Niall Ferguson elmondta a CEU-n, hogy működik a hálózat

Azért lenne komoly veszteség, ha Budapest elvesztené a CEU-t, mert jelenleg ez az egyetlen olyan intézmény, amelyik olyan kaliberű tudósokat tud Magyarországra hozni, mint Niall Ferguson. A skót történész egyszerre tanít és kutat a Harvardon, Oxfordban és a Stanfordon, és ő talán az egyik legnagyobb jeleneleg is élő képviselője ennek a szakmának.

Ferguson legutóbb Henry Kissinger életét és munkásságát dolgozta fel, de most nem csak eljött beszélni a CEU-ra, hanem be is mutatta a legújabb projektjét. A The Square and the Tower (A négyzet és a torony) egy elég durva konfliktust vetít előre a jövőben a hálózatok és a hierarchikus rendszerek között. Ez csak elsőre hangzik közepesen érdekesnek, de valójában az egész életünket befolyásolhatja.

A történész szerint a hálózatok témája elég sok magyar áthallással rendelkezik. Egyrészt azért, mert egy magyar mesének és az Élő-számnak köszönhetően a különválás hat fokozata is magyar származású elmélet, másrészt azért, mert

a hálózattudomány egyik legnagyobb élő szaktekintélye pont magyar, és pont a CEU-n tanít: Barabási Lászlóról van szó.

Klisék

Ferguson azt mondja, hatalmas klisé, hogy az emberiség 2017-re jobban össze van kötve, mint valaha. Szerinte az igazán fontos kérdés az, hogyan tud szabad maradni egy társadalom egy olyan világban, ami sokkal kevésbé jóindulatú, mint azt korábban feltételeztük.

Szerinte a kérdés nem az hogy jobban össze vagyunk-e kötve, mint korábban bármikor, hanem az, hogy ez miért is nem lett annyira király, mint ígérték. Mert nem az.

Ő azt mondja, mindig is kritikus volt azzal a képzelt világgal szemben, ahol mindenki netizen, és mindenki össze van kötve, mindenki egyenlő. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy Glasgowban nőtt fel, ami “Kelet-Európa legnyugatibb városa”

Szerinte, ha Dosztojevszkij ma találkozna Zuckerberggel, akkor azt mondaná neki, hogy az emberenek joga van hülyének lenni. Az ember nem racionális, nem lehet kiszámolni, mit fog tenni, mert

képes a legnagyobb idiotizmusokat megcsinálni csak azért, hogy megszerezze a jogát az idiotizmusra.

Szerinte amikor azt mondjuk, hogy a világ jobban össze van kötve, mint valaha, akkor igazunk van, de foglamunk sincs, miről beszélünk, mert nem értjük a hálózatokat.

Egyenlőtlenség

Ferguson szerint például a gazdaság is egy hálózat, pedig kevesen tekintenek rá így. A nagy gazdasági válság után például nagyon kevesen vizsgálták azt, hogy milyen hatással lesz a Lehman Brothers csődje arra a hálózatra, ami a világgazdaságot felépíti.

Ráadásul az sem igaz, hogy a hálózatok szabadsága egyenlőbbé tenné az embereket. Két fajta ember van: aki használja a hálózatot, és akié a hálózat. Azzal szemben, amit gondolunk, a hálózatok nem az egyenlőségért küzdenek, hanem a még durvább egyenlőtlenségért.

Sőt, Fergson a politikai hierarchiát is a hálózatokból vezeti le. A diktatúrákban felülről lefelé létezik csak kapcsolat a tagok között, és a hierarchikus berendezés ezt is szereti megtartani.

Minél kevesebb kommunikáció van azonos szinteken, annál erősebb a vezetés, mert minden információ rajta keresztül áramlik át.

De minél több vízszintes kapcsolat létezik, annál gyengébb a rendszer, ráadásul elég kevés új kapcsolattal tönkre lehet tenni a hierarchiát. Ezért is veszélyes a diktatúrák és más hierarchiák számára az, ha kapcsolat születik az azonos fokon álló tagok között.

Szabadság

Ferguson azt mondja, hogy alapvetően nem a hálózatok tesznek szabaddá, hanem a szabadság alkotja meg a különböző hálózatokat. Erre bizonyíték az, hogy a Szilícium-völgy legnagyobb innovációi pont abból jöttek, hogy a kormány elengedte a hatalmat az ARPANET, az internet elődje felett, és hagyta, hogy a vállalkozók kísérletezzenek. Ez a szabadság adott lehetőséget a hálózatoknak a létezésre.

És az, hogy az ötletek hogyan terjednek a hálózatokon keresztül, azon is múlik, hogy a hálózatok hogy épülnek ki. Szerinte az, amit ma virális tartalomnak nevezünk, nem azért terjed el, mert annyira jó ötlet, hanem azért, mert a hálózat úgy épül fel, hogy könnyen terjedjen rajta a virális tartalom.

Kapcsolatok

A hálózat különböző jelekből és a köztük lévő kapcsokból áll. Vannak elszigetelt szereplői, és vannak olyan központok, amelyek a legtöbb tagot összetartják. Ráadásul azok a a kapcsok, amelyeket eddig gyenge kapcsolatokként értékeltünk, mint a felületes ismeretségek, sokkal erősebbek, mint gondolnánk. Már csak azért is, mert ezek kötik össze a nagyobb, összetartóbb, de önmagában különálló csoportokat.

Szerinte a hálózatok nagy történelmi tanulsága az, hogy nehéz őket elpusztítani. Hiába vesznek ki a rendszerből néhány központi szereplőt – ugyan a hálózat bizonyos tagjai kiesnek, de – a hálózat tovább fog működni.

Ferguson azt mondja, hogy a jövő nagy csatája ezeknek a rendszereknek az összeütközéséből lesz.

És nem tudni, ki fogja megnyerni a hálózatok és a hierarchikus rendszerek csatáját.