Gyíkemberekkel képez politikussereget, hogy mossák át a nép agyát. A buta mosoly és a félelem a legjobb barátai. Ő Dr. Mogács, aki nem azonos Mogáccsal. Utóbbi az előbbi ingét vasalja. Értenek mindent? Akkor vágjunk bele.
Úgy tudjuk, alteregója, Dr. Mogács akadémiát indít, hogy politikussereget képezzen. Igaz ez?
Sokat nem tudok róla, csak azt, hogy Dr. Mogács elindította. A célja elvileg az, hogy a politikusok minél jobban tudják irányítani az embereket. Mivel Dr. Mogács irányítja a politikusokat, fontos, hogy ők úgy irányítsák a népet, ahogy neki jó, és minden eszközt megad nekik arra, hogy minél jobban hajtsák végre az általa megtervezett akciókat a globalizáció érdekében. Ehhez pedig nagyon fontos, hogy az emberek ne gondolkodjanak, ezért is szervez most népbutító kampányt is. Minél kevesebbet tudnak az emberek, annál jobb kedvük van. Bután mosolyognak, ő pedig azt csinál velük, amit akar.
Akkor most leleplezte nekünk a háttérhatalmat. Mit fog szólni a doktor?
Lehet, hogy lelövet.
Elüti egy autó?
Igen, véletlenül. Vagy rám esik egy rohadt nagy galamb. Lehetséges.
Simicska hol van ebben a hatalomban?
Dr. Mogácshoz képest kispályás.
A gyíklények?
Vannak barátai, persze, cimborák a pókerasztalnál, akivel leosztják a lapokat, elosztják a vagyont. Mindent a pénz dominál.
Mely politikusokat érinti a képzés?
Minden politikust érint, méghozzá- és ez nagyon fontos- nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, párttól függetlenül kötelező. Ugye azért megy valaki politikusnak, hogy hatalmat szerezzen. Dr. Mogács ad nekik valamennyit, de a legfelsőbb hatalmat ő tartja a kezében. A cél az, hogy az emberei, a politikusok olyan bolygót tegyenek alá, ahol felhőtlenül, nyugodtan tudja költeni a pénzt. A politikusok pedig elhitetik az emberekkel, hogy ez nekik jó. Úgy vettem észre, Dr. Mogács arra alapoz, hogy a szeretet, az emberség nagyon gyorsan eltüntethető az ember repertoárjából.
Most ehhez milyen beállítottságú politikusnak kell lenni?
Minden irányúnak, ez nagyon fontos. A politikus kiválaszthatja, milyen színű legyen, de végül ugyanazt csinálja mindegyik. A lényeg, hogy az emberek úgy érezzék, van több lehetőség is.
Milyen szövegekkel lehet most a legjobban irányítani? Kapitalista, antikapitalista, zöld, rasszista?
Mióta demokrácia működik – illetve hát nem működik – Magyarországon, azóta mindennel lehet. Ki kell választani egy színt és látszólag azt képviselni, miközben úgyis mindenki Dr. Mogácsot képviseli.
Érzünk némi feszültséget ön és Dr. Mogács között.
Gyűlölöm, egy féreg.
A jelenleg divatos szóhasználathoz képest most nagyon diplomatikusan fogalmazott. Mi történt?
Átvette a helyemet a Dumaszínházban, ő lép fel helyettem az én estemen. Én az ingét vasalom.
Önnel mi lesz?
Nem tudom.
Na, de most komolyan: van olyan, amit simán Mogácsként nem merne mondani a színpadon, de Dr. Mogácsként igen?
A doktor célja az oktatás és az irányítás, az enyém, hogy szórakoztassak és közben tartalmat is átadjak. A politikával nem foglalkozom, nincs jelentősége, semmi értelme belemenni ebbe a jobboldal-baloldal dologba. Mindenki kiválasztja a saját kis kedvencét, onnantól kezdve pedig az ő szónoklatait közvetíti, miközben ennek a demokráciaszerű masszának éppen az a lényege, hogy mindig ugyanaz lesz. Ha egy politikus bűnöz, lehetetlen megfogni. Ezért is vagyok királyságpárti: a király körül van nyolc-tíz, esetleg ötven ember. Ha ők, vagy maga a király rosszul kormányoz, jönnek a parasztok, lekaszabolják őket és új király jön. Itt pedig ötven-, esetleg százezres tömegről beszélünk, akik átverik az embereket, egymásnak adogatják a stafétát, fogják egymás kezét és nem is eresztik el: nem hülyék, nem hagyják borulni az egészet. Elindulhat valaki politikusként úgy, hogy jót akar, persze, de ahogy bekerül a mókuskerékbe, máris szarba lóg a keze.
