Társtettesként elkövetett emberölés miatt 12, illetve 10 év fegyházbüntetésre ítélte idősebb Burka Ferencet és fiát, ifjabb Burka Ferencet a Debreceni Törvényszék szerdán perújítási eljárásban. Ebben az ügyben korábban felmentették őket és kártérítést kaptak, a legmagasabb összeget, amit eddig valaha itthon “kiosztottak”.
A bűncselekmény 1999 márciusában történt Újszentmargitán. Az áldozatra álmából felriasztva támadtak rá, és – a vád szerint betonvassal – olyan brutálisan bántalmazták, hogy életét vesztette. Az udvaron fekvő áldozatot másnap egy arra járó vette észre, orvost azonban már hiába hívott hozzá. A férfi házáról egy háromezer forint értékű tetőantenna tűnt el. Lent további részletekről olvashat.
Bizonyítottság hiányában felmentés
A gyilkossággal megvádolt apát és fiát társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében találta vétkesnek 2002-ben a bíróság, amiért 15, illetve 13 év fegyházbüntetést kaptak. A Szegedi Ítélőtábla másodfokú végzése hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az új eljárásban pedig bizonyítottság hiányában jogerősen felmentették őket.
Ezúttal kitartott vallomása mellett
A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség perújítási nyomozást rendelt el az ügyben 2012-ben, mivel a vádhatóság szerint “új és perdöntő bizonyítékokat” sikerült beszerezni. Ezek alapján a fellebbviteli főügyészség 2013 júliusában perújítási indítványt nyújtott be a Debreceni Ítélőtáblára, amely szeptemberben elrendelte a perújítást és a Debreceni Törvényszéket jelölte ki az eljárás lefolytatására.
Időközben a bűncselekményhez közeli szántóföldről előkerült egy antennadarab, amely a szakértő szerint 11-15 éve lehetett a földben, vagyis odakerülhetett a bűncselekmény elkövetésének időpontjában, 1999-ben.
A perújításkor a Debreceni Törvényszék rendkívül széles bizonyítást folytatott le, ezt fokozott figyelem övezte, köztük idősebb Burka Ferenc unokájának – ifjabb Burka Ferenc fiának – és korábbi élettársának, volt anyósának és az elsőrendű vádlott volt sógornőjének vallomását is. Utóbbi tanú a 2000-es évek elején lefolytatott eljárás alatt visszavonta terhelő vallomását, amely nagyban hozzájárult a vádlottak akkori felmentéséhez.
Az asszony azonban a mostani eljárásban kitartott korábbi vallomása mellett.
Eszerint tehát:
A két vádlott az antennát akarta megszerezni az egyébként lakatlan házról. A fiatalabb tettes az ingatlan udvarán figyelt, hogy ne zavarják meg őket, miközben apja egy nála lévő betonvassal felfeszítette a terasz ajtaját. A zajra ébredt fel az áldozat, aki azért aludt ott, hogy vigyázzon az épületre. Meglátta az ajtón a betörés nyomait, és összetalálkozott a kint figyelő fiatalabb Burkával. Vitatkozni kezdtek, amire az idősebb férfi is kijött a házból.
A sértett tetten érte, és felismerte a vádlottakat, ők viszont nem akartak a lopásról lemondani. Lelökdösték a férfit a teraszról, az elsőrendű vádlott ököllel kétszer fejen ütötte, a másodrendű pedig a feszítővassal vágta fejbe. A sértett földre került és elvesztette az eszméletét. Ekkor ifj. B. még háromszor fejen ütötte a betonvassal. A férfi nagy valószínűséggel még élt, amikor otthagyták és az éjszaka folyamán halt bele sérüléseibe. Szemtanú látta, amikor másnap egy szatyorba téve a vádlottak elásták a véres ruhaneműket, és a viselt gumicsizmát, ezeket később elégették, amit szintén észleltek a helybeliek.
