Szerda este a Corvinus egyetem dísztermében rendezték meg a BBC World Service vitasorozatának magyarországi állomását. A többek közt Berlinben, Brüsszelben és Párizsban is megfordult esemény lényege, hogy a jelenlévők közül mindenki egy-egy kis kártyára felírhatja kérdését, amire választ vár a jelenlevő politikusoktól és szakértőktől.
Az egyetem díszterme megtelt emberekkel, így azért arra nyilván nincs lehetőség, hogy mindenki megválaszolatlan kérdések nélkül induljon haza. A vita kezdete előtt nyolc kérdést választottak ki, ezekre reagált a jelenlévő
- Kovács Zoltán kormányszóvivő,
- Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője,
- Csák János, volt londoni nagykövet és
- Loukas Tsoukalis, görög EU-szakértő.
Nem meglepő, hogy már rögtön az első kérdés a népszavazás eredményének hatására vonatkozott. Szelényi azt mondta, mivel a népszavazás eredménytelen lett, a kormány vesztett, ráadásul Magyarország sosem volt még ennyire megosztott, mint most.
A menekültválság kezdete óta a kormánynak meg kellett volna próbálnia nyugtatni az embereket, nem egy káros, megfélemlítő kampányba kezdeni.
Az Együtt képviselője pártja nevéhez híven többször is elismételte, hogy a menekültválság kezelése egy nemzetközi probléma, amire közös megoldást kell találni az európai országoknak. Kovács Zoltán ezzel szemben úgy gondolja, őszinte és politikailag korrekt nyelven kell beszélni az emberekhez. Szerinte egy felelősségteljes politikus szerint a biztonság a legfontosabb az országa számára.
Csák János először már-már filozofikus magasságba emelve a problémát, ezzel kezdte mondandóját: a menekültválság jó alkalom arra Európának, hogy a szívébe nézzen. Azt mondta, a fő kérdés az, mit gondolunk az európai kultúráról, férfiról és nőről. Utóbbi ugyanis szerinte teljes mértékben különbözik a közel-keleti társától. Ez pedig konfliktusokhoz vezet majd.
Ami Szelényinek a “közösen”, az Csáknak az “integráció”: többször hangsúlyozta, hogy azoknak, akik idejönnek, kötelességük alkalmazkodni az itteni szokásokhoz, hiszen mint mondta, Európában
mi együtt élünk, nem szegregáltan, nem egymás mellett.
A második kérdező az ‘56-os menekültek és a jelenlegi menekültválság között szeretett volna párhuzamot vonni, ám Kovács Zoltán rögtön felháborodott, hogy hát ő bizony történész, és ez a két probléma egyáltalán nem összehasonlítható. A biztonság kedvéért azt is hozzátette, hogy jelenleg a kultúránk értékeinek megóvásáról van szó. Szelényi szerint nekünk magyaroknak, már csak múltunkból adódóan is, kötelességünk támogatni a menekülteket.
Én tudom jobban, mi az a demokrácia, pont
Az este katartikus pillanata ezután következett. A demokrácia jegyében bárki jelentkezés után elmondhatta hozzáfűznivalóját az adott kérdés körül kialakult vitához, így tett hősünk is, aki kissé felhevült érzelmekkel tolmácsolta azt a problémáját, hogy a kormányszóvivő teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy hiába a 98 százalékos arány a nem szavazatoknál, 6,5 millió ember elutasította ezt a népszavazást.
A hozzászólást tapsvihar fogadta, Kovács Zoltán annyit reagált, ha szerinte rendben van az, hogy figyelmen kívül hagyják 3,3 millió ember akaratát, akkor
A kormányszóvivő urat is megtapsolta egy hölgy.
Ezek után egy másik kérdező azt nehezményezte, hogy elképesztő mennyiségű pénzt vert el a kormány a népszavazási kampányra, nem lehetett volna esetleg ezt a pénzt értelmesen felhasználni. Ez fontos kérdés lett volna, de Csák inkább elkezdett arról beszélni, hogy hát a romák problémáját sem tudja megoldani Európa évek óta. Aztán újra elővette a varázsszót: azért azokat a menekülteket, akik integrálódnánk, be kellene fogadni.
Az Együtt képviselője közölte, hogy alkotmányellenes volt a népszavazás, és Magyarország úgy működik, hogy akié a többség, annak van joga mindenhez. Kifejtette, hogy ha valaki beperelne egy politikust korrupció miatt, semmi esélye, mert Magyarország a következményektől mentesség országa. Majd megjegyezte, hogy az igazi demokrácia valahol máshol van, erre Kovács Zoltán mit válaszolt?
Nálunk él és virul a demokrácia.
Miután elcsendesedett a vita arról, mi is a demokrácia, van-e nálunk, ha igen, miért nem, a következő kérdező azt nehezményezte, hogy többször is előfordult már, hogy egy újságíró nem kérdezhetett meg bármit egy politikustól, így nem lehet azt mondani, hogy a kormány ne korlátozná a médiát. Csák szerint viszont szó sincs arról, hogy bárki szabadságát korlátozná a kormány.
Itt a közönség egészen diszkréten adott hangot nemtetszésének. Kovács Zoltán pedig többek közt annyit mondott:
ugyan már.
Ha valaki úgy érezte, a színpadon nem vitatkoztak még eleget a demokrácia mivoltáról, még egy kicsit visszatértek rá. Szelényi hozzátette, szó sincs arról, hogy bárki azt mondaná, diktatúra van Magyarországon, nem, csak a demokrácia van sokkal rosszabb állapotban, mint mondjuk néhány évvel ezelőtt. A kormányszóvivő szerint egyszerűen mindig vannak, akik jobban tudják, mi a demokrácia.
Tömegesen mennek el a fiatalok, és?
A népszavazás után másik nemzeti ügyként a hatalmas mértékű kivándorlás került elő. Ebben a kérdésben sem értettek túlzottan egyet a felek, Csák a világ legtermészetesebb dolgaként tekintett a problémára, mármint nem is tekintette problémának, szerinte ez teljesen normális. Az Együtt képviselője szerint közel sem, ő úgy gondolja, a korrupció és társai miatt választanak más országot egyre többen. A kormányszóvivő véleménye szerint pedig a baloldal csinál ebből is politikai kérdést, mert
a magyar emberek csak elkezdték felfedezni a világot.
Bónuszként a végére az maradt, vajon 15 év múlva egyáltalán lesz-e még Európai Unió. Ebben viszonylagos egyetértés született: a görög EU-szakértő szerint lesz, viszont ha nem, akkor nagyon fog sajnálni mindenkit. Csák is reméli, hogy így lesz, Szelényi is még egyszer bedobta az együtt-kártyát, hiszen együtt mindent meg tudunk oldani. Kovács Zoltán is csatlakozott, hiába mondta néhány hónapja, hogy menne az EU-ból, most úgy fogalmazott,