Királyság? Komolyan?
A demokrácia nem való Magyarországra és egyébként sem egy hasznos berendezkedés: mindenki nem mondhatja meg, mi legyen. Régen az öregek döntöttek, az működött. Márai írja, hogy az ember negyvenéves korára megtud mindent az életről, onnantól kezdve pedig legfeljebb plusz bölcsességet gyűjthet, de a lényegre már készen áll. Olyanoknak kellene szavazati jogot adni, akik tényleg letettek már valamit az asztalra, nem a maguk asztalára, hanem másokéra vagy legalább értelmesen hozzá tudnak szólni.
Pedig nem is olyan régen még a Kétfarkú Kutya Párt színeiben indult, demokratikusan. Nem jött össze, azóta szakítottak is.
Nem vesztünk össze, vagy ilyesmi, csak én másképp képzelem a politikai humort, ezért kiváltam.
Én sem megyek oda egy pszichopatához a fülét pöckölgetni, mert előbb-utóbb fejbe lő. (…)
A terrorizmus nagyon jó Dr. Mogácsnak, szerintem amúgy ő fizeti őket, hogy robbantsanak fel ezt-azt.
Nem is érdemes küzdeni?
De, úgy, hogy az emberek egymást segítik. Amíg mindenki önös érdekek mentén cselekszik, addig ez nem fog változni. Szidhatjuk a politikusokat, de mi vagyunk a hibásak, hogy egy ilyen rendszerben élünk.
Gyakran vágják a magyar stand-upos fejéhez, hogy vicceskedik, sztorizgat, miközben valódi kérdéseket nem tárgyal, szemben például a sokkal szókimondóbb amerikai stand-uppal.
Én nem csak vicceskedem, hanem tartalmat is közlök. Muszáj. Óriási az ember felelőssége, ha felmegy a színpadra. Rengetegen látják. Ha nem közvetít semmit, akkor semmi értelme annak, hogy ott van. Valamit adni is kell. Azt viszont nem gondolom, hogy az amerikaiak ebben jobbak. Rendben, ők lazábban beszélnek bizonyos dolgokról, ami nekünk, magyaroknak szókimondónak tűnik, de Amerikában nem az, mert az eleve elfogadóbb a közeg, amelyik ezen nem botránkozik meg.
Zavarja, ha valaki politizál a színpadon?
Nem zavar. Mondjon, amit csak akar, ha van benne igazság, vagy úgy érzi, őszinte, amit tesz, és persze vállalja a felelősséget a szavaiért. Az ember akkor követ el hibát, amikor nem a saját véleményét mondja, hanem valakiknek meg akar felelni, vagy akkor, ha tudjuk , hogy rosszat teszünk azzal amit mondunk , mégis mondjuk. Mindenkinek van lelkiismerete, ha arra hallgat, nem fog olyat mondani, ami fáj másoknak. Persze hibázni itt is lehet.
A Charlie Hebdo- ügy után is azt gondolja hogy nincs tabu, nincs, amivel ne szabadna viccelni?
Vannak emberek, akikkel egyszerűen képtelenség viccelni. Én sem megyek oda egy pszichopatához a fülét pöckölgetni, mert előbb-utóbb fejbe lő, akkor is, ha a pöckölgetés őt nem hatalmazza fel erre. Pszichopata. Ami a Charlie Hebdót illeti: tényleg megérte a poén? Tényleg fergeteges karikatúrák voltak, amiken az egész világ röhögött? Én nem tudtam nevetni azon, hogy Jézus feldugja magának a keresztet. Teljesen átlagos vagy az alatti poénok voltak. Nem olyanok, amelyekért érdemes volt belekötni a pszichopatákba és meghalni. Annyi volt bennük a különleges, hogy bizonyos embereket irritált.