Azzal tért haza, hogy megölt egy embert
A mostani bírósági eljárás alatt a másodrendű vádlott volt élettársa elmondta: a gyilkosság estéjén apja és fia beszélték, hogy leszerelik az antennát, később pedig élettársa azzal tért haza, hogy megölt egy embert. Hozzátette: párja utasítására ő mosta ki a vérrel szennyezett nadrágot. Az asszony elmondta azt is, hogy a két vádlott később megfenyegette, nehogy vallomást tegyen ellenük, anyósa pedig azt mondta neki, hogyha „eljár a szája, akkor belevágja a kést”.
Az idősebb férfi volt sógornője arról beszélt a bíróságon, hogy az elsőrendű vádlott ragaszkodott ahhoz, fogadjanak ügyvédet, mert attól tart, hogy fia még tapasztalatlan, ezért vallomásra tudják bírni. Az eljárás „koronatanúja” részletesen vallott a gyilkosság indítékáról, az elkövetés módjáról és eszközéről, értesülései idősebb Burka Ferenctől származtak.
“Olyan gyilkos leszel, mint az apád”
A rendőrséget 2012-ben felkereső nagymama és unoka sem élt mentességi jogával. Az asszony szerint unokája 2011-ben vissza szeretett volna menni az apjához, azt mondta nekik, hogy ha nem fogadják be, akkor elmondja, hogy ők voltak az elkövetők. Amikor a fiú magatartásával problémák voltak, a fiú anyja is sokszor mondta, hogy „olyan gyilkos leszel, mint az apád”. A fiú beszámolt arról is, hogy pár hónappal később az osztályozó vizsgái miatt egy családi veszekedés alatt is szóba került a gyilkosság. Id. Burka Ferenc számon kérte fián, hogy
Az unoka beszámolója szerint a családtagok akadályozták meg, hogy végül tettlegességig fajuljon a vita. A bíróság fokozottan vizsgálta a fiú által elmondottak valóságtartalmát, az igazságügyi pszichológus szakértő szerint azonban vallomása őszintének és hitelesnek hatott, a valóság átszínezése, hazudozás nem jellemzi, vallomása igazságtartalmát nem lehet megkérdőjelezni.
A vádlottak egyébként az ügy számos tanúját megfenyegették, köztük közvetlen családtagjaikat is. A tanúk szerint amíg előzetesben voltak, addig az idősebb férfi felesége „ügyelt” a tanúkra, még az eljárás védett tanúit is presszionálta. A bíróságon is többen hangsúlyozták:félnek és családtagjait is féltik, nehogy bajuk essék.
Nem jogerős
A tanúk befolyásolásával a másodrendű vádlott szabadulás előtt álló cellatársát is megbízta. Az egykori zárkatárs a bűncselekmény olyan részleteiről is beszámolt vallomásában, amelyek nem szerepelhettek az akkori vádiratban. A további bizonyítékokat illetően a tanács elnöke kiemelte: az antenna nemrég megtalált darabját vizsgálva az informatikai szakértő megállapította, legalább 11 évet volt föld alatt, és akár 1999-ben is a szántóföldre kerülhetett. A szakértő szerint azonban kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy ez a darab a hajdan ellopott antenna része lenne. A bíróság szerint a rendőrkutyák helyszíni szagnyom rögzítése sikeres volt, a szagazonosítás egyértelmű bizonyítékkal szolgált a másodrendű vádlott bűnösségét illetően.
A tanács szerint a vádlottak fel tudták mérni tettük súlyát, mint ahogyan tisztában kellett lenniük azzal is, hogy bántalmazásuk az áldozat halálához vezethet. Egyértelmű az is, hogy a haszonszerzés, vagyis az antenna megszerzése motiválta őket.
A bíróság a büntetés kiszabásakor nyomatékos enyhítő körülményként értékelte többek között az időmúlást, súlyosítóként viszont azt, hogy mindkét vádlott már többször is összeütközésbe került a törvénnyel.
Az ügyész indítványozta, hogy a bíróság rendelje el a vádlottak előzetes letartóztatását. A tanács úgy döntött, a vádlottakkal szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendel el, az elsőrendű vádlott Újszentmargita, a másodrendű vádlott Tiszacsege területét engedély nélkül nem hagyhatja el. A törvényszék végzését az ügyész tudomásul vette, de a vádlottak és védőik fellebbeztek.
