Soha akkora összeget nem fizettek ki még Magyarországon óvadékként, mint amennyiért a költségvetési csalással, vesztegetéssel és más bűncselekményekkel vádolt Vizoviczki László kijöhetett az előzetes letartóztatásból: a budapesti éjszakai élet egykori ura 250 millió forintot tett le, így a bíróság házi őrizetbe helyezte. És nem csak az összeg miatt érdekes a döntés, hiszen eleve
Az óvadék éppen ezért leginkább csak az amerikai filmekből lehet ismerős. A lényege, hogy a gyanúsított vagy vádlott az előzetes letartóztatás helyett letétbe helyez egy jelentősebb összeget, mintegy biztosítékként arra, hogy nem fog megszökni. Ha mégis megpróbálná, elveszíti a pénzt, de ha együttműködik, az eljárás végén visszakaphatja. Ezt a magyar büntetőeljárási törvény úgy fogalmazza meg, hogy az óvadék „a terheltnek az eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja”.
A törvény szerint óvadékot akkor lehet megállapítani, ha a gyanúsítottat vagy vádlottat azért helyezték vagy helyeznék előzetes letartóztatásba, mert fennáll a szökés veszélye. Ez eleve kizárja az óvadék lehetőségét azoknál, akik más okból – például tanúk befolyásolásának veszélye vagy újabb bűncselekmény elkövetésének lehetősége – miatt kerültek előzetesbe. A bíróság ugyanakkor – biztos, ami biztos alapon – dönthet úgy, hogy az óvadék ellenére házi őrizetet rendel el, ahogy ez történt Vizoviczki esetében is.
A bíróság az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja meg
– áll a törvényben, vagyis az óvadéknak nincs fix összege. Azt úgy kell megállapítani, hogy kellőképpen nagy legyen, és a gyanúsított vagy vádlott komolyan elgondolkozzon rajta, érdemes-e kockáztatnia.
Az óvadék – valószínűleg jórészt anyagi okok miatt – csak kevesek kiváltsága: 2013-ban 75, 2014-ben (ennél frissebb statisztika nem áll rendelkezésre) mindössze 50 esetben ajánlották fel az ügyvédek, hogy védencük inkább fizetne, de nem szeretne előzetesbe kerülni, vagy ott maradni. A bíróság pedig 33, illetve 22 esetben fogadta el a felajánlott óvadékot. Összehasonlításként: ezekben az években 6098, illetve 4836 esetben rendeltek el előzetes letartóztatást a bíróságok.
Ez utóbbi két szám kifejezetten magas, és nem csak az érintettek számára jelent gondot: főként ez előzetes letartóztatásban lévők magas száma okozza a börtönök túltelítettségét is. Ennek egyik oka a magyar ügyészség és bíróságok konzervatív hozzáállása: a gyanúsítottakat – biztos, ami biztos – előzetes letartóztatásban szeretik tudni: 2014-ben például a majdnem ötezer letartóztatás mellett csak 120 esetben rendeltek el lakhelyelhagyási tilalmat (amikor a terhelt a várost nem hagyhatja el), illetve 114 esetben házi őrizetet.
Az óvadék összegét a bíróság letéti számlájára kell befizetni, amit Magyar Államkincstárnál vezetnek. Ha az így szabadlábra helyezett személy jól viselkedik – mindig megjelenik, ha idézik, vagy legalábbis tudja igazolni, miért marad távol –, a pénzt az eljárás végén visszakapja. Ebből a szempontból egyébként mindegy, milyen eredménnyel zárul az ügye: a pénz akkor is visszajár, ha megszüntetik a nyomozást, akkor is, ha felmentik, de akkor is, ha elítélik és megkezdi a büntetése letöltését.
Ha viszont nem jelenik meg a kihallgatáson, tárgyaláson, a bíróság ismét elrendelheti az előzetes letartóztatását. Igaz, ez akkor is megtörténhet, ha jól viselkedik, csak épp „más oka merült fel” a letartóztatásnak, vagyis hiába az óvadék, nincs teljesen biztonságban. Ha azért kerül ismét börtönbe, mert nem jelent meg időben, elveszíti a jogát arra is, hogy visszakapja az óvadék összegét, vagyis elbukja a pénzt, ami a bíróságé lesz, a saját költségvetésében használhatja fel.