Mindig meg akarom kérdezni, mit mondana most ön szerint Dr. Mogács, de aztán visszafogom magam.
Dr. Mogács nyilván úgy van vele, hogy az a legjobb, ha az emberek félnek. Amíg azzal vannak elfoglalva, hogy bármikor meghalhatnak, addig sem gondolkodnak. A terrorizmus nagyon jó Dr. Mogácsnak, szerintem amúgy ő fizeti őket, hogy robbantsanak fel ezt-azt.
Mi borítja ki a legjobban?
Az igazságtalanság. Az, amikor annak, ami szerintem az igazság, pontosan az ellentéte történik. Vagy az igazságtalanság mellett kiálló emberek, akik annyira hülyék, hogy észre sem veszik. Illetve a tárgyak. Amikor a porszívó beakad a székek közé. Vagy amikor megőrül az Excel meg a Word. Amikor nem tudok entert ütni, aztán hirtelen négy sort ugrik. Attól megbolondulok.
Celebek?
Nem követem.
Fogadjunk: nincs is tévéje, amikor van, akkor is komolyzenei csatorna megy rajta.
Van tévém, régebben focit néztem, Juventust, de már azt sem adják. Ezzel a celebkultusszal nem tudok mit kezdeni. Siralmas. Havonta egyszer belenézek és mindig nagyobb gyökereket látok, mint előzőleg. A következő az lesz, hogy elmegyógyintézetben forgatnak. Ha véletlen odakattint az ember, már azért nézi, mert nem hiszi el, hogy ezt látja, úgyhogy jobb be se kapcsolni. Csak elcseszi az idejét. Teljes nihil. Egyébként sem közvetítenek semmilyen értéket a kereskedelmi tévék. Legfeljebb beraknak valami szegény beteg gyereket, erre a néző úgy érzi, megborzong egy kicsit a lelke, pedig ez ugyanaz a középkori cirkusz, mint amikor egy szobába terelnek egy rakás gyökeret, hogy ott lóbálják a farkukat.
Kollégákat sem néz?
Nem nézek kollégákat, még amerikaiakat sem. Rossz érzésem lenne: vagy azért, mert én is kitaláltam ugyanazt a poént, csak még nem sütöttem el, vagy azért, mert az ember hajlamos átvenni a másik stílusjegyeit, észjárását. A stand-uposokat inkább a pályám elején figyeltem, most már csak bezavar, befolyásol.
Milyen egy Mogács-munkanap?
Mostanában önállóest-készítéssel telik. Vannak nagyon húzós hónapok, amikor minden egyszerre zúdul rám, ráadásul miközben mindig ki kell találnom valami újat, meg is kell tartani a közönséget, soha nem lehet hátradőlni. Nincs akkora nézőtáborom, hogy azt mondhassam, elvonulok két évre. Termelni kell. Nyáron Munkaügyek-forgatás, télen az önálló estet írom… próbálok egyszerre egy dologgal foglalkozni, de abba nagyon belefolyni.
Zavarja, hogy eközben emberek abból élnek, hogy tengerimalacos videókat készítenek, vagy játékokat csomagolnak ki, amit aztán négymilliárdan megnéznek a Youtube-on?
Nem, engem az zavar, hogy ennyi hülye megnézi. Tervezek is egy Youtube-hekkelő sorozatot. Meguntam, hogy feláldozom magam a Youtube oltárán, hogy rengeteget dolgozom, dolgozunk egy filmen, amit aztán megnéznek huszonötezren, miközben milliók nézik, ha eldől egy gofri.
További távlati célok?
Szeretnék filmet forgatni, de úgysem lesz rá pénzem. Jó lenne úgy nekilátni egy-egy produkciónak, hogy nem a büdzsén kell gondolkodni. Jó lenne még több eszközzel, látvánnyal támogatni a humort. Nagyon előre nem gondolkodom, a cél most az…
…hogy idővel kicsit át tudjam gondolni a dolgaimat, fel tudjak építeni valamit, ami szórakoztató, de közben komolyabb is. Szívesen gondolkodnék azon, hogyan csepegtessek még több mondanivalót a humorba úgy…
…hogy az ne sérüljön. Nem arról van szó, hogy szomorúan üljenek ott az emberek, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a jó magyar sírva vigadást vinném az előadásokba és a filmekbe.
