Míg az ezredforduló és 2010 között 13,9 százalékról 10,5 százalékra javult a mutató, 2011-ben újra 11,2 százalékra emelkedett az érték, majd tovább romlott, folyamatosan távolodva az uniós céltól.
A nemek között is jelentős különbség van a leszakadók arányában: a nők között hosszú évek óta kevesebb a korai iskolaelhagyó, mint a férfiaknál. 2013-ban a férfiak között a leszakadók aránya 12,5, a nőknél pedig 11,4, százalék. A régiókat vizsgálva 2013-ban a korai iskolaelhagyók aránya Közép-Magyarországon volt a legalacsonyabb, 7,6 százalékos. Ez 2,4 százalékponttal jobb volt, mint az unió által kívánt célérték (10 százalék). A Nyugat-Dunántúlon, a Közép-Dunántúlon és a Dél-Alföldön az országos átlagnál szintén kedvezőbb volt a helyzet, de így is elmaradt az uniós célértéktől. A korai iskolaelhagyók aránya Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (19 százalék), de 15 százalék feletti a leszakadók aránya a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön is.
A KSH szerint az iskolaelhagyók számának kedvezőtlen alakulása több okra vezethető vissza, részben a családok kedvezőtlen anyagi helyzetére, a szülők tartós munkanélküliségére, de többek között az iskolarendszer területi hiányosságaira és a tudás értékének csökkenésére is. Az arányszám növekedésének ugyanakkor köze lehet ahhoz is, hogy 2012 őszétől a kormány 18 évesről 16 éves korra szállította le a tankötelezettség korhatárát, így a középiskolákból, szakiskolákból könnyebbé vált a lemorzsolódás.
A korai iskolaelhagyók arányának növekedésével párhuzamosan nőtt a rosszul olvasó tanulók aránya is az utóbbi néhány évben. 2009-ről 2012-re majdnem 20 százalékra emelkedett a szövegértésből rosszul teljesítők aránya. A két nem között óriási az eltérés: a fiúk 27, a lányok 13 százaléka nem érte el a 2. szintet, ami azt jelenti, hogy a 15 éves fiúk több mint negyede, míg a lányok nyolcada gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Ebben a rangsorban Magyarország a 18. helyen szerepel.
