen írták.

Szintén három ajánlat kellett a felügyelő mérnököktől, hogy ezen a téren is meg tudják határozni a piaci árat. Erre ugyancsak küldött ajánlatot a Szélterv Kft., a másik két pályázó pedig a Polari 2008 Kft. és a később SMHV Kft.-re átnevezett Simó Kft. volt. Utóbbi két cég részben Horváth Dezső tulajdonában állt.

A projektmenedzsment piaci árának megszabásához az Envecon Kft.-től, az Envintrend Kft.-től és a Juglans Kft.-től kapott árajánlatot az önkormányzat, ám mindhármat az Envecon nevével jelzett papírra nyomtatták. Az önkormányzat később azzal magyarázta ezt, hogy az Envecon feladata volt, hogy felmutasson három ajánlatot.

A tanácsadók által ilyen módon előkészített pályázatra végül egyetlen ajánlat érkezett, az Eliosé, 2015. január 23-án pedig meg is kötötték a szerződést 425 millió forint értékben. Az Elios alvállalkozója az SMHV Energetikai Kft. lett, a két részre bontott projekthez pedig a GE Hungary Kft. szállította a lámpákat 660 millió forintért.

5 százalék, 7 százalék

Horváth Dezső gyakori felbukkanása olyannyira szemet szúrt az OLAF-nak, hogy a jelentésben külön ki is térnek a vele kapcsolatos összeférhetetlenségre. A Simó Villamossági Kft./SMHV Energetika Kft. 16 közbeszerzés esetében nyújtott be ajánlatot, ebből 15-ben (a balatonfüredi kivételével) nyomozott a csalás elleni hivatal. Ez az egyik olyan cég, amelyet a költségvetési csalást gyanító OLAF az Elios-projektek közreműködői között megnevezett.

Az OLAF felfigyelt például arra, hogy bár a legjobb ajánlat ára változott, de a két gyengébb értéke mindig 5, illetve 7 százalékkal volt magasabb, mint a későbbi nyertesé. Ráadásul ez nem csak a végösszegre igaz, hanem például az egyes lámpákra is.

A jelentésben külön kiemelték a magyar közbeszerzési törvény 24. cikkelyére hivatkozva, hogy a szerződő hatóságnak az uniós strukturális alapok korrekt felhasználása érdekében mindent meg kell tennie azért, hogy ne sérüljön a szabad verseny elve.

A törvény szerint adott közbeszerzés előkészítésében és lebonyolításában nem vehet részt olyan gazdasági szereplő, amelynek közös érdekeltsége van az ügylet valamelyik szereplőjével.

Ez alól csak akkor van kivétel, ha a pályázat értékének becsléséhez árajánlatot kér a kiíró az adott cégtől, úgy, hogy a cég maga nem fog részt venni a közbeszerzésben. Ez a szabály teszi lehetővé azt, hogy a kedvezményezettek (esetünkben az uniós támogatást igénylő zalaegerszegi önkormányzat) előzetes piaci felmérést végezzenek.

Horváth Dezső és az SMHV esetében azonban az OLAF szerint az érintett cégek összejátszottak és függetlennek mondott ajánlatokat manipulációra használták, így megemelkedett a közbeszerzés becsült összege és magasabb támogatást tudtak igényelni az EU-tól.

A jelentés megjegyzi, hogy ez általános volt: a KEOP-5.5.0/A esetében az összes önkormányzat a legmagasabb költségekkel számolt, beleértve a karbantartási költségeket és a papíron 100 ezer óra élettartamú lámpákat, amelyről cikksorozatunk első részében írtunk hosszabban.

Polgármesterből várgondnok

A közvilágítás felújítása volt Gyutai Csaba akkori zalaegerszegi polgármester utolsó nagy dobása – legalábbis helyben. (Az uniótól 2013-ban kérvényezték a támogatást, és az iratok szerint ekkor Gyutai képviselte a várost.) Gyutai 2014. október közepén váltotta városvezetői posztját várkapitányira, akkor lett egyszerre a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. és a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. vezetője is.

A munkahelycsere nem volt zökkenőmentes. 2017 májusában írt arról a sajtó, hogy Gyutai egy olyan, a budai vár tövében található lakásban lakik, amelyet a Várgondnokság Kft. újított fel 5 millió forintból, azt követően pedig nem fizetett se rezsit, se bérleti díjat.

Egy belső átvilágítási anyag szerint mindkét cégénél lazán bántak a közpénzekkel, rendszeres volt a dupla foglalkoztatás, a szóbeli szerződések alapján történő vagy épp a teljesítés nélküli kifizetések, áron alul kiadott üzlethelyiségek. A botrány kirobbanásakor Gyutait eltávolították posztjáról, az Együtt pedig feljelentést tett hűtlen kezelés miatt.

2017 novemberében aztán arról írt az Átlátszó, hogy a rendőrség is nyomozni kezdett a gyanús ingatlanok után, például Gyutai 5478 forintért adott bérbe egy 82 négyzetméteres Krisztina körúti ingatlant. A fideszes politikus azonban nem tűnt el a süllyesztőben, épp ellenkezőleg, az eliosos közbeszerzésnél is nagyobb bizniszbe kezdhetett.

A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi Központ megszűnése után a Gyutai által vezetett Budavári Nkft. vette át a kiemelt örökségvédelmi programokat, például a 40 milliárd forint uniós támogatást magában foglaló vár- és kastélyrekonstrukciós programot.

A kastélybizniszben felbukkant Tiborcz István üzlettársa is. 2015-ben írta meg a 444, hogy Hamar Endre képviselte azokat a vevőket, akik gyakorlatilag fillérekért, 200 millió forintért vették meg a becslések szerint 1,1 milliárd forintot érő turai kastélyt.

Fillérekért adták el a turai kastélyt, Tiborcz volt üzlettársa képviselte a vevőket

Hamar Endre több cégben is együttműködött Orbán Viktor vejével. Milliárdos kastélyt szerzett titokzatos ügyfeleinek.

Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, Hamar az ügyvezetője és tulajdonosa Sistrade Kft.-nek, amely összesen 22 Elios-projektben működött közre. Jellemzően az önkormányzatoknak segédkezett az előkészítésben, többnyire az energetikai tanulmányokat készítette el. Az előkészítés pedig meghatározta a további ügymenetet, ekkor lényegében eldőltek a feltételek a későbbi tenderkiírásokhoz, amelyekkel kivitelezőt kerestek az önkormányzatok. Ez rendre az Elios lett.

Hamarnak és Tiborcznak több közös cége is volt az elmúlt évek folyamán. Az egyiket egyenesen Hamar & Tiborcz Jogi és Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltat Kft.-nek (később IBC-Project) hívták. Üzleti kapcsolatuk máig tart, mindketten részvényesek a luxusingatlanok kereskedésével foglalkozó BDPST Zrt.-ben.

Kiemelt képünkön a zalaegerszegi kettős kereszt látható.
Fotó: Varga György / MTI